Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Szesztay Károly: Naponkénti vízhozamok meghatározása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekintésével

48 Szesztrjy K.: Naponlkénti vízhozamok meghatározása szerint sávokra osztjuk fel és a mérési eredmények alapján az egyes sávok vízhozamgörbéjét külön-külön szerkesztjük mag. Az így kapott részletgörbék extrapolálása után meghatározhatjuk a kívánt magas vízállásoknál lefolyó részletvízhozamokat és ezek összegezésével a mérési szelvény teljes vízhozamát is. (I) Széles ártér és változatos érdességi viszonyok esetében (15. ábra) a vízhozamgörbe extrapolálásakor alkalmazható fajlagos (egységnyi szélességre vonatkoztatott) vízszállító képességi tényező j'-^y j alapján történő vízihozannmeghatározási eljárás ás, melyet Poljakov B. V. dolgozott ki. A mérési szelvényt az érdességi viszonyok szerint sávokra osztjuk (a 15. ábrán négy érdességtípust különböztettek meg) és az egyes sávokhoz a Poljakov által, mérési eredmények statisztikai q feldolgozásával megszerkesztett—, = /(/?.) graliVI komból (16. ábra) az egyes sávok R hidraulikus v: — — f (R) összefüggői grafikonja Poljakov eljáráshoz f) Olyan vízfolyásokon, amelyen a vízszintesés egyazon szelvényben erősen ingadozik, az ,,árvízi hurkol" tartalmazó vízhozamgörbe extrapolálásakor alkalmazhat julki a v~ f( H) és F—f(H ) görbék extrapolálásán (II./a), vagy a Q = f(F. Vh

k) egyenes megrajzolásán (IIfo) alapuló módszereket. Ha rendelkezésünkre állanak előző években mért vízhozamgörbék, célszerű megrajzolni az egyes görbék árvízi hurokpontjaiinaiki (az árvízi hurkok tetőpontjainak) összekötésével adódó „alapgörbét", mert az alapgörbe meghosszabbítása támpontot ad az áradó, áll. apadó-állapothoz tartozó görbék extrapolálásához is. A vízhozamgörbe megszerkesztése után a naponkénti vízihozamok meghatározásához célszerű a Q — f(H) összefüggést centiméterenként haladó számtáblázatban összefoglalni. A meghatározott Q = f(H) összefüggés megbízhatóságát a mérési eredményeknek a görbéről (számtáblázatból) vett értékkel való összehasonlítása alapján bírálhatjuk el. A II vízállásához a Q = f(H) görbéről leolvasott Q

0 érték és a méréssel meghatározott Q

m vízhozam = Qo— Q

m különbségét a AQ AQ = <?o 100 lo képlet szerint százalékos eltérésben (e°/o) fejezzük ki. Ezt a százalékos kifejezést a rendelkezésünkre álló minden mérési eredményről elvégezve és a Gauss-féle valószínű hiba 0,674 Te

2 értékét kiszámítva, a meghatározott tekinthetjük megbízhatónak, ha «„ 4% határ alatt marad. görbét akkor értéke 2%— sugarának (középmélységének) és érdességi viq szonyainak megfelelő —rr-modulus értéket leV I leolvasva és az árvízi esést figyelembevéve, kiszámíthatjuk a sávok, vagyis a teljes szelvény vízhozamát is. Grafikus megoldásnál a 16. ábráról q ' leolvasott •—7=- értékeket a vizsgált vízszinttől orVI dinátaként felmérjük és az így kapott „modulusábra

1' (a 15. ábrán vodalkázott rész) területét meghatározva, megkapjuk a —értéket. Az I árVi vízi esést azonosnak vehetjük a meder, illetve az ártér hosszabb szakaszra vonatkoztatott átlagos esésével. e) Ha valamelyik a mérési szelvényhez közeli mérceszelvényben a kívánt magasságig meghatározott vízihozamgörbe van, az extrapolálást a két szelvényre szerkesztett mércekapcsolati vonal alapján célszerű elvégezni. Ez az eljárás természetesen csak akkor alkalmazható, ha a két szelvény között nincs számottevő ihozzáfolyás, vagy vízkivétel. Rá kell mutatnunk arra a körülményre, hogy a bemutatott eljárások igen fejlett vízrajzi adatszolgáltatásra (gyakori vízhozammérés, vízszintesés rendszeres észlelése, érdességi viszonyok nyilvántartása, stb.) utalnak, illetve csak ilyen esetben alkalmazhatóak sikeresen a naponkénti vízhozamok •meghatározására. Az ismertetett eljárások magyarországi vízfolyásokon való széleskörű alkalmazása során alakulhatnak ki a hazai viszonyoknak legjobban megfelelő módszerek és a vízhozamidősorok öszszeáll'MiSának alapját képező vízrajzi adatokkal szemben támasztott igények is. FELHASZNÁLT IRODALOM : Bikov1 V. D.: Gidnometria, Gidrometeoizda't, 1949. Kolupüila Sz. /.: Posztrojcnije i primeneni je krivioh raszkodov v nyenormalnich- uszloviach. (A víz-hozamgörbe megszerkesztése és felhasználása rendkívüli viszonyok esettében) Kaunas, 1932. Poljakov B. V.: Gidrölogicseszkije raszcsoti pri projeiktirovanii szooruzsenij na rjakada malich baszejnov. (Hidrológiai számítások kis vízgyíijtőterületű vízfolyások műtárgyainak tervezésekor.) Goszehergoízdat, 1948.