Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

7-8. szám - Finály Lajos: Alföldi városaink szennyvízkérdése

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7 -8. sz. 2.97 A jelenlegi helyzet Sajnos, számos alföldi városunk megindult már ezen a helytelen úton, amelyre nem egy esetben a csatornázás előtt létesült vízvezetéki hálózat, legtöbb esetben azonban, mint pl. Hódmezővásárhelyen, Szentesen is, az ártézikutakra telepített helyi vízellátó körzetek kényszerítették rá. Budapestet és peremkerületeit nem számítva, a szoros értelemben vett Alföldön, vagyis a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon, szennyvízelvezetésre szolgáló csatornázássál a következő városok vannak ellátva: Baja, elválasztó és egyesített rendszerű, kb. 6 km, D e b r e c e n, egyesített rendszerű, kb. 80 km, Hódmezővásárhely kis belső kör.zete, kb. 3 km, Miskolc, elválasztó rendszerű, kb. 40 km szennyvíz és 20 km csapadékvíz, együtt kb. 60 km, Szeged, egyesített rendszerű, kb. 60 km, Szolnok, kis részben elválasztó, nagyobbrészt egyesített rendszerű, együtt kb. 18 km, Vác, elválasztó rendszerű, kb. 15 km. Ezek közül modern értelemben vett szennyvíztisztító ' berendezéssel csak Vác, és Szolnok zagyva-bálparti része van ellátva. Szokták még a debreceni szennyvíztisztító telepet is említeni, de ez a korszerű igényeknek nem felel meg. Csak csapadékvízelvezető csatornázás van Kecskeméten kb. 35 km, Makón kb. 4 km, Nyíregyházán kb. 20 km, Szentesen kb. 7 km, és valószínűleg még több más városban is rövid szakaszokon. Ezekben a városokban a házi kisderítő berendezések nagy számban találhatók, de talán még több a pöcegödör-túlfolyások tiltott bekötése. Feltűnő, hagy két nagyobb dunamenti város: Baja alig, Kalocsa pedig egyáltalán nincs csatornázva, hasonlóképpen a tiszamenti Csongrád sem, pedig ezeknél a szennyvíztisztítás kérdése aránylag könnyebben és olcsóbban megoldható. Hogy mire vezet a csatornázatlan állapot, arra elriasztó példa a Körös-menti Békéscsaba (pedig nincs is vízvezetéke!). Az ötéves terv során létesült intézmények ideiglenes jellegű kisderítőket kapnak, mert hiszen ezeket majd, ha a csatorna megépül, meg kell szüntetni. Elvezetési lehetőség hiányában azután a rendszerint nagyon is kifogásolható elfolyó „derített" szennyvizet a nyílt utcai árokba vezetik ki. Tervezés stádiumában van a csatornázás B é k é s c s a b á n, ahol még nincs eldöntve, hogy egyesített vagy elválasztó rendszer épüljön-e; H ó d m P Z Ő V á s á r h e Íven, ahol a kb. 52 km hosszú hálózat legnagyobb része egyesített rendszerű, kis része a ritkább településű peremterületeken elválasztó rendszerű lesz; Kecskeméten, ahol elválasztó rendszer szerint kb. 100 k'm szennyvízcsatorna és 90 km csapadékcsatorna fog épülni; végül Szolnokon kb. 80 km-es előirányzattal egyesített rendszer, amelyben a meglévő hálózatnak kb. fele lesz megtartható (mintegy 8—10 km). Hogy ezeket követően mely városok kerüljenek sorra, arra még nincs hivatalos állásfoglalás. Nyíregyháza és Hajdúszoboszló látszik a legsürgetőbbnek, de helyzeti előnyüknél fogva Baja és Kalocsa, esetleg Csongrád, jelentőségük miatt pedig Nagykörös, Kiskunfélegyháza, Jászberény is előtérbe kerülhetnek. A megoldás nehézségei Az alföldi városok csatornázásának -közös nehézsége a sík és szétszórt, aránylag ritka település. Nagy csatornáméiység elkerülésére a lehető legkisebb lejtéseket kell alkalmazni. Ennek viszont határt szab a .betoncső úgyszólván egyedül lehetséges használata. Csak az egyesített rendszer nagyobb szelvényeinek helyben épített szakaszain van mód kis mértékben nemes fenékburkolatok létesítéséré. A közbenső átemelő telepek általában még a kis lejtésekkel sem kerülhetők el. Ezekre alább még visszatérünk. Sok helyen okoz nehézséget a magas talajvízállás, amihez a talajvíz több-kevesebb agresszivitása is járul. Ez nemcsak építéskor, hanem az üzemeltetésben, illetve az átemelő- és szennyvíztisztító berendezések méretezésében és üzemeltetésében is nehézséget okoz a mindig jelentkező és sokszor igen tekintélyes mértékű beszivárgás révén. A szovjet tapasztalatok szerint ugyan a beszivárgás következtében a talajvízszint idővel leszáll s ezzel a beszivárgás mértéke is csökken, sőt meg is szűnik, kezdeti fellépésével mégis számolni kell. Komoly feladatok elé állítják mind a tervezőt, mind még inkább a kivitelezőt a kedvezőtlen altalajviszonyok is, amelyek a létesítést nagy mértékben megdrágítják. E nehézségek miatt nagyjelentőségű volna, ha alföldi városaink csatornázásához zománcozott égetett-agyag — ú. n.' kőagyag — csövek állanának rendelkezésre 20 cm-től 60/90 cm-es tojásszdlvényig terjedő méretekben. A kisebb lejtés, a lényegesen kevesebb beszivárgás, az agresszivitásnak való ellenállás és a könnyebb tisztántartás előnyei valószínűleg kiegyenlítenék az árkülönbséget, A kérdés azon fordul meg, hogy népgaz-