Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Sebestyén Olga: A Balaton táplálékforgalmáról

Sebestyén O.: A Balaton táplálékforgalmáról Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. J75 tényezők is résztvesznek. Ez az egység a tónak mint magasabbrendű szervezettségnek (holo­cenoidnak) individualitást biztosít. * AZ eddigiekből azt is láttuk, liogy a víz­ben oldott sók ós a bejutó energia meg gázok, a zöld növények életfeltételeinek megadásával, alapot nyújtanak a tavi élet kialakulására és a felvázolt táj>1 álékfórgalom útján annak fenn­tartására. így a tó anyagának ismételt újjá­teremtésével önmagát fenntarthatja. (Zsadin a víztároló biológiai termelőképességének nevezi ama tulajdonságát, hogy a szervesanyagot élő szervezetek formájában újrateremti; Pavlov­szkij és Zsadin, 76. o.) Közelebbről nézve a dol­got, a valóság — mint tudjuk — az, íhogv még az önellátónak vélt tavak sem lehetnek a kör­nyéktől elszigetelve. A légkör gázai és a sugár­zás a tavi élet útján folyamatosan beépítődik a tó szerves állományába. Táplálékot hordanak a beömlő vizek. Ha a part index (Uferent­wicklung, Forel), magas értékű, a vízbemosta tápanyagok is jelentékenven gazdagíthatják a tó troficitását. Ha terjedelmes a víztükör és szeles a klima, mint pl. a Balatonon, az a táp­láléktömeg sem lehet jelentéktelen, amit a szél hord a vízbe, szárazföldi detritusz és rovarok formájában. Mindezek az allochton tápanyagok táplálkozási összefüggések során belekerülnek a tó anyagforgalmába. • Bár az autochton és allochton táplálókkal fenntartott tavi élet anyaga, a felépítés és le­bomlás során, tehát a tavi élet folyamatossá­gában mindegyre újjáteremtődik, a tavi for­galomban levő anyag állománya az évek folyá­sával mégsem marad ugyanaz. A tó termékei­nek egy része kikerül a vízből, kitermelik a nád- és halállományt, a hullámzás építette túl­zások anyagának egy részlete á szárazparton termőföldet alakít. Sok anyag vész el a lefo­lyással. Egyelőre még felmérhetetlennek lát­szik az a tömeg, melyet a tóban nevelkedett rovarvilág képvisel, amikor szárnyrakelve el­hagyja a vizet. Minthogy a tól>an keletkezett szervesanyag részint természetes úton, részint emberi beavatkozásra, folyamatosan kikerül a tóból, a külső eredetű pedig, legnagyobbrészt táplálkozási összefüggések során, beépítődik a tavi szervesállományba, nyilvánvaló, hogy az a szervesanyagállomány, mely valamely idő­pontban élővilág, törmelék stb. formájában je­len van a tóban, az évek során kicserélődik. • A Balaton táplálékforgalmának sajátossá­gai közül összefoglalásként kiemelem a 'követ­kezőket: 1. Termelés a tó egész területén folyik a sekélység miatt. Tudiuk, hogy a balatonvíz zavarossága a mélységi viszonyokat torzítja, s a közepesen 3—4 m-es mélység más állóvizek jóval nagyobb mélységének felel meg. A tiha­nyi Kutat és talán a délipart padkájának men­tén húzódó 4-—5 m mély területeket kivéve, a fenék eprofundális (Lucz) jellegű. Ha a makro­vegetáció hiányzik is általában a fenéken, ke­vésfényigénvű alsóbbrendű növények megél­nek a fenékiszapban. Hogv ezek tömegesen éppen barnaszínű kovamoszatok, részben a Ruttner-íéle chromatikus adaptációnak tulaj­donítható. Ezek a növények nyugodt vízben jég alatt is réteget, alkotnak (1947, 1949), s a jég buborékos rétegződését valószínűleg asszimilá­lásu'kkal magyarázhatjuk (Haller fényképfel­vétele 1937. jan. 4.). Bentikus algák igen kevés kivétellel mindig jelen vannak a nyiltvíz fel­sőbb rétegeiben is, mely jelenséget a sekélység és vízmozgások összejátszásának tulajdoníthat­juk (Sebestyén, Török, Varga, 107—112. o.). 2. Tavunkban a trofogén és trofolitikus rétegek egybeesnek (Mauclia, 1931, 89. o.), s ezért lebontás valamennyi élettéjókon folyik. A nádas élőbevonatának gazdag kovamoszat­állománya a detritusz bomlásával felszabadult sóknak tulajdonítható, ami viszont baktérium­működést tételez fel (Meschkat, 510. o.). 3. A tavi eredetű detritusz — úgylátszik — igen jelentős szerepet tölt be tavunk táplá­lékforgalmában, s e táplálékot a víz sekély­sége és nyugtalansága miatt planktonszerve­zetek is hasznosítják. 4. A tó nagy felülete és a szeles klima miatt a vízbehullott rovaroknak mint allochton tápláléknak jelentősége számottevő lehet, bár még felmérve nincs. 5. A tó termelte szervesanyag jó része évente kikerül a vízből részint természetes úton, részint emberi beavatkozással. Utóbbinak mennyisége hozzáféíhető számadatok alapján felbecsülhető. 6. Hozzávetőlegesen 3—8 évet számítanak a víztömeg teljes kicserélődésére, de semmi támpontunk nincs ahhoz, hogy csak hozzávető­legesen is felbecsüljük azt az időtartamot, amely szükséges lenne ahhoz, hogy bizonyos időpontban a tóban jelenlevő szervesanyag­állomány vagy annak a tavi élővilág testében képviselt részlege, tehát a tó biomasszája, ki­cserélődjön. • Felelnem kellene végül arra az elöljáróban feltett kérdésre is, hogy vájjon a táplálékfor­galom mely részleteinek kidolgozását tartanok elsőrendű feladatnak. E téren balatoni vonat­kozásban olyan sok a tennivaló, hogy azt mond­hatjuk, hogy idiobiológiai vonalon minden oly részlet felderítése, mely a táplálkozás anya­gára, mennyiségére, felvételének módjára (pl. bentikus Cladocerák), az életpályával és az év­szaki változásokkal való összefüggésre, vagili­seken még a táplálék forrására is irányul, ér­tékes eredményeket hozhat (Sebestyén, Í952). Ilyen kérdések cenobiológiai vonalon a társulások táplálkozási viszonyainak tisztázása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom