Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
1-2. szám - Dr. Sarló Károly: Vizek szakszerű mintavételére szolgáló üvegek
Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. 71 VÍZKÉMIA <r Vizek szakszeri! mintavételére szolgáló üvegek* DK. SARLŐ KÁROLY Szakszerűen vett vízmintáról csak akkor beszélhetünk, ha az eredeti víz és a belőle merített minta azonos térfogataiban — egyforma hőmérséklet és nyomás mellett — az összes alkotórészek mennyisége ugyanaz. így a mintában tehát semmiféle idegen anyag nem lehet és az eredeti víz alkotórészeiből sem hiányozhat semmi. Könnyen megítélhetjük a szakszerű mintavétel fontosságát, ha meggondoljuk, hogy az elemzés értéke is ezen fordul meg, mert vele áll, vele bukik a kiadott szakvéleménnyel együtt. Igazán szakszerű módon vízmintát meríteni azonban korántsem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek első pillantásra látszik. Ennek részben fizikai, részben pedig kémiai vonatkozású nehézségek állnak az útjában. A fizikai nehézséget az okozza, hogy a víznek és az üvegnek a tágulási együtthatója nem egyforma. Ezért — főleg a melegebb 'nyári "időszakban — a környezeténél hidegebb vízzel az üveget színültig megtölteni, illetve így ledugaszolni nem szabad, mert a melegedő víz (terjeszkedésében akadályozva ) hatalmas nyomást gyakorol a palack falára és előbb-utóbb szétrepeszti. Kényszerűségből tehát 6—8 cm 3-es légteret kell hagynunk, hogy a törés veszélyét elkerülhessük; t. i. a levegő — akárcsak a többi gáznemű test — a víznél sokszorta könnyebben összenyomható. Ennek az engedménynek azonban nagy ára van, mert a kémiai vonatkozású nehézséget éppen ez a 6—8 cm 3-nyi levegő gördíti a szakszerű mintavétel útjába és pedig azért, mert oxigéntartalma korántsem közömbös viselkedésű a vízben oldott vegyületek jóegynéhány ion-féleségére, így pl. a gyógyászatilag. nagyi'a értékelt szulfidionok 1 mg mennyiségének elemi kénné való oxidálására, azaz tönkretételére, 2 cm 3 levegő teljesen elég. Felemlíthetem még az ásvány- és gyógyvizek ferro-ionjainak a levegő oxigénjével szemben tanúsított nagy /érzékenységét; mert kedvező körülmények között pl. 1 cm 3 levegőben foglalt oxigén, 4 mg vasrozsda kicsapódását idézheti elő az értékes ferrovasat tartalmazó vizekben. *A Magyar Hidrológiai Társaság balneológiai szakosztálya 1952. novembor 20-i és a limnológiai szakosztálya 1952. december 16-i ülésén elhangzott előadás. Ez az oka, hogy az ilyen kényes viselkedésű alkotórészek meghatározását a kémikusok a helyszínen szokták elvégezni, vagy pedig a megfelelően hűtött mintát a laboratóriumi vizsgálatra behozni. Ezeket a nehézségeket először úgy hárítottam el, hogy a szakszerűen — tehát az edény aljáig érő üvegcsövön átfolyó vízzel többször átöblített — és színültig megtöltött mintavételi palack száját a közismert Bunsen-szeleppel ellátott dugóval zártam le. Hőmérsékletemelkedéskor a megnagyobbodott térfogatú víz fölöslege az üvegcső gumigyűrűvel körülzárt kis nyílásán szivárgott ki, amit — a víz nyomására a kis nyílást körülzáró gumigyűrű meglazulása — tett lehetővé. Hőmérsékletcsökkenéskor viszont a fellépett külső légnyomás a gumigyűrűt még jobban a nyílásra szorította és így egészen biztosan meggátolta a kártévő levegőnek az üvegbe való bejutását. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy egy ilyen üvegemben szakszerűen felfogott ásványvíz-mintában 48 nap eltelte után sem lehetett vasrozsda-kiválást észlelni, jóllehet a víz literenként 17,6 mg vasat tartalmazott. Ezekkel a palackokkal kapcsolatos kénhidrogén- és szabad szénsavgáz-meghatározásaim eredményeit, és az ilyen mintavétel többféle előnyét a Hidrológiai Közlöny 1952. évi 5—6. számának 208. oldalán megjelent cikkemben részletesen is ismertettem. Ezeknek ismétlésétől tehát eltekintek és ezt az újabb, főleg azonban sokkal célszerűbb megoldást röviden a következőkben foglalom össze. A jól bevált Bunsen-szelepen lévő 2—3 mm-es 0-jű lyukat a mintavételi üveg nyakának középső részébe fúrattam, és erre húztam a 15 mm széles gumigyűrűt, amely a 0,5, az 1 és az 1,5 l-es ú. n. csattos üvegek nyakán, — a 25 mm-es 0-jű bicikli belső gumijából levágva —, jól bevált. Az erősebben szénsavas vizek üvegjein azonban jól szorító és 3 mm falvastagságú gyűrűt kell liaszli a sználn i. Célszerű lenne tehát kényesebb összetételű ásványvizeink palackjain is ezt a megoldást alkalmazni és ilymódon biztosítani, hogy dolgozóink állandóan kifogástalan minőségű és valóban értékes ásvány-és gyógyvizekhez juthassanak.
