Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Finály Lajos: Alföldi városaink szennyvízkérdése

302 Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. Pinály L.: Alföldi városaink szennyvízkérdése daságunk erre a célra rendelkezésre bocsáthatja-© azt a tüzel;anyagtöbbletet, amely a betoncsövekben lévő cement gyártásához, illetve a kőagyagcsövek kiégetéséhez szükséges mennyiség között jelentkezik. A csatornázás rendszere A lejtési és mélységi viszonyok korlátozott volta miatt általában az egyesített csatornázási rendszer részesíthető előnyben. A sík település miatt a csapadék földalatti elvezetése — a ritka beépítésű peremterületeket kivéve — nem kerülhető el. A legtöbb esetben arra sincs mód, hogy a csapadéklevezetés a befogadóba rövid úton bevezető több, rövidebb csatornaszakaszon .át történjék, mert minden egyes kitorkolásnál, legalább is magasabb vízállások esetén, átemelésről kellene gondoskodni, ami a beruházási költségeket nagy mértékben emelné. Az útszéli ároknak nagyobb hosszúságban való felhasználása pedig olyan árokmélységeket adna, amelyek közbiztonsági és közegészségügyi okokból nem engedhetők meg. Ha a szennyvíz- és a csapadékcsatorna egymás mellett, közel egy magasságban haladnak, az a bekötéseket teszi nehézzé, sokszor megoldhatatlanná. Egymás alatti vezetés esetén viszont az építési és az átemelési költség emelkedik. Ha a csapadékvízcsatorna a mélyebb, ennek és a hozzátartozó átemelőtelepnek nagy méretei főleg az építési költségeket növelik (átemelés előtt nagyméretű homokfogó és rács is szükséges!), a szennyvízcsatorna mélyebb elhelyezése pedig a 90%-ban a szennyvíz átemelésére eső szivattyiúzási költséget növeli. A kettős hálózat azonkívül azért is drágább, mert az egyesített rendszerű hálózat méretei közel azonosak az elválasztó rendszerű csapadékvízhálózat méreteivel. A külön szenyvízhálózat költsége tehát teljes egészében többletként jelentkezik. Ezzel szemben egyesített rendszer után a szennyvíztisztító berendezés nagyobb és költségesebb. Mindent egybevetve, alföldi városaink belső területén általában az egyesített csatornázási rendszer a, célszerűbb, a külterületeken azonban, ahol a csapadékvíz levezetésére nem kell földalatti csatornát építeni, elválasztó rendszerű szennyvízcsatorna létesíthető. Nálunk nem szokásos a részben 1 elválasztó rendszerű csatornázás. • Ez pedig éppen az utóbbi esetben jó közvetítő megoldásnak kínálkozik. A földalatti csatorna a szoros értelemben vett szennyvízen kívül felvenné a kisebb (megállapítandó területen aluli) udvarok aránylag erősen szennyezett csapadékvizét, esetleg a hátsó tetőrészekről lefolyó csapadékvizet is, csak az utcák, előkertek és az utca felé vízteleníthető tetők vize kerülne a nyílt árokba. A csekély laksűrűség hatása Már előbb említettük a nehézségek között a ritka települést. Érdekes lesz megnézni néhány számszerű példát. Budapest egész területére számítva a laksűrűség 80 fő/ha, ami a belső városrészekben átlagban 300—500-ra, a legsűrűbben lakott területeken (pl. a „Csikágó"-ban, a Józsefváros belső részén) 1000 körülire is felemelkedik. Az 1 Lakóra eső — fajlagos — csatornahossz 0,9 m. Miskolc laksűrűsége 130, a fajlagos csatornahossz 0,6 m, de ha a mintegy 20 kmnyi csapadékcsatornát is számítjuk, a fajlagos hossz már 0,9 m lesz. Hódmezővásárhelyen, csupán a városias kialakításra szánt területet és ennek lakosságát véve számításba, a számok a következőképpen alakulnak: a jelenlegi lakásszám 17 000, a tervezett 35 000 fő, a laksűrűség ennek megfelelően 42—90, a fajlagos (tervezett) csatornahossz pedig 3, illetve 1,5 m. Szeged laksűrűségé 60, Szolnoké 70, a fajlagos csatornahossz 1,35 illetve 1,25 m. Kecskeméten a legrosszabb a helyzet, mert a laksűrűség mindössze 53, a fajlagos csatornahossz pedig: a szennyvízcsatornáé 2,5 m, a csapadéklevezető csatornáé 1,5 m, a kettőé együttesen 4 m/fő. E számokhoz bővebb kommentár nem kell. A hosszú, kislejtésíí csatornákban hoss;szú a szennyvíz folyási ideje, megindul a bomlás és ezzel együtt a szagterjesztés, ami a szennyvíztisztítást is hátrányosan befolyásolja. A bomlás a szennyvíztisztítás előtt, esetleg már magában a csatornában történő klórozással ugyan megszüntethető, vagy legalább is tűrhető határok közé szorítható, de i'z újabb beruházási és üzemköltséget jelent. A befogadók kérdése Ezekután foglalkozzunk alföldi városaink szennyvíz-befogadóival. A nagyobb befogadók (Duna, Tisza, Maros, Körösök, Zagyva stb.) vízjárása nagyon szélsőséges. Kis vízálláskor a vészkiömlők, esővíz-túlfolyók vize, sőt esetleg a tisztítóberendezésből kifolyó szennyvíz is gravitációs úton vezethető bele, de nagy — esetleg már közepes — vízálláskor átemelésre van szükség. A kisebb befogadókba való bevezetés általában mindig csak átemeléssel oldható meg. Talán egyetlen kivétel Hódmezővásárhely, kissé kiemelkedő fekvésével. Szennyvízzel való terhelhetőség szempontjából, véleményünk szerint, csak a Duna érdemel különleges elbírálást. A dunamenti települések szennyvizét Budapest fölött, a fővárosi vízművekre való tekintettel, bizonyos —*ma még hivatalosan nem megállapított — távolságig csak teljes biológiai tisztítás, nagyobb távolságra mechanikai tisztítás és fakultatív fertőtlenítés után lehet a Dunába bevezetni. A Duna e