Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
7-8. szám - Donászy Ernő: A vízi szervezetek, a meteorológiai tényezők és a víz kémizmusának kölcsönhatása a Velencei tóban
Donászy E.: Kölcsönhatások a Velencei-tóban Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 7—8. sz. 289 ugyanekkor a zooplankton mennyisége is erősen lecsökken és csak augusztusban növekszik meg erőteljesen a hidrokarbonáftal együtt; október elején a hidrokarbonát mennyisége ugyancsak megnő a zooplankton mennyiségével párhuzamosan. Ha az egyes zooplankton szervezetek csoportjait vizsgáljuk (1. 9. ábra), akkor azt találjuk, hogy a Velencei-tavon 1952-ben június elejétől kezdve a llotatoriák mennyisége volt párhuzamos a hidrokarbonát mennyiségi változásával, ugyanez a helyzet a Copepodák kifejlett alakjainál, míg a Cladocerák mennyiségileg egyrészt kevéssé voltak képviselve, másrészt legnagyobb elszaporodásuk a kifejlett Copepodákkal és Rotatoriákkal ellentétben augusztus elején volt. November elején a zooplankton szervezetek mennyisége jelentéktelen, december elején, jég alatti gyűjtésnél oly kevés volt a számuk, hogy lüü liter víz átszűrt bioszeszton mennyisége nem is volt pontosan mérhető a Kolkwitz-csoben. A Copepodák között túlnyomó többségben a Cyclops-félék (Cyclops strenuus és alakköre), nagyon ritkán Diaptomus-faj körébe tartoztak. A Cladocerák köziil hiányzanak a nagyobbak, tömegesen csak a Daphnia longispina, Diaphanosoma brachyurum, Bosminu longirostris és Chidorus sphaericus tűnt fel. A Rotatoriák közül Brachionus calyc-iflorus, Brachionus angidaris, KerateUa quadrata, Filinct longiseta, Polyarthra fajok és ritkán Asphlanchna sp. fordultak elő. ' *' A Velencei-tó alfa-limno-halin típusú szikes víz, szabad széndioxidot nem tartalmaz. TillvUtns, Ileublein és Mindéi• vizsgálataiból kiindulva Maucha megállapítja, hogy a természetes vizekben aa asszimiláló vízi szervezetek a szükséges szabad, vagy félig-kötött széndioxidot tudják hasznosítani. A karbonátos vizekben szabad széndioxid nem lehet, mert az alábbi megfordítható kémiai reakció értelmeién az ilyen vizekben keletkezett széndioxid a karbonáttal reakcióba lépve, hidrokarbonáttá alakul. A C0 2-ot asszimiláló termelő szervezetek pedig a hidrokarbonátból az asszimilációhoz szükséges C.0 2-ot képesek lehasítani és az asszimilációhoz szükséges széndioxidot így közvetve szerzik meg. Az, alábbi két: egyenletre van szükségünk, hogy a karbonát-hidrokarbonát ingadozás és a produeensek közötti kölcsönhatásokat értelmezni tudjuk: t. 2 NaHC 8 + NaCOg-f C0 2 2. 0 Cp 2+5H 20+685.000 cal C 6H 1 0O 5+6 0 2 Az első megfordítható reakcióegyenletből láthatjuk, hogy a szikes vizekben a karbonát széndioxid jelenlétében hidrokarbonáttá alakul. A hidrokarbonátból viszont a produeensek széndioxidot képesek elvonni s ekkor a hidrokarbonát mennyisége csökken, a karbonáté növekszik. A második megfordítható reakcióegyenletből pedig meghatározhatjuk a, hidrokarbonátból elvont széndioxid mennyiségének megfelelő keményítő értéket, s a felszabaduló oxigén mennyiségét. Vegyük mindkét egyenletben a grammegyenértéksúlynyi mennyiségeket, akkor az alábbi értékeket, kapjuk: 1. 122 g HCOs-ból 60 g C0 3" + 18 g I I 20 + + 44 g C0 2 lesz, 2. 264 g C0 2+ 90 mg H.,0 + 085.000 g-cal-ból pedig 162 g keményítő és 192 g 0 2. Ha a fenti két kémiai egyenletből kiszámítjuk az egyenértékeket (1. táblázatot), akkor ki tudjuk számítani: 1. mennyi oxigénnek kell termelődni az asszimiláció folyamán. 2. mennyi széndioxidra és mennyi energiára volt szükségük ehhez a producenseknek. 3. Ha ezt a széndioxidot a. produeensek a hidrokarbonátból vonták el, mennyi hidrokarbonát kellett ehhez. 4. Mennyi hidrokarbonát keletkezett eközben. 5. Mennyi széndioxid kell ahhoz, hogy meghatározott mennyiségű karbonát hidrokarbonáttá alakuljon stb. 1. táblázat 1 g R O 2 CO 2. SÍ CO 3 g HCO 3 g C„H 1 0O 5 g cal 10'Erg PBE 1 ()., 1,000 1,375 1,876 3,813 0,844 3568 14 937 1 2 (X) 2 0,727 1,000 1,364 2,773 0,614 2595 10 864 0,727 3 C0 3 0,533 0,733 1,000 2,033 0,450 1902 7 962 0,533 4 HCO3 0,2Q3 0,361 0,492 1,000 0,223 937 3 923 0,286 5 C 6H 1 0O r > 0,172 1,630 2,223 4,520 1,000 4228 17 700 1,172 fi 10 l lErg. 0,609 0,621 •1.256 2,553 0,565 2389 • 10" 0.669 Ha a, kalóriaértékeket, átszámítjuk erg-re, vagyis energiában fejezzük ki az asszimilációs energiaszükségletet, akkor kezünkben van a kulcs ahhoz, hogy a vízben végbemenő kémiai változásokból (a hidrokarbonát-karbonát ingadozásokból és az oldott oxigéntartalom változásából) (gyik időponttól a másikig végbemenő biológiai folyamatok intenzitását is energiamennyiségekben, vagy akár lóerőben, kilowattba,11 is megadhassuk. A változásokból, me-
