Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
11-12. szám - Könyvismertetés
454 kovács Gy.: Mozgómedrű kisminták s/.amí'.ása menyek kiegyenlítése céljából természetesen több mérés szükséges. Ezekután kiválaszt juk a céljainknak megfelelő modell hordalék összetételét, amelytől megkívánjuk. hogy homokhullám keletkezésére hajlamos ne legyen. Kiemelem mégegyszer, hogy célszerű lehetőleg a homoknál kisebb fajsúlyú hordalékot választani, mert akkor, mint az előzőkben részletesen rámutattam, kisebb mélységi torzítással oldhatjuk meg kismintánkat. Még egv további megszorítást is fogunk tenni az alkalmazandó modeMhordalékkal szemben, ezt azonban a későbbiekben még részletesen kifejtem. A kismintában alkalmazandó hordalék megválasztása után erre éppen úgy megállapíthatjuk a hordalékmozgás megindulásához tartozó ml szorzat állandó értékét, mint ahogy azt a valóságos folyó hordalékára meghatároztuk. Ismerjük tehát a következő összefüggéseket: ím Tm' K: K': , m ni n; A r In. Ezekből helyettesítéssel kapjuk a m I illetve a t> K\ K' (13) határozzuk meg a sebességek átszámítási ténv. zőjét: v cfRI, ' IÍR' r c |/ " R n I, v = c tehát KaT (14) A 14. egyenletből összefüggést írhatunk fel a valóságos és modell idők viszonyára, valamint a vízhozam léptékére, ha az egyes átszámítási tényezők közötti összefüggést figyelembe vesszük. Ezek szerint az idők átszámítására a A V' T egyenletből a t '>=„'• y A , (15) egyenletet, amiből a torzítás mértékét már számíthatjuk. A 13. egyenletből következik, hogy ha a kismintában a vizsgált szakasz hordalékát alkalmaz- • nánk, a torzítás mértéke a vízszintes méretarány négyzetgyökével egyenlő, azaz olyan modellben, ahol a vízszintes méreteket 1 : 100 arányban kicsinyítettük, a mélységi méreteket a vízszintes mérték 10-szeresére kell torzítanunk és ugyanakkora torzítást kell alkalmazni a vízszín esésében is. Közelítő számítási mód a kinetikai hasonlóságot biztosító arányszámok meghatározására A kisminta jellemzőinek további részletes vizsgálata előtt célszerű gyors közelítő számítással meggyőződni arról, vájjon a választolt vízszintes méretarány és a szükségesnek adódott mélységi és esés torzítás mellett áll-e elégséges vízhozam rendelkezésünkre a laboratórium vízkörfolyamatából, továbbá meghatározni azt. hogy milyen hosszú ideig tartó vízfolyatásra számíthatunk. A feladat tehát az, hogy közelítéssel meg kell határoznunk az időléptéket és a vízhozamok átszámítási tényezőjét. Ebből a célból írjuk fel a C/iéz;/-képletet mind a valóságra, mind pedig a kismintára és képezzük ezekből a sebességek viszonyát, azaz összefüggést, illetve a vízhozamokra a « = l - 1 k, , < 1 (i,) Q' F' v' n c' n c' n 1 egyenlőséget nverjük. A 14.. 15. és Ki. egyenleteket vizsgálva azt találjuk, hogv azok a Froude-féle törvénv alapc 1 ján számított viszonyszámoktól csupán a r -7 C 11 tényezővel való szorzásban, ill. osztásban térnek el. ' c Az előbbi képletben a^r értékeken kívül minden mennyiség isméit. Tehát az előbb vázolt feladatunkat. azaz az idő- és vízhozamlépték gyors közelítő számítását visszavezethetjük ennek a hányadosnak meghatározására. Mivel közelítő számításról van csupán szó. a c érték meghatározásánál megelégedhetünk a potenciálformulák pontosságával. Válasszuk pl. Strickler képletét, amely szerint r kIV r* libát a Chézg-féle tényező a folyómederre A- R míg á kismintára k' R' = k' » R \" • A és így a kettő viszonya c _ fe / A ~~ fe' I „ Tehát a sebesség, idő- és vízhozam közelítő átszámítási tényezője
