Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
1-2. szám - Dr. Aujeszky László: A Balaton hidroklimatikus különlegességei
76 Aujeszky L.: A Balaton hidroklímája A tanulmány a Balaton hidroklimatoilógiai sajátságait ismerteti. A hidroklíma a ivíztömegben rejlő sajátosságok, valamint a víztömeggel érintkező levegő éghajlati sajátságainak együttese. Ezek végeredményben kedvezően befolyásolják a Balatonmellék éghajlatát és az üdülésre még fokozottabb mértékben alkalmassá teszik. A Balaton hidroklimatikus különlegességei* DR AUJESZKY LÁSZLÓ Előadásomnak a címében egv olyan kifejezést voltam kénytelen használni, amely eddig nem volt közhasználatban a hazali éghajlatkutatók között. Ez a kifejezés a „hidroklíma", egy új és különleges éghajlattani fogalom, amely ezen a (Kongresszuson lép első ízben a legilletékesebb hazai kutatók elé, éspedig fellép itt azon a jogon, hogy ezt a fogalmat nem lehet nélkülözni a Balaton éghajlati kiváltságainak a vizsgálatában. Hidroklímának vagy víziéghajlatnak nevezem azoknak az éghajlati tényezőknek az összességét, amelyek egy víztömegnek a belsejében, továbbá a víz közvetlen hatása alatt álló levegőben lépnek fel. Ilyen tényezők mindenekelőtt a víznek a hőfoka, a vízben oMött oxigénnek és széndioxidnak a mennyisége, a vízbe behatoló sugárzásoknak a mennyisége és a színképi összetétele, valamint a szélokozta hullámzások; vagyis mindazok a klimatikus hatások, amelyeknek a vízben lévő élőlények vannak kitéve. A víznek ezekhez a saját belső éghajlati jelenségéihez csatlakoznak azután azok a jelenségek, amelyek a víz közvetlen befolyása alatt álló levegőben lépnek fel: tehát közvetlenül a víz felett egy csónaknak vagy egy hajónak a magasságában, továbbá a víz mellett is az úgynevezett vízszegélyi klímának a keskeny övezetében. Ilyen például a vízfelszínnek a visszavert sugárzása, a nappali hőségnek a letompulása, az éjszakai lehűlésnek a megszelidülése, valamint a légmozgásoknak az élénkebbé válása. Mindezeknek a tényezőknek az együttese alkotja a hidroklíma fogalmát. Ennek a fogalomnak a nélkülözhetetlenségét azonnal belátjuk a következő meggondolásból. Képzeljük el: milyen lenne a Balaton-vidék éghajlata, ha ebből a nagy tómedencéből ibiiányoznék az a nagyon vékony (mindössze csak 3 méter közepes mélységű) vízmennyiség, amely a Balatont alkotja. Milyen éghajlat állna itt fenn, ha teljesen ugyanazok lennének a domborzati viszonyok, teljesen ugyanazok lennének a geológiai és talajviszonyok, azaz minden ugyanaz lenne, mint most, osak az a sekély vízpalást hiányzanék, amely jelenleg a tómedence legalját kitölti? Ebben az esetben a Balatonvidéknek nem volnának éghajlati kiváltságai. Víziéghajlat nélkül a . Balatonvidék éghajlata igen hasonló volna nem is a Dunántúl többi vidékeihez, hanem naA Magyar Hidrológiai Társaság hévízi kongresszusán, 1950. szeptember 30-án elhangzott előadás. gyon hasonlítana az Alföld középső vidékein rennálló éghajlathoz. A meleg félévben nagy nappali hőség, csekély légnedvesség, szeszélyes szélviszonyok, télen az enyhe és kemény időszakok szabálytalan váltakozása, az átmeneti évszakokban nagyfokú éjjeli fagyveszély, és egész éven áit a csapadékok bizonytalan és szeszélyes fellépése: ezek volnának azok a legjellemzőbb éghajlati vonások, amelyeket itt éppen olyan fokban találnánk meg, mint az Alföld szívében! Ezek az éghajlati vonások bizonyos mezőgazdasági szempontokból meglehetősen kedvezőéknek bizonyulhatnak, de üdültetési szemszögből nézve nagyon kevéssé vonzóak! Mindazt, amit a Balatonvidék ebből a szempontból nyújtani tud, nem az általános éghajlat nyújtja, hanem ez mind a hidroklímának az ajándéka: annak a különleges fizikai alkatú, kiváltságos tulajdonságú víztömegnek az ajándéka, amelynek a legjellemzőbb éghajlati sajátságait a következőkben össze óhajtom foglalnli. A Balaton hidroklímájának legelőnyösebb vonásait annak köszönjük, hogy a Balatonnak a felszíne viszonylag igen nagy a mélységéhez képest, vagyis annak, hogy a Balaton egy nagy felszínű és sekély vizű tó. Ha csalk a vízfelszín nagyságát tekintjük, a Balaton „Középeurópa legnagyobb tavának" számít a maga 597 négyzetkilométernyi felszínével. De a többi tavak közt, amelyeknek a felszínük kisebb, vannak olyanok, amelyek sokkal nagyobb víztömeget foglalnak magukban, mlint a Balatoné: ilyenek főképen a Genfi és a Bódeni tó, amelyeknek a vízkészlete lényegesen felülmúlja a Balaton 1800 millió tonnányi átlagos vízkészletét. így például a Genfi tónak a felszíne csak 2.5%-kai kisebb, mint a Balatoné, az átlagos vízmélysége ellenben több, mint 50-szer nagyobb, úgyhogy a víztömege megközelíti a százezermillió tonnát! Az ilyen különbségeiknek messzemenő következményeik vannak a hidroklímában. Eghajlali szempontból egyáltalán nem közömbös, hogy eg} megadott víztömegű tónak a vízmennyisége vájjon egy mély medencében van-e elhelyezve, amelynek viszonylag kicsi a felszíne; vagy pedig egy lapos és sekély tóval állunk szemben, amely nagy felszínen át van kitéve a külső levegő hatásainak és ezek a hatások még a tónak a fenekéig is viszonylag könnyen tudnak lejutni, x Az ilyen tóban, amilyennek iskolapéldája a Balaton, a hidroklíma legjellemzőbb vonásai a következők. Minden hőváltozás, amely a külső levegőben végbemegy, viszonylag könnyen hatol