Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Könyvismertetés

/ Hidrológiai Közlöny .'32. évi. 1952. 11 -12. sz. 42H V k 1 k —— A v' k' -j9 n t k' T = n " X t' k Q k 1 IS X Q' k' T 11 (14/a) (15/a) (16/a) Az egyenletekben szereplő k és k' értékek a lolvó. illetve a kisminta érdekességének megfelelően a Kutter—Ganguillet táblázatból választott érdességi tényezők reciprok értékeivel egyenlok. A kisminta vízmozgására jeJleinzö értékek részletes és pontos meghatározása Amennyiben a 15/a és 16/a egyenletek a választott léplek alkalmazhatóságát bizonyítják, hozzáfoghatunk a beszerzett hidrológiai adatoknak a kisminta léptékére történő részletes és pontos átszámításához. Vizsgáljuk meg tehát, melyek azok a hidrológiai adatok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a vizsgálandó folyószakasz kismintáját elkészíthessük. Az elsődleges feladat mozgómedrű modelleknél az, hogy a hordalékmozgás arányos leképzését biztosítsuk. A torzításnak a kétféle hordaléktól függő megválasztásával elértük, hogy a hordalékmozgás a valóságban és a kismintán azonos hidrológiai körülmények között indul meg. A torzítással kapcsolatos számításunkban a hordalékmozgás jellemzésére a mélység és esés szorzatával arányos hordalékmozgatóerőt fogadluk el és ezt a továbbiakban is megtartjuk. A hordalékmozgásnak ma már általánosabban elfogadott fenéksebességgel, illetve általában sebességgel való kapcsolatát és jellemzését azért célszerű háttérbe szorítani ezzel a meghatározási móddal szemben, mert olyan észlelések, amelyek a folyó fen ék sebességére adnának adatot, egyáltalán nincsenek. vagy csak igen kis számban fordulnak elő. Ezzel szemben a vízállás a vízmércéken naponta leolvasott érték és az esés állandó észlelésére is könnyen kiterjeszthetjük vízrajzi szolgálatunkat. Más, természetes folyóink vízjárásával foglalkozó kérdés szempontjából is szükségesnek látszik pontosabb vízmennyiségadat ismerete. A mozgómedrű kismintakísérleteknél pedig, ahol az árhullámok pontos le játszása a célunk, semmiesetre sem elégedhetünk meg a kuhninációs vízhozamgörbe pontosságával. ameSylől, mint azt egy régebbi tanulmányomban* kifeítettem, a Dunán ± 15%-os. a Tiszán pedig ± 26%-os eltérés is lehetséges. 'Éppen ezért azokon a helyeken, ahol a közeljövőben hordalékos modellkísérlet válik szükségessé, elengedhetetlen, hogy a jelenleg is leolva* Kovács György: A dnzzasztási görbék számítására aján'Ytlt módszerek hidromeohanikai összehasonlítása. Vízügyi Közlemények. 1952—J. füzet 81. oldal. sás alatt álló mércén kívül az észlelési szelvény alatt és fölött a helyi viszonyoktól függően megállapított távolságban egy-egy új. az alapmércéhez beszintezett segédmércét helyezzünk el. Ez lehetővé teszi, hogy a mért vízhozamokhoz tartozó pontos esésadatok birtokában meghatározhassuk a vízhozammodulus és vízmélység között fennálló törvényszerűségek alapján a vízhozam, vízmélység és esés összefüggését ábrázoló nomogrammot. Mozgómedrű kismintáink számításánál igen jelentős előnyt biztosít az így kibővített vízmérő állomás azért is, mert a segédmércéken az alapmércével egyidejűleg tett leolvasások révén nemcsak vízállás idősor állna rendelkezésünkre, hanem naponkénti adatokat kapnánk a vizsgált szelvényben a vízszín esésének helyi változására. A vízállás és esés idősora azután a háromvál lozós vízhozam nomogramm segítségével a megkívánt pontosságot kielégítő vízhozam idősor megszerkesztését, illetve a Dn líois törvényt el fogadva a hordalékmozgató erő időbeni változásának meghatározását teszi lehetővé. Ugyancsak a vízhozammodulus ismert törvényszerűségeinek segítségével a közelítő számítással megfelelő méretűnek talált és megépített modellmederre is meghatározhatjuk az esés, mélység és vízhozam között fennálló összefüggéseket. Ebből a célból olyan körülmények kö zött, melyek a meder hordalékát még meg nem bontják (kis vízmennyiség, aránylag nagy mélység és kis esés mellett), előkísérleteket kell végeznünk és mérnünk az összetartozó Q' L' és m' értékeket. Ezekből azután a három változós vízhozamnomogramm megszerkeszthető, illetve az összefüggésekben szereplő állandók analitikusan számíthatók, sőt fölös mérést végezve azok ki is egyenlíthetők. A hidrológiai adatoknak ilyen módon történi összeállítása után az eddig csak közelítőleg számított jellemző értékeknek, a vízhozam, sebesség és idő átszámítási arányának ponitOs meghatározása már nehézséget nem jelent. (A hidrológiai adatoknak meghatározási módját részletesen a 3. ábrán mutatom be.) Rendelkezésünkre áll ugyanis mind a vizsgált folyószakaszon, mind pedig a kismintákban egy hosszabb időtartam vízhozam idősora. A két idősor megfelelő adatainak hányadosa állandó értéket kéne adjon, amitől természetesen a mérésben és számításban elkövetett pontatlanságok miatt szórás lesz. Ennek azonban bizonyos hibahatáron belül kell maradnia, ami mindjárt jó kontrollját adja eljárásunknak. A két idősor középértékeként számított közepes vízhozamok aránya mindenesetre jó közelítése a helyes átszámítási aránynak és ha vizsgálatunkat elég hosszú időtartamra terjesztettük ki. az esetleg elkövetett hiba igen kis %-os értékre zsugorodik. Az így meghatározott vízhozamléptékből a sebesség és idő átszámítása már az általános modelltörvénvekben lefektetett szabályok szerint történhetik (15. és 16. egyenlet.) Ezek az átszámítási téuvezök természetesen a