Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Bolberitz Károly: Ipartelepek vízháztartásának kérdései

Bolberitz K.: Ipartelepek vízháztartásának kérdései Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 11—12. sz. J^Sl területét. Ennek az óriási mennyiségű szennyvíznek elhelyezése is mind komolyabb gondot okoz, különösen az iparilag sűrűn beépített helyeken és ott, ahol a megfelelő méretű befogadó hiányzik. Még azokon a helyeken is, ahol bőséges befogadó áll rendelkezésre, a növekvő mennyiségű kezeletlen vagy nem kellően megtisztított szennyvíz elhelyezése, a mennyiségek növekedése miatt, mind súlyosbodó gondot okoz. Az irodalomból látjuk, hogy még a tenger mellé települt gyárak is nem egy esetben szennyvízgondokkal küzdenek, mert szennyvizük a part közelében a halállományt tönkreteszi. A fentebb említett statisztikában szereplő ipartelepek szennyvizének elhelyezése a következő megoszlást mutatja: Folyó 28,1% Tó 2,4% Városi csatornamű 69,0% öböl vagy tenger 2,8% Elnyelő medence 7,0% Ejgyéíb eljárások 5,9%* Az öszeállításból látható, hogy az ipari szennyvizek legnagyobb része a városi csatornaműveken keresztül, tisztítva jut a befogadóba; >az elnyelő kutak és egyéb eljárások a szennyvíz megsemmisítését, illetve helyszíni különleges kezelését jelentik. A tóba, folyóba vezetett szennyvizek egy része feltehetőleg szintén tisztításon esik át. A befogadókba tisztítatlanul beengedett szennyvizek mennyisége tehát az összes ipari szennyvíz, mennyiségnek valószínűleg az egynegyed részét sem éri el. Mindezek alapján érthető, hogy az ipartelepek vízellátásának és szennyvíz-elhelyezésiének gondjai a fejlett ipari államokat erősen foglalkoztatják. A földrajzi és népességi adottságok következménye a,z, hogy az Egyesült Államokat főképpen a vízellátás, a. Szovjetuniót a fajlagos ipari vízfogyasztás, Németországot és Angliát pedig inkább a szennyvízelhelyezés kérdése foglalkoztatja. Az ipari vízháztartás kérdése régebben a gyárak magánügye volt. A közösséget csak annyiban " érdekelte ez, hogy a gyártelepen kívül károsodás ebből ne származzék. Ma azonban a probléma már túlnőtt a gyárak keretein. A vízzel kapcsolatos kérdéseket a gyárak érthetően harmadrangú -kérdésként kezelik, hiszen a gyárat elsősorban a termelés érdekli és ennek feltételeit kell biztosítania. A nyersanyag, a munka, az áru minősége, az önköltségnek kérdései mellett a vízproblémák a gyár szempontjából nem jelentősek, ha csak nincs különleges minőségi igéiny, vagy . nem jelentkezik komolyabb vízhiány. Az ipartelepeken keletkező szennyvíz meg éppen érdektelen a gyár szempontjából, csak tehertétel és így csupán arra törekszik, hogy minél * A 100%-nál nagyobb érték azért adódik, mert egyes üzemek többféle elhelyezést alkalmaznak. könnyebb szerrel megszabaduljon tőle. Ha ez a kérdés a gyár szempontjából nem is látszik fontosnak, azonnal kitűnik jelentősége, ha nem egy gyárat, hanem egymás mellé települt ipari üzemiek együttesét tekintjük. Ilyenkor derül ki, hogy egy gyár nem szigetelheti el magát környezetétől, mert helytelen vízgazdálkodásával elvonhatja a vizet más, fontosabb termelés elől, szennyvizével beszennyezheti a befogadót vagy a talajvizet, mely a közelében fekvő másik ipartelepnek vízellátását van hivatva ibiztosítani. Nem közömbös az ipartelepek vízgazdálkodása a városi lakosság vízellátásának 'biztosítása, hasonlóképpen az egyéb termelési ágak: a mezőgazdaság, a halászat szempontjából sem. Ismeretesek azok a példák hazánkban, melyeknél egy ipartelep az egész környék vízkészletét vonja el, vagy ahol szennyvizével nagyobb távolságokra rontja el a vízszerzési lehetőségeket. A gyárból távozó szennyvíz nem egyszer teszi tönkre a csatornázást, a környék kútjait. Az ipartelepek vízháztartása ily módon már közérdekű kérdéssé válik. A köz szempontjából nem lehet közömbös, hogy az ipartelepek vízgazdálkodása az észszerű takarékosság jegyében folyik-e, vagy pazarlás történik ott, továbbá az sem, hogy a szennyvíz használható állapotban jut-e viszsza az ország vízgazdáskodásába, avagy még károkat is okoz. Az államosított iparnál az előbbieken kívül még egy másik szempont is van, mely az ipari vízháztartás közérdekű jellegét kidomborítja. Ismeretes, hogy a felhasznált víz milyen nagy mértékben befolyásolja a gyártott termékek minőségét. Tudjuk, hogy a kazán élettartama függ a kazánvíz kifogástalan voltától, hogy a pilseni sör, a belga lenipar, az angol gyapjúipar hírnevét jórészt a megfelelő víznek köszönheti. A helyes hűtéstől függ a kazán és a kemence élettartama, a desztillálásnál a jó nyeredék. Gyáraink még mindig nem fordítanak elég nagy gondot a megfelelő vízminőség kérdésére, holott a mai korszerű vízkezelési eljárásokkal minden vízből elő lehet állítani a kívánt minőségű gyártási vizet. Államosított iparnál ezek a kérdések a népgazdaság szempontjából nem közömbösek. Mindezekből az következik, hogy az ipari vízháztartás kérdéseivel üzemeinknek az eddiginél sokkal behatóbban kell foglalkozniok. Meg kell vizsgálniok a jelenlegi helyzetet és tervet kell készíteniük a jövőre. Kormányzatunknak viszont sürgős feladata, hogy ehhez a munkához a lehetőségeket megteremtse, segédkezet nyújtson és a kérdésnek olyan vonatkozásait, melyek a közösség érdekét érintik, rendeleti úton szabályozza. Az ipartelepek vízháztartásának kérdése nem egyszerű probléma. Az iparban felhasznált víz igen sokféle lehet. A minőségi, a