Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Finály Lajos: A természetes vizek öntizstulásával kapcsolatos eredmények alkalmazása a biológiai szennyvíztisztításban

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 77 szűkölködő Angliában, mint pl. a Szovjetunió­ban, ahol ez a kérdés ma még inkább csak tudo­mányos érdekességű. ötéves tervünk számos meglevő település víz­zel való ellátását és csatornázását, továbbá szá­mos új település létesítését, vízzel és csatorná­zással való ellátással együtt irányozza elő. Ez mind fokozni fogja élővizdink igénybevételét, ezzel együtt pedig arra kényszerít, hogy fokozot­tan őrködjünk élővizeink állapota fölött. Ehhez az első lépés élővizeink állapotának megismerése, terheltségük megállapítása s ezzel együtt a beve­zetendő különféle szennyvizek tisztasági fokának megszabása, vagyis országos élővíz-kataszter készítése. Erre vonatkozólag határozati javaslatot kívánok előterjeszteni. Élővizeink egyike-másika főleg ipari szennye­ződés következtében máris teljesen alkalmatlan üdülési célokra, íhalteny'észtésre, hogy ivóvízről ne is beszéljünk. Úgylátszik legfőbb ideje, hogy megállapíttassanak azok a kémiai, biológiai és bakteriológiai feltételek, amelyeknek bizonyos célú használat esetén az élővíznek meg kell felel­nie. Kategóriákat kell felállítani és a vizeket ezekbe kell besorolni, azzal, hogy az illető víznek a vízhasználatok és szennyvízbevezetések szapo­rodása esetén sem-szabad alsóbb kategóriába kerülnie. Ha pl. valamely folyó ipari hűtővíz el­látásra alkalmas Vizek kategóriájába soroltatott, nem szabad bekövetkeznie, hogy később erre a célra már csupán vegyi kezelés után legyen alkal­mas. Vagy pl. fürdésre alkalmasnak kijelölt víz­nek nem szabad később legfeljebb csónakázásra, horgászásra alkalmassá válnia. Ezzel kapcsolat­ban szintén határozati javaslatot kívánok előter­jeszteni. Ugyancsak határozati javaslatot kívánok előterjeszteni a vízjogi törvény amúgvis időszerű újraalkotásával kapcsolatban arra, hogy az em­berű vagy ipari települések növekedése és szapo­rodása révén növekvő szennyvízteher minőség­rontó hatásának megelőzése céljából a már kia­dott vízjogi engedélyekben előírt szennyvíztisztí­tási mérték bármikor szigorítható s a vízhasz­náló az ennek megfelelő átalakításra ill. kiegé­szítésre kötelezhető legyen még akkor is, ha derí­tőtelepe az eredeti feltétel szerint kielégítően mű­ködiik. Ez így igazságos és helyes, mert a régebbi vízhasználók eddig úgyis élvezték a teherbíróbb befogadó előnyeit, amitől a később jelentkező vízhasználók már úgyis el vannak ütve, egyenlő­képen viseljék tehát a fokozott szennyvíztisztítási igények terheit. Ipari üzemekből származó szennyvizek szeny­nvező erejét lakós-egyenértékükkel szokás kife­jezni. Ez azonban nem elég jó jellemzés, mert egyéb tulajdonságai lévén az ipari víz mégsem tekinlhető helyettesífhetőnek az egyenértékű lakosságszám utáni házi szennyvízzel. Tudjuk* hogy bizonyos ipari szennyvizek egymással vagy házi szennyvizekkel való keveredése alkalmával közömbösítési, csapadékképződési stb. jelenségek lépnek fel. Általában megfigyelhető, hogy ha több különböző ipari és városi szennyvíz tisztít­hatóságát külön-külön vizsgáljuk ill. tisztításu­kat egymástól elkülönítve végezzük, kedvezőtle­nebb eredményre jutunk, mintha azokat előbb összekeverjük és a keveréket tisztítjuk. A közös tisztítás a legtöbb esetben nemcsak: eredménye­sebb, hanem gazdaságosabb is. Törvényes módot kell biztosítani arra, hogy a közös tisztításra, ha ez közérdekből indokolt, a különböző érdekeltek rászoríthatok legyenek. Ezt célozza az erre vonat­kozólag előterjesztendő határozati javaslat. Erről a helyről nyomatékosan figyelmeztetnünk kell azonban az ipart, hogy a sok bajt és költséget okozó szennyvizek elleni küzdelmet már magá­ban a gyártási folyamatokban, azok célszerű ala­kításával, módosításával, üzembentartásával kell elkezdeni s nem szabad mindent az utólagos szennyvíztisztításra bízni. Itt Hévizén a szennyvizek elvezetése és tliszlí­tása körül tanulságos jelenségek ismerhetők meg. Míg a község 1929-ben, kormánytámogatással, vízmüvét messze megelőzően megépítette szenny­víz-csatornahálózatát és az akkori viszonyok között hazánk legmodernebb biológiai szennyvíz­tisztító berendezését., addig a fürdőtelep mos­tohagyermek maradt, sem tulajdonosa, sem bér­lője nem volt hajlandó a közérdekű áldozatra s szennyvízelvezetése még ma is el nem fogad­ható módon történik. Itt is jelzem azonban, ibogy ina a községi derítő sem végez eredmé­nyes munkát, biológiailag nincs bedolgoztatva s így a szennyvíz nem kellően derítve hagyja el azt és ömlik az Ó-berek csatornába, amelyben ennek következtében az erősen terhelt élővíz öntisztu­lási folyamatának igen tanulságos és érdekes példáját fogjuk látni.* * Az előadás után kialakult élénk vita anyagát a jegyzőkönyv tartalmazza. A sok gondolatot felvető vita azonban ezzel nem zárult te. Az idő rövidsége miatt az elnök a Kongresszus hozzájárulását kérte, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a vitát egy Budapesten ren­dezendő vitaülésen folytathassák. Ennek anyagát követ­kező számunkban közöljük. (Szcrk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom