Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)
7-8. szám - Donászy Ernő: A vízi szervezetek, a meteorológiai tényezők és a víz kémizmusának kölcsönhatása a Velencei tóban
Donászy E.: Kölcsönhatások a Velencei-tóban lyek a víz kémizmusában végbemennek, a biológiai folyamat intenzitását tudjuk kiszámítani. Ha a termelés intenzitásának mérésére külön egységet akarunk felvenni, akkor legcélszerűbb egységül választani azt az energiamennyiséget, mely szükséges ahhoz, hogy 1,376 g széndioxidból és megfelelő mennyiségű vízből a prodücensek 1 g oxigént állítsanak elő. Ez az érték 3568 g-kalória (cal), • illetve 14937-IO 7 erg. Ezt az energiamennyiséget nevezzük 1 produkciósbiológiai egységnek (Produktionsbiologisehe Einheit, Productionsbiological Unity) PBE (vhgy PBU),^ vagy pedig produkt-nak nevezhetjük röviden és ekkor megkülönböztethetjük a grammprodukciót és a milligrammproduktot. Hiszen legtöbbször egy liter vízre vonatkoztatjuk és itt általában mg-nyi menyniségekkel számoluk. A két előbb ismertetett megfordítható kémiai reakcióegyenlet segítségével kiszámított mennyiségek segítséget nyújtanak tovább ahhoz is, hogy szét tudjuk választani a. meteorológiai tényezők hatására létrejött változásokat a biológiai, illetve kémiai hatásokra létrejött változásoktól. Nézzük ezek után most már, hogy a Velencei-tó 1952-ben milyen produkciósbiológiai törvényszerűségeket mutatott és értelmezzük az 1952-ben megfigyelt változásokat. 1. Nézzük először a knrbonát-hidrokarbonát időszakos változását. A karbonát-ion tavaszig jelentéktelen, a hidrokarbonát-ion ugyanazon idő alatt jelentősen megnövekszik: 1444,5 mg-ról .1598 mg-ra emelkedik literenként, vagyis 154 mg a többlet. Viszont a karbonát január 17-én még 21 mg/lit., mely március 15-ig 0-ra csökken, 21 mg karbonátcsökkenésnek 43 mg HC0 3 növekedés felel meg. A liidrokarbonát növekedés azonban 154 mg, vagyis 111 mgmal több, mint amennyi a karbonátcsökkenésnek megfelel! A télvégi hidrokarbonát növekedés-többlet nem lehet biológiai eredetű, autochton, hanem csak allochton, kívülről kerülhetett be a rendszerbe. A téli, tavaszi csapadékkal a parti szikes talajból oldódhatott ki Na2HG03, mint ezt a Szelidi-tó esetében is fel kellett tételeznünk, ahol éppen a. csapadékos években volt jelentékeny hidrokarbonát gyarapodás, vagyis nem a bekoncentrálódás eredményeként jött létre. A Velencei-tónál is feltűnő, hogy lúgossága, hidrokarbonát-ion tartalma, összes keménysége sokkal; magasabb volt 1952-ben, mint 1951-ben. Tehát a téli és tavaszkezdeti hidrokarbonát-gyarapodástöbblet a következő tényezők hatására jöhetett létre: 1. a vízbe jutott széndioxid a karbonátnak hidrokarbonáttá alakulását eredményezte; ez a széndioxidmennyiség egyrészt lehetett biológiai eredetű (a disszimilációs széndioxid hatása), másrészt a csapadékkal a légkörből bejutott széndioxid; 2. a, többi a környező talajból oldódott ki. Légköri csapadék, hólé C0 2 hidrokarbonát képző hatása Parti talajból kioldott hidrokarbonát l HCOg-gyarapodás T Disszimilációs C0 2 révén karbonátból átalakult hidrokarbonát Produkciós-biológiai egységekben kifejezve 1952. március 15-én a Velencei-tó vizében felhalmozódott potenciális energia többlet 40,5 mg PBE, vagyis 597 480-10 4 Erg (1 erg = = 2,7763-IO" 1 4 kWó, 597 480- 10, 4X2,7763• kWó == 1,7 • 10" 1 kWó) 1 liter vízhez, ami 34 mg keményítő előállításához szükséges. De nézzük az ápr. 6-i helyzetet: megkezdődik a hidrokarbonát csökkenése, és tart egészen az augusztus 4-i vizsgálatunkig: 402.7 mg március 15-től április 6-ig, 130,6 mg április 6-tól június 17-ig, 174,5 mg jún. 17-től jún. végéig (júl. 1.), 707.8 mg összes hidrokarbonát csökkenés, a karbonát ugyanezen idő alatt 0-ról 209 mg-ra növekszik. A 707,8 mg hidrokarbonát csökkenésnek 347,8 mg' karbonát felel meg, a valóságban csak 209 mg karbonát gyarapodás volt kimutatható, tehát 138,8 mg-mai kevesebb, mint a hidrokarbonát csökkenésnek megfelelne. Ez a mennyiség pedig 282,2 mg hidrokarbonát. Hova tünt el ez a hidrokarbonát mennyiség? A rendszerből nem tűnhetett el! A napi hidrokarbonátingiadozás tanulmányozásnál szintén tapasztaltunk hasonlót és arra következtettünk, hogy talán a prodücensek kötik meg, mert az oxigénleadás és a hidrokarbonátbontás, a hidrokarbonátbontás és az elvont széndioxid felhasználásának reakció-folyamata időt vesz igénybe. A Velencei tó esetében ugyanis nem gondolhatunk arra, mint a Balatonnál, hogy a széndioxid elvonás következtében kalciumhidrokarbonátból képződött karbonát megszökik a rendszerből és mint kolloid válik ki, tehát így ez a karbonátmennyiség nem mérhető. Mert a Velencei tóban elenyészően kevés a kalciumkarbonát a nátriumkarbonáthoz, illetve hidrokarbonáthoz viszonyítva. A magnéziumkarbonát pedig szintén nem válik ki, hiszen a Velencei tóban a Mg-ion általunk mért legnagyobb mennysége is csak 250—300 mg/lit és a MgCOs-ból 970 mg/lit tud oldódni. ' Produkciós - biológiai egységekben kifejezve, a 707,8, mg hidrokarbonát-csökkenést, 187,2 mg PBE (157,8 mg keményítő pro lit.), vagyis m 3-ként 157,8 g keményítő képződött .július l-ig. A zoopl an kton-szerveretek mennyiségi adatai ugyanezekben az időpontokban rendelkezésünkre állanak, pl. július 1-én .0,7 cm s/100
