Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
7-8. szám - Leél-Össy Sándor: A cserszegtomaji kútbarlang
Lcél-Össy S.: A cserszegtomaji kútbarlang Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. 3H 2. A fekii dolomit erős porlása és aprózódása, 1 3. a fedő homokkő nagyfokú átkovásodása és átvasasodása, valamint 4. a homokkő felületének sejtes-rostos szerkezete szintén a hidrotermális hatás következménye. 5. Erre utalnak a barlang mennyezetén és oldalfalain lévő kisebb gömbfülkék. A gömbfiilkék gyenge kifejlődését az okozza, hogy a dolomit a mészkőnél sokkal kevésbbé oldódik a hévíz hatására. 6. A barlang bonyolult alaprajza is a hévizes eredet mellett bizonyít. Az egykori függőleges hévforráskürtők teljesen eltömődtek, és csak a két terem aljában a tölcsérszerű mélyedések jelzik a helyüket. Tehát e tölcsérek nem az egykori karsztos térszín emlékeként fentmaradt ősdolinák, mint Szentes írja. Egvrészt a gyengén karsztosodé dolomitfelszíneken nem szoktak dolinák képződni, másrészt ha lettek volna is az őskarszton dolinák, azok már régen elpusztultak volna. A cserszegtomaji kiitbarlang jó bizonyíték arra, hogy komoly hidrotermális erőhatások még gyengén karsztosodé dolomiton és a nem karsztos homokkőben is hozhatnak létre hévizes barlangokat. A barlangon át feltört őshévíz a fedő pannonrétegeken át csak szűk repedéseken keresztül hatolt .ki a felszínre és így a barlang kezdettől fogva zárt és reitett kaverna maradt. De a hévíz azért kijutott a felszínre, ezt bizonyítja a felső homokkőréteg piritkristály-tartalma. ! Az őshévíz feltörését a rétegek már említett erőteljes töréses szerkezete tette lehetővé. A törések mentén alakultak ki az egykori hévforráskürtök és a barlang járatai. Tehát a cserszegtomaji kútbarlang tektonikusán preformait hévizes barlang. A többi exogén erőhatásnak csak csekély szerepe volt a zárt barlang kialakításában. Ami a kútbarlang korát illeti, r/. pliooén vénére (levantei időszak) tesszük a kialakulását. Ekkor már réeren szárazföldi időszak volt a felszínen, és a Keszthelyi-hegység karsztosodása is folyamatban volt. Szentes jóval idősebbnek tartja a barlangot, melvnek kialakulása szerinte már a pannon végén, mindjárt- a tenger visszahúzódása után megkezdődött. Szerintünk nom valószínű, hogv ilyen régi időből fennmaradt volna a barlang, még ha tekintetbe is vesszük aránylag lassú pusztulását. Egvébként sem szükséges a szárazulattá válással öszefiig<résbe hozni a kútbarlang keletkezését. Hiszen itt nem karsztos barlangról van szó. (Hévizes barlangok keletkezhetnek akár a tenger feneke alatt is.) Érdekes probléma a kovás pannonhomok kőben található nagymennviségű és szintén . erősen kovásodot* növényi fosszilla eredete is. A növénvi maradvánvok nem az őshévíz forrás tavából származnak, hanem annál jóval idősebbek, és az alsó-pannon eleji lagunákból erednek, amelyek a kezdődő tengeri transzgressziót jelezték. Csak jóval később, a lerakódásuk után kovásította el őket a feltörő hévíz. A pleisztocén folyamán az erózióbázis süllyedése következtében az őshévíz feltörési helye is alábbszállott. A: kútbarlangban megszűnt a hévízműködés és a barlang aktív barlangból száraz, pusztuló barlanggá vált. Az 50 méter vastag pannon takaró és teljes zártsága. következtében a barlang pusztulása igen lassan halad előre, minthogy csak az eltömödés játszik benne szerepet. Az eltömödés igen kisarányú, mivel kívülről semmi törmelék és poranyag nem jut be a barlangba. Nincs benne tehát barlangi agyaigképződés. A dolomit a vízben gyengén oldódik, cseppkőképzödés sincs. Csak a hidrotermális eredetű ásványok, továbbá a dolomitpor és az aprózódás következtében keletkezett nagymennyiségű dolomitbreccia, valamint a mennyezetről a nehézségi erő hatására leszakadó homokkőtömbök tömik el az alsóbb járatokat. A laza pannon rétegeken át a felszínig felhatolt igen szűk repedések is hamar és teljesen eltömődtek. Csak a két réteg határvonalán kialakult vízszintes járatok maradtak szabadok. Ez a rész idős volta ellenére is eléggé megőrizte eredeti formáit. • A Cserszegtomaji kútbarlang környékén a felszínen is többfelé megtalálhatók az őshévíz feltörésének a nyomai (3. ábra). A barlangtól DNy-ra kb. 1 km-re fekvő Biked-hegyen (181 m) a hogy délkeleti tövében lévő kis kőfejtőben ma is gyönyörű hévforrásnyomokat találhatunk: erős dolomitporlást és nagymennyiségű hidrotermális eredetű ásványt (aragonit, gipsz, pizolit, kalcit, limonit), továbbá gömbfiilkeszerű kicsiny üregeket. A Biked-hegy hidrotermális képződményeire Darnay Béla hívta fel először a figyelmet 1947-ben, és jelezte, hogy itt az őshévíznek égy pliocénkori hévforrástölcsérével állunk szemben. Egy különösen szép gejzirit-.-tömböt be is szállíttatott a Keszthelyi Múzeumba. Tovább DNy-ra á barlangtól 1,5 km-re (és a hévízi forrástól ÉK-re 1,5 km-re) a Dobogóhegy (145 m) két kis dolomitrögén is a Biked-hegyhez teljesen hasonló hidrotermális nyomokat észlelhetünk. (Dolomitporlás, aragonit-, pizolit- és kalcitkristályok, limonit lerakódások.) Ha a barlangban és a felszínen végzett genetikus morfológiai ós hidrológiai vizsgálataink eredményeit dialektikusan összevetjük, megállapíthatjuk, hogy az őshévíz feltörési helye a Keszthelyi-hegység triászrögét Ny-ról határoló lépcsős törésvonalon fokozatosan szállott alá a pleisztocén folyamán és ennek következtében mindig alacsonyabban és mindig délnyugatabbra tört fel, míg eljutott a mai helyére. (Hasonlóan a budai hévizekhez!) I. Legelőször valószínűleg még a pliocén végén, a Mária-kápolnánál tört fel az őshévíz