Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - ifj. dr. Szabó Zoltán: A szennyvízkérdés ipari és mezőgazdasági megvilágításban

Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 53 nem szólva mindkettőnek együttes és egymásra utalt szükségességéről és szükségleteiről. A használt víz kémiai és fizikai tulajdonsá­gai eltérőek az eredeti állapottól. Károsnak a befogadóra csak akkor mondhatók azonban, ha olyan oldott, vagy oldatlan anyagokat tartalmaz­nak, melyek a természetes állapottól nagymér­tékben elütő, az élővízre előbb, vagy utóbb mér­gező hatást gyakoroló anyagokat tartalmaznak. A használt vizek gyűjtőneve: szennyvizek, mint­hogy azok nem a természetes állapotnak megfe­lelő jellemzőkkel bírnak, tehát bizonyos értelem­ben vetten szennyezettek. Feltétlenül szükségesnek tartom a fent elő­adottak figyelembevételével, hogy az ötéves terv­időszak küszöbén érdemben mérlegeljük a szennyvízkérdést, nehogy terveink megvalósítása alkalmával oly, nem várt hibákat kövessünk el, melyek a sikert megakadályozzák, a munka befe­jezését késleltetik, mert könnyen juthatunk olyan helyzetbe, hogy amit nyerünk a vámon, elveszít­jük a réven. A szennyvízkérdés élenjáró problémái: 1. Az elhasznált vizek további hasznosítása a visszabocsátás előtt. Azaz: a) A takarékosság és nyersanyaggazdálkodás szemszögéből megítélve e kérdést, lehetőleg tö­kéletesen kivonni az elhasznált vízből mindazo­kat az oldott, vagy nem oldott anyagokat, melyek az ipar szempontjából felhasználhatók (pl. zsír, zsiradékok, olajok, fenol, mész stb.). b) A mezőgazdaságilag hasznosítható házi-, vagy ipari szennyvizek alkalmazása az öntözé­-ses, trágyázásos földművelésben, illetve halte­nvésztésben. 2. Az elhasznált vizek mesterséges regenerá­lása. Azaz: a célnak legjobban megfelelő, a befo­gadó természetéhez alkalmazott, okszerű, kor­szerű és leghelyesebb szennyvíztisztítás, mert ily módon a szóbanforgó befogadó vize alkalmas marad további ipari, mezőgazdasági, közhasznú célokra, újbóli alkalmazására vagy felhasználá­sára. ez egyébként közegészségügyi szempontból is nyilvánvalóan igen fontos. 3. A vízhasználatok szakszerű és tervszerű országos központi rendezése. Azaz: a felmerülő összes kérdés körültekintő közigazgatási, jogügyi rendezése, törvényes megalapozása és előmozdí­tása, beillesztése a tervkeretbe tárgyi-, anvagti és pénzügyi vonalon az összes szociális vonatkozá­sok figyelembevételével. A fenti 1—3 problémákba illő bármely kér­dés sikeres megoldása műszaki, biológiai, köz­egészségügyi és jogi feladatot jelent, vonatkozó intézményeink együttműködését igényli. Rá kell még arra is mutatnom, hogy mind az 1914-es, mind az elmúlt világháború nagymér­tékben megakadályozta, gátolta az illetékes ható­ságok tevékenységét a függőben lévő vízügyi kér­dések végleges rendezésében, nem beszélve az utóbbi háború hazánk területén okozott rombo­lásainak utóhatásáról, valamint a háborús gaz­dálkodások erőszakolt rendszabályaliról, melyek sok esetben törvényen kívüli, meg nem enge­dett keretű (szabálytalannak is nevezhető) meg­oldásokra vezettek. Ezért tehát a szenny vízkérdés érdemleges rendezése alkalmával feltétlenül figyelembe kell venni mindazokat a problémákat, melyek a helyi viszonyok szerint maradandó bélyeget viselnek a felszabadulás előtti korszakból, vagy a háborús gazdálkodás következményeként. A mult hibái még sokhelyütt visszatükröződnek a jelenben íis, tehát a kérdéskomplexum végleges rendezése so­rán csakis tervszerűen járhatunk el. A kérdések gyökeres rendezése alkalmával mindezeken kívül tekintettel kell lennünk a befogadók természetére is, a vízhasználatok fokozati különbségére és a vízszennyezések kártokozó kvalitásaira és kvan­titásaira is. A gyökeres rendezés csak lépcsőzetes lehet s a közérdeknek legmegfelelőbb utat kell választania. A rendezés során feltétlenül különb­séget kell tenni régebbii, változatlanul maradó, megnövekedő és újonnan létesíteni szándékolt vízhasználat között. Nem szabad továbbá figyel­men kívül hagyni városaink, és egyéb lakóterüle­teknek az ötéves terv keretében már részletesen kidolgozott csatornázási-, eső-, és csapadékvíz elvezetési, valamint ivóvízellátási részletterveit sem. Az Állattenyésztési Kutatóintézet haltengész­tési osztályának az ötéves tervtörvény keretében feladatai közé tartozik többek között egyrészt új vízhasználatok folyományaként termelődő új szennyvízkataszter felvétele és kiértékelése ható­sági és biológiai alapon. Ez utóbbi feladatkör teszi indokolttá, hogy a szennyvízikérdés gyöke­res rendezésének szükségességére az illetékesek figyelmét ezúton is felhívjam. Az eddig ismerte­tettek alapján nyilvánvalóan kiviláglik a rende­zés szükségessége és az sem vitás, hogy a kér­dés gyors és alapos elintézést igényel. A fent előadottak alapján tehát elsősorban helyesnek látnám, ha revízió alá vennénk a víz­jogi (1885. XXXIII., az ezt módosító és kiegé­szítő 1913 : XVIII. és halászati (1888 : XIX. és az ezt kiegészítő 1925 : XLIII.) törvényeinket, valamiint az ezekhez tartozó egyéb — az eddigi joggyakorlat folyamán kialakult — jogszabályo­kat és rendeleteket, hogy a lényegesen megválto­zott körülményeknek megfelelően a végleges ren­dezést megkönnyítő és elősegítő helyes kor­mányrendeletek mielőbb kiadhatók legyenek. Ezek a haladás figyelembevételével az elavult­ságokon javítanának és mind a közigazgatás mind a vízhasználattal rendelkező segítségére lennének, továbbá biztosítanák a tervek sikeres megvalósítását. Hasonlóan fontosnak tartom, hogy a Terv­hivatal, az egyes szakminisztériumok felszólítas­sanak, értesítve legyenek a vízhasználatok ren­dezésének jelentősége tekintetében, mind ipari, mind mezőgazdasági vonatkozásokban, mert a kérdés figyelmen kívül hagyása, elmellőzése, esetleg nehezen javítható hibát és a tervek végre­hajtásának késedelmét jelentheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom