Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
1-2. szám - Szesztay Károly: Naponkénti vízhozamok meghatározása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekintésével
Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 47 A téli időszak naponkénti vízhozamának meghatározásakor az aznapi vízálláshoz tartozó Q nv értéket leolvassuk a nyári időszaknak megfelelő alap-görbéről ós szorozzuk a mérés napjának megfelelő (a K — f(t) görbén megadott) K értékkel. • II. Áttekintve ezzel a vízhozamidősorok megszerkesztésénél használt néhány fontosabb eljárást, röviden foglalkozunk még a vízhozamgörbe extrapolálásának kérdésével is. A mérési eredmények alapján megszerkesztett vízhozamgörbe rendszerint nem terjed ki a mérési szelvény vízszintingadozásainak teljes terjedelmére, vagyis a szélsőségesen magas és a szélsőségesen alacsony vízállásokhoz tartozó vízhozamértékek megállapításához szükségessé válik a vízhozamgörbe felső, illetve alsó ágának meghosszabbítása. a) Amikor a mérési keresztszelvény felvételi rajza a kívánt magasságig rendelkezésünkre áll és a v = f(H) görbe pontjai jól illeszkednek a kiegyenlítő görbéjükre, legcélszerűbb a F f(H) és v = f(H) görbék extrapolálásán alapuló megoldás alkalmazása. Az F f(H) görbe meghoszszabbítását a geodéziai felvétel alapján egyszerűen elvégezhetjük. A v f(H) görbe felső ágának meghosszabbításakor a meglévő görbe felső szakaszának irányára és (ha a kívánt magasságban az érdességről és a vízszinteséséről adatot tudunk beszerezni) a Ghézv-képlettel számítható értékekre támaszkodhatunk. A középsebességek o =f(H) görbéjének alsó ágát a görbe nullpontjának meghatározása után szerkeszthetjük meg. A sebességgörbe (a vízhozamgörbe) nullpontjának meghatározása céljából a vízfolyás hosszszelvényét kell megvizsgálnunk, mert a nullpont magassága nem mindig egyezik a mérési szélig) - k^ A vizh ozom null- p A vízho za m nul l- ^ ^E^y^r^^Sif^^^ 13. ábra. A »null-szint« meghatározása vény fenékszintjével. (13. ábra.) Az F f(H) és v — f(H) görbék meghosszabbítása után a Q = f(H) vízhozamgörbe extrapolálását a Q-F.v összefüggés alapján tudjuk elvégezni. b) Stevens eljárása azon a megfigyelésen alapszik, hogy mélyen beágyazott medrü, nagyobb vízfolyásokba középmélységek átlagértékeA„>3 m) esetében a Q =f(F.VK) (h/, — a szelvény középmélysége), összefüggés közelítőleg lineáris, vagyis az összefüggés grafikus ábrázolásakor egyenest kapunk. Minthogy Q =F.v= F\/h k.c\/l, a fenti lineáris összefüggés a c\/lszorzat állandóságára utal, ami közelítésként is csak a beágyazott medrü vízfolyásoknál állhat fenn. Az eljárás alkalmazásakor a keresztszelvény felvételei adataiból megszerkesztjük az F h k— — f(H) görbét (14. ábra), majd a mérésekből LsFVfí mert néhány Q értékhez meghatározva a megtelelő F^/h k értéket a vízhozamgörbéről leolvassuk a Q értékekhez tartozó H értéket és ehhez az F • s/K = f(H) görbéről a hozzátartozó F-Vh értéket) megkapjuk a Q — f (F. VÖ görbe pontjait. A pontok alapján kiegyenlítő egyenest határozunk meg, és ezt a kívánt magasságig meghosszabbítjuk. A meghosszabított (az ábrán szaggatott) szakasz segítségével néhány magasvízálláshoz meghatározzuk az értékeket, amely az (állandónak feltételezett és a mérési adatokból meghatározott) c -\/J értékkel megszorozva a kívánt magas vízállásokhoz tartozó Q értéket adja meg. Ártérrel szegélyezett vízfolyásoknál Stevens eljárását csak akkor használhatjuk, ha legalább két mérés áll rendelkezésünkre a hullámteret elborító vízállásra vonatkozóan >is. c) Elvégezhetjük a vízihozamgörbe extrapolálását a szelvénysávok vízhozamgörbéjének megrajzolásával is. Ezt az eljárást követve, a mérési keresztszelvényt a sebességmérések függélyesei
