Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

1-2. szám - Donászy Ernő: Az erdészeti limnológia alapjai

Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 1—2. sz. Donászy E.: Az erdészeti limnológia alapjai be nem érik a légköri csapadékkal, öntözésre szorulnak. Az erdei vizek öntözésre való alkalmassága szintén lehet limnológiai vizsgálat tárgya. Ez azonban kisebb jelentőségű, minthogy csaknem minden erdei víz alkalmas erre, csak éppen megemlítettem. Az erdőgazdaságoknak, erdei ipartelepeknek ivóvízellátása éspedig megfelelő ivóvízzel, helyi források felhasználása, ásott vagy fúrt kutak vízének ivásra való alkalmasságának megállapítása a limnológia tárgya. A MÁV gondoskodott ártól, hogy ivóvízellátása korszerű legyen. Az erdészetnek ugyan kevesebb gondja van, mert az erdőkben rendszerint víz is van, de talán mégsem mindig megfelelő. Amit az erdei vizek meteorológiai kapcsolatairól mondottunk, az erdőgazdaságot közvetlen közelről érinti és számos erdészet végez is csapadékméréseket. A csapadék adatokra a limnológusnak gyakran van szüksége. Nagy jelentőségű azonban az erdei vizek szintingadozásainak az erdőgazdasággal kapcsolatos kérdése. Elsősorban az erdővágásoknak az erdő vízháztartására gyakorolt hatására gondolok. Egy példában mutatom be. 1949. Raabe, E. W. Kelet-Holstein vidék erdővágásait figyelte meg, milyen hatással vannak az erdő vízháztartására. Az a terület, amelyről írt, a szépségéről híres Schleswig-Holstein-i határvidék, a „HolsteiniSvájc". Az itteni tavak erdóirtások következtében elvesztették erdős partjaikat. A plőni hidrobiológiái állomás 30 évi vizsgálatai a fenti vidék erdőinek forrásaira vonatkozóan lehetővé tették, hogy az erdőirtás hatását később tanulmányozni lehessen. A Kellersee és Dieksee forrásai szemléltető példája mutatja, hogy viszonylag kis erdővágás is nemcsak közvetlen környezetre, hanem az egész vidékre kihat és a vízháztartásban alapvető változást eredményez és mennyire megzavarja azt a helyzetet, mely az erdei környezetben kialakult.. A gyors erdőtlenítés által az egészséges és termékeny erdei talaj a napfény, levegő, szél és eső hatására rendkívül megkeményedett. Megváltozott a víz átlátszósága. Az irtási terület talaja sokkal kisebb mértékben vette fel a vizet mint a porhanyó erdei talaj. A nagyobb esőzések alkalmával lehulló csapadékot a megkeményedett kisebb pórustérfogatú talaj akadályozta a leszivárgásban és ezért a felszínen elmocsarasodás következett be, melyet a Juncus effusus, Carex leporina, Carex remota és Carex canescens is mutat. (NB: nem a talajvízréteg, megnövekedése az ok!) További hatás volt a humusz-réteg lesodródása a hegyoldalakról. Míg az erdő védte talaját és a lehulló csapadék egyenletesen eloszolva - el tudott jutni a talajba, addig az erdővágás után a víz gyorsan lefolyva magával sodorta a talajrészecskéket és igen rövid időn belül elveszett az a réteg, amely annyira jelentős az erdei növényzet szempontjából. A déli oldalt az erózió még gyorsabban pusztította. Az Uklesee északi partján az erdővágásnak nem volt ilyen nagy mértékű pusztítása, mert a kövek alatt megmaradt, le nem sodrott talajrészecskék átmentették az edafont és igen érdekes kis életközösségek alakultak ki. Nem tart azonban ez az állapot sem soká. A tél beállta és a nagyobb esőzések ezeket a maradványokat is tönkreteszik. A források vízszintje erőteljesen lesüllyedt, régi élőszövetkezetük elpusztult, újak alakultak. Olyan változás megy végbe a vidék életében, mely gazdaságilag nem jelentéktelen következményekkel jár. E néhány adattal akartam bemutatni az erdei vizek és az erdőgazdaság kapcsolatait, melyet a limnológusok derítettek fel a legutóbbi időben. (Az erdővágás eróziós hatása eddig is ismert volt.) A nagy erdőterületeken számos olyan víz (patak, holtág, tó) van, amelyet haltenyésztésre használnak, vagy erre alkalmasak lennének. Az erdészeti limnológia feladata, hogy ezeknek a vizeknek mind kémiai, mind táplálkozás biológiai helyzetét felderítse és a hal, valamint ráktenyésztésre való alkalmasságát megállapítsa és ezzel biztos alapot adjon ilyen irányú termelési ág művelésére. Megállapítja az adott vízterület kémiai elemzése révén az egyes vizek kémiai összetételét, hidrogén-ion koncentrációját és ezek változását, a hőmérséklet ingadozását és évi, valamint nyári középértékét és téli minimumát, a befagyott jég alatt megmaradó vízmennyiséget illetve a vízréteg vastagságát, a vízi növény- és állatszövetkezeteket. Felderíti az esetleg káros szervezeteket és megállapítja a biológiai termelőképességet, a természetes hozamot; az erdei halastavakba hulló detritusz hatását a halasvízre. Figyelembe veszi a víz átlátszóságának megállapításánál az erdei növényzet beárnyékoló hatását. A hegyvidéki erdőknél még a vizek helyzetére is figyelemmel vannak. (Északi oldal, déli oldal stb.). Tehát megállapítja a környezetfeltételeket a sajátosan erdei viszonyok között a hal- és ráktenyésztés számára és megadja az okszerű telepítés exakt tudományos alapját. Fentebb már érintettem az erdei növények és állatok, s a detritus vízszennyező hatását. Ezenkívül számos kultúrhatás folytán végbemenő erdei vízszennyeződéssel is kell számolnunk. Ilyen hatások: erdei bányavidékek ipari szennyvízlevezetése a patakokba ; erdei egyéb ipari vizek szennyező hatása ; erdei vad-csordák ; sertéslegeltetés, állati szennyezés ; üdülők, lakótelepek szennyvízének hatása az erdei vizekre. E befolyások nemcsak közvetlen a vízben élő szervezeteket, a halászatot érintik, hanem az erdő vadjainak ivóvízellátásával, azok fertőzéseivel is összefüggnek (akár közvetlenül az ivóvízen kérészül, akár közvetve olyan élősködőkön, vagy káros szervezeteken keresztül, melyek a vízszennyezéssel lépnek fel). Az erdészeti édesvízkutatás feladata e téren a szennyezés fokának és hatásának megállapítása a víz öntisztítóképességének vizsgálata a vízszakaszokon.