Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Donászy Ernő: Az erdészeti limnológia alapjai

f]^ Donászy E.: Az erdészeti limnológia alapjai Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. S2. szövetkezet megváltozik a magas vagy az alacsony vízállás következtében. Az erdei kaszálók, rétek és a köztük csörgedező patakok, az erdei gombák, számos vadgyümölcs és az erdei vizek is kölcsönhatásban vannak egymással. A bükkfaodvak, mint víztartó fák, szintén szerepet játszanak az erdei vizek életében. Több tanulmány jelent meg már erről a kérdésről. A víz tehát befolyást gyakorol az erdő növényzetére és az erdő növényzete befolyást gyakorol az erdei vizekre. Az erdei vizeknek a növényzetre gyakorolt hatására csak egy példát szeretnék felhozni a legújabb limnológiai irodalomból. Thienemann a Garrensee, Pinnsee és Drewitzer See vízállásingadozásairól tanulmányt közölt az Archiv f. Hydro-. biologie 43. kötetében (1949). E tavak vízállásingadozásaival 1932 óta foglalkozik, de sokkal régebbi adatokat is figyelembe vesz. 1911. óta a csapadék gyarapodása először Észak-Németországban a talajvízszint növekedésével járt. Egyes helyeken 0,5—1 m maximumtól mintegy 3,5 m-ig. Ennek következményei: A tavakban felemelkedett a víztükör, a parti fák elpusztultak. A lefolyásnélküli, régebben száraz mélyedésekben mocsarak képződtek, melyek nagykiterjedésű erdőkbe is behatoltak. A Garrensee és Pinnsee (Holstein) megváltoztak limnológiai karakterükben a magas vízállás idején. A Garrensee régebben nagyon átlátszó és csaknem kékeszöld vize zavaros lett és humuszbarna. Az egykor gyengén savanyú Pinnsee szélsőségesen savanyú lett. Az 1927—28-ban kialakult magas vízállás óta mindkét tóban víztükör süllyedés következett be. A Garrensee-ben a süllyedés 1931-től 1944-ig 114 cm. A vízszintsüllyedés 1931től 1936-ig tovább tartott és bár a csapadékviszonyok 1935-ben az átlagon felül voltak, mégse tudta kiegyenlíteni a nívósüllyedést ; az 1936—37. évi kis emelkedés után 1944-ig tovább süllyed. Hogyan hatott most az ellenkező jelenség a limnológiai viszonyokra a Garrensee-n? A csapadék növekedése annak idején csökkentette az átlátszóságot, barnászöld lett a víz. Azt várhatnók, hogy a nedves időszak előtti állapot visszatér az újabb száraz időszakban. Az 1933-ban az elpusztult fákat kivágták és csak egyes fák maradtak meg. 1934-ben már sűrű alacsony égersarj adék fejlődik. 1936-ban ez részben már embermagasságúvá nőtt és a partmenti homok száradni kezdett. A parti víz nem tudta továbblúgozni az erdei talajt. A következő években a víznívó süllyedéssel a part száraz homokfelszíne egyre nagyobb kiterjedésben a tó közepe felé húzódott. Az átlátszóság növekedni kezd a víznívósüllyedéssel és 1944-ben már 8,5 m-t ért el. Ezzel visszatért a régi tó nagyon tiszta állapota. A víz színe 1933-ban még barnászöld, 1936—1940-hen már újból kékeszöld, 1942—44-ben kékebb lett, mint 1924-ben. A legnagyobb átlátszóság (8,5 m) és a legkékebb tónus egybeesik a legalacsonyabb vízállással (1944). A pH ingadozása : a szélsőségesen mészben szegény Garrensee a nedves időszak előtt gyengén savanyú (pH = 6,0—6,í>), 1933—40. hasonló (6,0— 6,6), 1942-ben semleges (7,0), 1943—44-ben gyengén lúgos (7,5). Ami igen meglepő, hogy a víznívósüllyedéssel nemcsak 1931—1944. csapadékos korszak előtti helyzet állt vissza, hanem „túlkompenzáció" lépett fel, amennyiben az utolsó évben az átlátszóság nagyobb volt, mint a nedves időszak előtt víz színe még kékebb, mint volt és a gyengénsavanyú víz gyengén lúgos lett. De nemcsak a növényvilág, az erdő növényszövetkezete függ szorosan össze az erdei vizek életével, hanem az állatvilágé is. Az erdők vízellátása, vízviszonyai, forrásainak minősége már az erdőben élő és az erdőben dolgozó, az erdőbe kiránduló embert is érinti. A forráskataszter elkészítése ebből a szempontból is sürgős feladat. Sokkal nagyobb jelentőségű azonban az erdei vizek szerepe az erdő állatvilága szempontjából A limnológus feladatának tekinti az erdők vízében élő szervezetek megismerését, felkutatását, mert az erdei állatvilág részben víziszervezetekkel is táplálkozik. < A vízben élő állati szervezetek és az erdő állatvilága között az élősködők révén más kapcsolat is van. Állati élősködők életük egy részét vízben, vízi szervezetekben töltik el. A parazitológia ilyen kapcsolataira Jáczó Imre, mutatott rá halászati vonalon. A víz azonban ennél nagyobb jelentőségű az állatvilág számára, mint ivóvíz. Az erdei ivóvíz megfelelő minősége az erdő állatállományának is egészségi feltétele. Az erdészeti limnológiai kutatásnak egyik legfontosabb feladata éppen az erdő vizeinek kémiai és biológiai vizsgálata. Az erdei vizek állatvilágában szerepelnek olyan fajok is, melyeknek gazdasági jelentőségük van. Ezekről később szólok. Az erdei víz tehát befolyást gyakorol az erdő állatvilágára és az erdei állatvilág (vízben élők, vízhez járók) befolyást gyakorol a vízre. Átvezet bennünket ez a kérdés az erdei vizek és a vadgazdaság összefüggéseire. Az erdő nemes vadjai életében az erdő vízkészlete fontos szerepet játszik. A víz minőségének és mennyiségének hatása van az erdő vadállományára. Az édesvízkutatás megállapítja az erdő nemes vadállománya szempontjából az előbb felsoroltakon kívül azt is, hogy az erdei vizek egészségügyi szempontból megfelelőek-e? Az erdei vizek fertőzöttsége, parazitái kipusztíthatják a vadállományt. Az erdőgazdaság főfeladata az erdők telepítése, nevelése, gondozása, az okszerű fakitermelés, az erdővágások után a faállomány pótlása; az erdősítés célja továbbá sokszor az is, hogy az erdőkön keresztül más területek csapadékviszonyaira is (párateltség, harmatképződés) befolyást gyakoroljanak; a talajvédelem is szerepel, mint távolabbi cél. Nézzük most már milyen kérdések merülnek fel limnológiai szempontból az erdőgazdaság terén? Az erdei csemetekertek létesítésük elején, amíg a fejlődő növények meg nem erősödnek és