Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
1-2. szám - Szesztay Károly: Naponkénti vízhozamok meghatározása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekintésével
44 Szesztrjy K.: Naponlkénti vízhozamok meghatározása 360 320 280 240 <•> Co 200 •n 1S0 120 60 40 0 ífl íVse • / / ••— J& —K fd , •— — « [N u / u / \ -CD S)— v y3 -CD S)— • 2 • 3 10 20 30 10 20 30 10 20 30 10 20 30 IV V VI VII 6. ábra. Thorzsevszkij A. I. módszere alapján megrajzolhatjuk a kerek számú Q = ennst értékekhez tartozó izometrikus vonalakat. Az izometrikus vonalak vízszinteshez közel maradó szakaszai állékony mederre és kiegyensúlyozott víz járásra utalnak, a vonalak emelkedő és süllyedő szakaszai a mederváltozások, (vagy duzzasztás hatására bekövetkezett vízállásváltozások) időszakainak felelnek meg. Valamely közbülső nap vízhozamát a vízállásgrafikon megfelelő pontjának a () vonalaik közötti (interpolálással meghatározott) helyzete adja meg. A szovjet tapasztalatok szerint Thorzsevszkij eljárásával ±10% pontosságot érhetünk el. f) Az állandó jellegű szelvénnyel létesített mércekapcsolati vonal segítségével történő vízhozam meghatározás módszerét Ogijevszkij A. V. dolgozta ki. Az eljárás szerint a mérési szelvényben (lehetőleg számottevő mederváltozás nélküli időszakban) megszerkesztjük a Q= f(I1) „alapgörbét", majd mércekapcsolati vonalat szerkesztiink a mérési szelvény és a vízfolyás valamely közeli, állandó jellegű mérceszelvénye között. (A mérésii szelvény és a kiválasztott állandó szelvény között természetesen nem lehet számottevő hozzáfolyás vagy vízkivétel). A mércekapcsolati vonal és a Q f(II) alapgörbe segítségével, a vízhozammérések adatai alapján meghatározzuk a AH javítások idősorgörbéjét és az egyes napok vízihozamának megállapításakor ii ténylegesen észlelt H, vízállásnak az idősorból kapott AH értékkel való javítása után olvassuk le a vízhozamgörbén. 2. A vízszintesés változásának hatása. A természetes, vagy mesterséges duzzasztás szakaszában lévő mérceszelvények vizsgálatakor az F — f(H) összefüggést jellemző pontok egyértelmű, folytonos görbét adnak, a vízhozam éís középsebességértékek pont jai viszont erősen szóródnak és csak az idősor szerint végzett vizsgálatkor mutatnak folytonos görbével kiegyenlíthető szakaszokat. A vízsziint esésének a duzzasztás hatására bekövetkező változásai olyan jelentős eltéréseket okoznak az azonos vízállás mellett lefolyó vízhozamokban, hogy ilyenkor a vízhozam már csak a Q f(H,l) két független Változós függvény alapján, görbesereggel határozható meg. a) Amikor az dést) rövid ideig megszűnő torlasz, lám stb.) okozza, duzzasztási csúcs időszakában termévízjárási állapotban A naponkénti vízhozamok meghatározásakor a mérési eredmények feldolgozására alkalmazhatjuk a l a és l!h pontban ismertetett interpoláláson, illetőleg időszakos vízhozamgörbék megszerkesztésén alapuló eljárásokat, vagy felhasználhatjuk az alább következő, a vízszintesés változásait figyelembevevő különleges megoldásokat is: esésváltozást (vízszüntemelketartó duzzadás (pl. gyorsan vagy faúsztatás miatti árhulcélszerüen alkalmazhatjuk a elhagyásának módszerét. Duzzasztásmentes időszak adatai alapján mércekapcsolati vonalat szerkesztünk a mérési szelvény és egy olyan szomszédos mérce-szelvény között, amely a duzzasztási csúcs szeles (duzzasztás nélküli) van. A mérési szelvény duzzasztási csúcsának időszakában a vízhozamok megállapításakor nem a ténylegesen észlelt, hanem a mércekapcsolati vonalról leolvasott vízállást vesszük figyelembe. Kisebb pontosságot igénylő esetben elvégezhető a duzzasztási csúcs „levágása"' (elhagyása) a mérési szelvény és a duzzasztási határon kívüleső valamely szomszédos szelvény vízállásidősorának összehasonlításával is. b) Általánosabban használható a vízhozamok görbeseregének megrajzolásán alapuló eljárás, amelyet két változatban használ a szovjet vízépítési gyakorlat: a) A mérési eredményeket Q = f(H) tengelyrendszeriben ábrázoljuk és az így kapott pontok mellé beírjuk valamely szomszédos mérceállomás egyidejű vízállásának H 0 számértékét. A H 0 értéket paraméterként tekintve 5 — 20 cm oszlásközönként megszerkesztjük a H a = consl érlékekhez tartozó Q = f(H) görbéket. A naponkénti vízhozamok meghatározásakor a mérési szelvény H vízállásának megfelelő ordinátát az egyidejűleg észlelt H 0 vízállásnak megfelelő (esetleg interpolálással meghatározott) görbén keressük meg. Az így megkapott pont abszciszszája adja a keresett Q vízhozamot. cm 400 200 0 20 40 60 m }/sec 7. ábra. Ví/.hozamgörbe-sereg az esés figyelembevételérc P) Ha a vízhozammérésekkel egyidejűleg vízszintesésmérés is történt, az előző bekezdésben leírt szerkesztésben a H 0 szomszédos vízállás helyett- az észlelt / vízszintesést tekintjük paraméternek a Q~f(HJ) kétváltozós iiigvényt ábrázoló görbesereg megrajzolásakor (7. ábra). A
