Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Finály Lajos: Alföldi városaink szennyvízkérdése

S08 Hidrológiai Közlöny. 33.- évf. 1953. 7—307. sz. Finály L.: Alföldi városaink szennyvízkérdése szakaszai azonban már kívül esnek az Alföld területién s ezért ezzel a — különben igen érdekes és fontos — kérdéssel ezúttal nem foglalkozunk. A Budapest alatti települések szennyvizét a legtöbb esetben elegendő a parttól 100—200 m távolságban a sodorvonalba vezetni. Ezt megelőzően osak a legdurvább szennyezések homokfogóval és rácscsal való visszatartása szükséges. Egyesített rendszerű csatornázás esetén, a mederfenékbe fektetendő elég költséges csővezeték méreteinek csökkentése érdekében, az ötszörös hígításon felüli záporvizeket érdemes túlfolyón leválasztani és parti — de ez esetben is legalább a kisvíz szélére telepített — kitorkolással engedni a folyóba. Az ötszörös hígításon felüli vizek számára homokfogót nem tartunk szükségesnek, de durva rácson ezeket is át kell engedni, a túlfolyót pedig célszerű uszadékterelővel ellátni, amely a felső vízréteget a sodorvonalba vezető csőbe tereli. A még nagyobb — pl. tízszeres — hígításnál működésbe lépő közbenső vészkiömlőknél véleményünk szerint a durva rács is elhagyható s csupán az uszadékterelőre van szükség. Más befogadóba való bevezetés előtt a szárazidei szennyvíz háromszoros hígításig biológiai, ötszörös hígításig mechanikus, ezen felüli hígításnál ráccsal, esetleg homokfogóval való tisztítása szükséges. Ez a Tiszába való bevezetés esetén átmenetileg •— mindaddig, amíg a Tisza-csatornázás megvalósul — a Dunához hasonló feltételekre enyhíthető, de azzal a megszorítással, hogy a jövőben a szigorúbb feltételeknek megfelelően kiegészíthető legyen. A szennyvízkezelés mértékére — mint ismeretes — a befogadó legkisebb vízhozama a mértékadó. Az alföldi befogadók legnagyobb részénél ez annyira kicsiny lehet, hogy ilyenkor szükségesnek látszik a biológiailag tisztított víz állandó, a háromszoros és ötszörös hígítás közötti ülepített szennyvíz esetenkénti fertőtlenítése is. Véleményünk szerint ezt meg kellene követelni a vízjárásra való tekintet nélkül is az évnek abban a szakában, amikor a befogadóban való fürdés és mosás lehetséges, vagyis a nyári félévben, május—október hónapokban. A túlfolyás gyakorisága Az esővíztúlfolyón kiömlő tisztítatlan szennyvíz, ínint ismeretes, külön veszélyt jelent a befogadóra. Ezzel kapcsolatban hivatkozom a Hidrológiai Közlöny 1953. évi 3—4. számában (153—154. o.) megjelent kis tanulmányomra. Érdekes volna megvizsgálni, hogy az alföldi városok esetében a szárazidei szennyvízhozam háromszorosát, illetve ötszörösét meghaladó túlfolyás hányszor és mi,lyen mértékben várható. Ezt a higítási mértéket mindig az átlagos napi lefolyási menynyiségre kell vonatkoztatni, vagyis ou 4Uv értékre, hol Q a szárazidei napi • szennyvízmennyiség, 86 400 pedig a napi másodpercek száma. Sajnos, a rendelkezésre álló meteorológiai adatok és megfigyelések nem elegendők a számítás elvégzésére. A különböző intenzitású esőkre sincs elég adatunik, még kevésbbé ezek kiterjedésére és a csatornába jutó csapadékvíz hozamának alakulására. A tervezés alatt álló szennyvíztisztító berendezésekkel kapcsolatbán mindig történik gondoskodás az érkező szennyvízhozam folyamatos mérésének és regisztrálásának lehetővé tételére. Csak ezeknek az adatoknak a birtokában és ezeknek a meteorológiai adatokkal való összehasonlítása révén lesz valamennyire tiszta képünk a túlfolyás alakulásáról. Mégis megpróbálom a rendelkezésre álló adatok alapján valamennyire megközelíteni a kérdést. Az alföldi csapadék évi mennyisége 340 és 880 mm Wözött változik, középértéke 550 mm. A havi érték 0 és 246 mm között ingadozik. E csapadéknak mintegy a fele 1 mm/ó intenzitásig terjedő lassú („felsikló") esőkre és fele záporokra, zivatarokra esik. Azoknak a napoknak a száma, amelyeken legalább 0,1 mm csapadék volt, évenként 140 s ezeken a napokon a csapadék összesen 560 óra alatt hull le, vagyis ennyi az évi csapadékos órák száma. Arra vonatkozólag, hogy milyen csapadékintenzitásnál következik be a csatornában' — illetve annak végpontján — a szárazidei átlagos hozam háromszorosát, illetve ötszörösét elérő vagy meghaladó vízhozam, az alföldi városokra vonatkozó adataink nincsenek. Farkas Árpád a budapesti viszonyokat feldolgozó részletes tanulmányában közöl azonban olyan adatokat, amelyekből bizonyos következtetések .levonhatók, annál is inkább, mert Budapest csapadékviszonyai nem térnek el lényegesen az alföldi átlagtól. Ezzel kapcsolatban dr. Aujeszky László és dr. Tarján Artúr volt szíves értékes felvilágosításokkal segítségemre lenni, amiért e helyen mondok köszönetet. A csatornázási viszonyok Budapest és az alföldi városok között már nagyobb mértékben eltérőek, más a csatornázott terület terjedelme, mások a lefolyási viszonyok stb. Közelítő tájékoztatásul mégis meg lehet állapítani a következőket: a háromszoros hígítás mintegy 1,25 mm/ó intenzitásnál, az ötszörös hígítás mintegy 2,3 mm/ó intenzitásnál következik be. 1,25 mm/ó alatti csapadék 90 napi (=65%), illetve 440 órai (=78%),