Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Sebestyén Olga: A Balaton táplálékforgalmáról

Sebestyén O.: A Balaton táplálékforgalmáról Hidrológiai Közlöny. 33. évf. 1953. 5—6. sz. H3 Tárgyunk szempontjából szükséges felidéznünk a társulások tagjai között fennálló kapcsolatokat is, melyek a térben való elhelyezkedésre, táplálkozásra, lélegzésre, védelemre, és a környezetre gyakorolt hatás közvetítésével létrejövő összefüggésekre vonatkoznak. E biotikus kapcsolatok között a táplálkozás különösen jelentős. Ez az életfolyamat ugyanis már az egyed életében igen fontos momentum, s a táplálkozó és táplálékot nyújtó szervezet (vagy anyag) között benső, mondhatni életbevágó kapcsolatot létesít. A táplálkozás egvik legfőbb mozgató erő a társulások szerkezetének és üzemének kialakításában, s Elton szerint ez az alapja a társulások felépítésének is (50., 52. o.). A tó táplálékforgalma alatt a vízi élővilág táplálkozási összefüggéseit értjük. Bár a táplálékforgalom az anyagforgalom részletének tekinthető, az anyagforgalom ennél nemcsak több, de egyszersmind más természetű folyamatokat is magábanfoglaló jelenség, így beletartozik abiotikus ^vonatkozásban pl. a gázok abszorpciója, a kicsapódás, biotikus vonatkozásban az anyagcsere stb. A továbbiakban, noha. táplálékforgalomról lesz szó, nem kerülhettem el, hogy néha az anyagfogalomra ne utaljak. * A tó élővilága és a legtöbb társulás is, az élőlények három nagy csoportjából tevődik össze, ezek a növények, állatok és baktériumok. A zöld növények fotoszintézis útján szervesanyagot termelnek, amely az állati élet alapja. (Bizonyos baktériumok, kemoszintézissel, szintén termelnek.) Az állatvilág ezt a szervesanyagot átalakítja, felhalmozza és megtartja, élő állapotban. Szerepe a táplálékforgalomban kvantitatív jellegű is, mert mind a termelést (fitoplankton), mind a lebontást (baktériumok) éppen az állati táplálkozás nagy változatossága folytán, mintegy szabályozza (Maucha 1952, 22. o.). Szervetlen sók, növények, növényevő és húsevő stb. állatok, mint az közismert, különböző szinteket képviselnek. Az autotrof növények táplálkozása táplálékfelvevő szerveik nagyjában azonos felépítése és működése következtében meglehetősen egyöntetű, eltérések nem a lényegben, inkább csak a finomabb részletekben nyilvánulnak. Az állatok táplálkozószerveinek alkata rendkívül változatos, éppen olyan sokféle a táplálkozás módja és anyaga is, s ami a táplálékforgalom szempontjából igen fontos, a táplálék nagyságrendje is különböző. Elton (59. o.) szerint abból a tényből, hogv valamely állat csak bizonyos nagyságrendű táplálékot vesz fel, következik az az. összefüggés, amit élelmilánc kifejezéssel jelölünk. Ennek minden fokozata azt jelenti, hogy a kisebb nagyságrendű táplálékot nagyobb formában hozza létre, és alkalmassá teszi nagyobb állatok táplálására. Hogy a táplálékláncnak elsősorban a nagyságrend az alapja, mutatja az, hogy a planktontársulás, amelyben az említett szintek, tehát növények, növényevő és húsevő állatok képviselve vannak, a maga egészében is táplálék, éppen" nagyságrendjénél fogva. Ilyen értelemben véve, az élelmilánc tulajdonképpen csak az állatvilág táplálkozási összefüggéseire korlátozódna. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy — ha arra szükség mutatkozik — e fogalmat ne használjuk tágabb vagy némileg más értelemben, a különböző szintekre kiterjesztve. A valóság körülbelül úgyis az, hogy a nagyságrendet és szintet nem lehet mindig élesen elhatárolni. Az állati táplálkozás változatosságával kapcsolatban nem érintettem a szervesanyag oldptt állapotban való felvételének lehetőségét, s csak formált táplálékra utaltam. Bár a kérdés a táplálékforgalom területére tartozik, egyszerűség kedvéért a továbbiakban sem foglalkozom vele. ^ Az állati életnek a táplálékforgalomban való szerepét táplálkozásuk sokoldalúsága mellett helyváltoztatásuk mérete is jelentősen fokozza. Noha soraikban rögzültek, lebegők és vagilisek vannak, a nagytermetű viziállatok mind mozgékonyak, hogy speciális táplálékukat a nekilk alkalmas nagyságrenden belül megtalálják. Vagilitásukkal gyengítik a határokat, melyek közeli vagy távoíi élettájékokat elválasztanak, s a tavi élet egységének megteremtéséhez ilyen úton is hozzájárulnak. A lebontást baktériumok munkálják, de mint említettem, egy csoportjuk kemoszintézissel termel is. A biológiának ez a részlete még igen kevéssé ismert, s éppen olvan keveset tudunk a belvizekben a baktériumoknak táplálékként való felhasználásáról. Annyit azonban talán kimondhatunk, hogy főtevékenységük, a lebontás mellett belekapcsolódnak a táplálékforgalom építő szakaszába is. A lebomlási folyamatok megindulása nincs szinthez kötve, a növényi planktonnak, az őstápláléknak egyrésze, ha elpusztul, már fokozatosan lebomlik. * A szervesanyag termelése, felraktározása és lebontása részben valamely élettájékhoz kötött, legalább is mély vízben. A növényi élet a fotoszintézis miatt a fényviszonyok függvénye, s ezért zöld növények csak a parti övben ésanyilvíz epilimnionjában (trofogén réteg) élnek. Az állati élet színtere általában minden olyan terület, ahol táplálék és 0

2 van. Lebontás nagy mértékben a fenéken történik, die a lebontó baktériumok mindenütt megtalálhatók. • A társulások összetételében mutatkozó kisebb-nagyobb méretű szezonkülönbségek s a tápláléknak az életkor szerint való megválogatása miatt a táplálkozási összefüggések az év