Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Vértes László: A Baradla-barlang ősrégészeti kérdéseiről

72 Vértes L.: A Baradla-barlang ősrégészeti kérdéseiről Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1 2. sz. ferenciájával magyarázza, pontosan 48 évvel Kossuth cikke megírása után, 1930-ban jelent meg. Olyan lényeges elvi kérdések értékelésével és magyarázatával is foglalkozik, mint pl. a kultúrák vándorlása általában. Ennek kapcsán fejti ki, hogy (8) „az ázsiai civilisatio nem Magyarországon át vándorolt Európába. . . hanem a Földközi tenger felé", „ezen adatokra támaszkodva — írja később, miután indokolta előbbi kijelentését — határozottan tévesnek tartom azt az állítást, hogy a fémeszközök ismeretének. . . korábbra kell esni Magyarországon, mint Nyugaton. .. Tudományilag merőben indokolatlannak tartom azon elméletet, mely Európa őskorának minden kultúráját Keletről történt bevándorlásokra vezeti vissza. . . mintha bizony az európai őslakosság önállólag, függetlenül fejlődött culturával is nem bírhatott volna, épúgy, mint Afrika, Amerika, Ausztrália... vadnépei bírnak." ,,E minden alapot nélkülöző speculatio azon mysticus színezetű hiedelmekből került ki, hogy az ú. n. „kelet" volt az emberi nem bölcsője. Világos, hogy e hidelem fenekén ott gubbaszkodik a ...genezis manója.'" Oldalakon át ismertethetnénk Kossuth találó, okos megjegyzéseit Nyári munkájáról. El kellene mondani, hogyan szállt szemközt Virchoiv-val, a porosz reakciós tudomány fejével, hogyan határozta meg pontosan a Nyári munkájában ábrázolt csigákat, hogyan cáfolta azt a téves állítást, hogy bizonyos edények IV. Béla korából származnak, stb. Itt azonban sem időnk, sem helyünk nincs többé a részletezésre. Meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy bármihez nyúl az olyan lángelme, mint Kossuth Lajos, azt zseniálisan teszi, s meg kell mondanunk azt is, hogy valamennyiünk szemében, akik a Baradlával foglalkozunk, különös értéket kap a barlang azáltal, hogy Kossuth is foglalkozott vele.. Visszatérve a barlang régészeti kutatóinak felsorolására, meg kell említenünk közöttük Kadicot (9), Tompát (10), Mártont (11), továbbá Kretzóit, Mottlt és Gallust, akik 1910 és 1940 között többízben ásattak a barlangban. Szép eredményeket értek el, de — amellett, hogy legtöbbjük feltárta a pleisztocén agyagot — tudomásom szerint egyikük sem érte el a sziklafeneket. Az utóbbi ásatások eredményeit sajnos nem is közölték. A számos ásatás eredményeképen a barlangból két őskori kultúra emlékeit határozták meg : a csiszolt-kőkori „bükki" kultúrát és a koravaskori hallstatti kultúrát. Mellőzöm ezen a helyen e korok ismertetését éppúgy, mint a barlang leleteinek leírását azzal, hogy remélhetőleg rövidesen alkalmunk lesz magukat a tárgyakat is látni a most megépítendő barlangmúzeumban. Bármilyen szép eredményeket hozott is a Baradla évtizedekig tartó — szinte állandó -— kutatása, számos kérdés, köztük olyan fontosak, mint a pleisztocén lakottság kérdése, ma, is megoldatlan. Ennek oka elsősorban az eddigi kutatások tervszerűtlensége, másodsorban a Baradla hatalmas méretei. A tervszerűtlenségből fakadó hiányok között legsúlyosabb az, hogy — amint már említettem — a barlang rétegeit sehol sem tárták fel a sziklafenékig. Márpedig éppen a barlang kialakulásának legújabb elmélete szempontjából lenne ez fontos : Jakucs (12) elmélete szerint ugyanis a denevérági bejárat valamikor a pleisztocén folyamán nyílt meg, amikor az Aggtelek—Jósvafő közötti tömb a barlanggal együtt kiemelkedett. Ha a Denevérteremben leásnánk a sziklafenékig, esetleg olyan paleontológiái, petrográfiai, vagy ősrégészeti adatokhoz juthatnánk, amelyek segítségéve] ezt a folyamatot pontosan lehetne datálni, s talán még a paleolitikum emberének kérdése is megoldódna. Az esetleges újabb ásatások terveinél figyelembe kell venni azt a körülményt — ugyancsak nem közölték eddig sehol — hogy a Retek ág és a Törökmecset-ág teljes hosszában a kavics között fosszilis, jégkori csontokat lehet gyűjteni, sőt tudomásom szerint a főág egyik sziklazugában is találtak a legutóbbi időkben egy összemosott csontkupacot. Valamennyi ilyen csont görgetett, tehát a víz messzebbről hozta be őket a barlangba: a víznyelőkből, az említett esetekben a Ravaszlyukakból és a Zsomborlyukból. Kézenfekvő az a feltevés, hogy e víznyelőket valamikor sziklaereszek védték, vagy kisebb barlangüregek, amelyek az ősembernek is védelmet nyújthattak. Ezekből szállíthatta a víz a föld alá az ősember által odahurcolt állatmaradványokát. Természetesen ez merő feltételezés, de érdemes lenne bizonyítékot keresni rá azzal, hogy a víznyelőkben kutatóárkokkal próbálnánk követni és megtalálni a még fennmaradt pleisztocén kitöltés egyes részeit. Láthatjuk, hogy a Baradlával kapcsolatban még számos munkaterv merülhet fel, sok megoldatlan őslénytani és ősrégészeti probléma áll előttünk. Megoldásuk nemcsak a régészetet és az őslénytant viheti előbbre, hanem — pontosabb kronológiai adatokat nyújtva — a geológiai tanulmányokat is támogatná. IRODALOM 1. Teleki Domonkos (O. T. D.): Egynéhány hazai utazások leírása. Béos, 1796. 2. Raisz Keresztély leírása, Bredetzky: Neue Beytráge zu Topographie und Statistik des Königreichs Ungarn, 1807., V. köt., 241—295. 1. 3. Foss Imre: Az aggteleki barlang leírása, fekte területével, stb., Pest. 1831. 4. Nyári Jenő: Az aggteleki barlang, mint őskori temető. Bpest, 1881. 5. Kossuth Lajos: Báró Nyári Jenő ,,az aggteleki barlang, mint őskori temető" című munkája felett. Magyar Remekírók XX. köt., 1902., 220—266 1. ; Archeológiai Értesítő, 1883. Az idézett lapszámok v a „Remekírók"-ban megjelent cikkre hivatkoznak. 6. Im. m. 223. 1. 7. I. m. 229. 1. 8. I. m. 231. 1. 9. Kadió O.: Jelentés az aggteleki Baradla-barlangban 1910-ben végzett rendszeres ásatásokról. Földt. Közi. XLI., 1911., 665—668. 1. 10. Tompa F.: A szalagdíszes agyagművesség kultúrája Magyarországon. Arch. Hung. V—VI., 1929. 11. Márton L.: Gömör-Kishont vármegyék őstörténete. Magyarország vármegyéi és városai, Gömör-Kishont vármegye. 428—448. 1. 12. Jakucs László: Az Aggteleki Cseppkőbarlang szovjetrendszerű kutatásainak eredményei. Természet és Technika. 1951. jan.