Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Sebestyén Olga: A Balaton táplálékforgalmáról

Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. Sebestyén O.: A Balaton táplálékforgalmáról folyamán csak nagy vonásokban azonosak. A részletekben már szezonbeli (időbeli) eltérésekkel számolhatunk. • Vízi állatok táplálkozásában, anyagot és nagyságrendet illetően igen fontos szerepet tölt be a szerves törmielék. Tágabb értelemben nemcsak az elpusztult szervezet feldarabolódással előállott törmelékét értjük detritusz alatt, de általában minden szerves eredetű élettelen formált részecskét, törmeléket. Olyan limnológiai fogalmak, mint az ávja (Noumann), förna (Sernander) vagy tripton (Wilhelmi) tulajdoniképpen detrituszféleségeket jelölnek. A detritusz legnagyobb tömege a Balatonban a nagytermetű litorális növényzetből áll elő, turzások közbeiktatásával, a parti övben. A finomdetrituszt, mely a. felaprózódásnak, úgy látszik, valamennyi szakaszán keletkezik, a víz elszállítja a tó távolabbi területeire is. Később részben leülepedik, s az elpusztult planktonszervezetekből keletkezett ávjával és más elemekkel társulva, résztvesz fenéklakók táplálásában. Tavunkban a víz nyugtalansága és áramlásai a finomdetrituszt sokáig lebegésben tartják, s ígv a plankton is kihasználhatja ezt a táplálékforrást (tripton) (Sebestyén 1949/50, 62

; o.). Egy harmadik rész baktériumoknak esik áldozatul. A durva törmelék hosszabb ideig vesztegel a parti övben. Erről balatoni vonatkozásban kiderült, hogy nemcsak táplálék, de egyúttal biotop is, mely azonban nincs helyhezkötve, mert a víz dinamikai állapota szerint hol laza réteget alkot a szervetlen üledék fölött (förna), hol az élettelen elemek s ezek tömegéhez kötött élővilág, tehát a környezetet alakító tényezők és a társulás tagjai szétszóródnak, ideiglenes tartózkodása, a litorális víztömegben. A vízmozgások időnként partravetik a formált elemeket, s ezek ott detritusztturzás képélben hosszabb-rövidebb ideig tartózkodnak. Ezek a fázisok szabálytalan időközökben váltják egymást. A sajátos hányattatásban a felaprózódás folytatódik, s így a nyíltvíznek detritusszal való ellátása biztosítva van (Sebestyén, 1949/50, 62—63. o.). Minthogy a detrituszt a víz szállítja, detrituszfaló szervezetekkel valamennyi élettájékon találkozunk: a parton, fenéken és nyíltvízben táplálékukat örvényléssel, szűréssel szerző szervezetek között (Ciliáták, Cladocerák, egyes Copepodák, szivacsok, kagylók, tegzesbolharák stb.). A detritusz, finom és durva egyaránt, kisebb nagyságrendű táplálék, s érthető, hogy a detrituszfalók általában kis szervezetek. Ök maguk azonban már nagyobb állatokat táplálnak. Tavunk detri túszban gazdag, s emiatt nagy népességben élnek benne detrituszfalók. A harmincas évek elején szándékos emberi beavatkozás nélkül bejutott vándorkagyló és tegzesbolharák állandósulása többek között ezzel magyarázható (Sebestyén, 1934, 200 o.). A detritusz helye a táplálékforgalom lebontó szakaszában van, részben azért, mert mechanikai feldarabolódással jött létre, másrészt pedig, mert baktérium-működés folytán csakhamar kémiailag is leépítődik. Egy részét azonban a detrituszfalók táplálkozásukkal visszatérítik az építőszakaszba, élettelen állományát visszajuttatják élőállományba. Ebben áll a detrituszfalók szerepe az anyagforgalomban (Sebestyén, 1949/50. 63. o.). A detritusz tulajdonképpen komplex táplálék, baktériumok jelenléte miatt. Ez lehet magyarázata annak, hogv detritusszal táplált Cladocera-kultúrák steril körülmények között csaik korlátolt ideig tarthatók fenn (Rodina, 1946), míg ú. n. nyers tenyészetek általában igen jól mennek (tihanyi kísérletek, Sebestyén). • Áttekintve a fentieket azt látjuk tehát, hogy a táplálék anyagának forgalmában kétféle folyamat van, építés és lebontás (v. ö. Welch 1935, 310. o.). Eintés során szervetlenből szerves, élettelenből élő, egyszerűből összetettebb élő anyag jön létre. A táplálékforgalom anyagi alapját a vízben oldott szervetlen sók teszik, ezekből a nyíltvíz és a part növényzete, CO2 hozzájárulással, fotoszintézis útján, szervesanyagot termel. A planktonnövények e társulás állati tagjait táplálják, ezeket közvetlenül vagy közvetve halak hasznosítják. A parti növényzetből partlakó állatok élnek, ezeket is felfalják a halak. A nyíltvízben, parton és fenéken élő baktériumfaló állatok testében képviselt szervesanyag végeredményben szintén eljut a halakhoz. Lebontás során az élőből élettelen, összetett vegyületből egyszerűbb felépítésű, szervesből szervetlen jön létre. A leépítés mechanikai úton feldarabolódással és baktériumműködés útján történik, bármely szintből közvetlenül kiindulva. Sem a lebomlás, sem az építés nem halad, töretlen úton előre. Bomlási folyamatok menetét feltartóztatják detrituszfalók: a lebomlóban levő anyag visszatér az építőszakaszba, magasabb szintbe. Az építés valamennyi szinten megállhat, s még mielőtt az élő anyag elérte volna vízi vonatkozásban a legmagasabb szintet, egy ragadozó hal testébe való beépítödést, a folyamat visszafordulhat ellenkező irányba, az elpusztult élőlény anyaga felaprózódik, s baktériumműködés folytán szervetlen sók formájában áll további rendelkezésre a forgalomban. Növények, állatok és baktériumok táplálékforgalmi kapcsolata, egymásrautaltsága átfogóan szolgálja a tavi élet enységét. Az állati élet, táplálkozásának sokrétű változatosságával és vagilitásával, ennek a kapcsolatnak nagy fejezetét kitevő részlete. Így biotikus úton is bensőbb kapcsolatba kerülnek a tavi élettájékok és albiotopok. Tudjuk azt is, hogy a tavi élet egységének kialakításában abiotikus