Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
1-2. szám - Szesztay Károly: Naponkénti vízhozamok meghatározása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekintésével
A kÖzepfS fenekszint vóttozösanoR tdősora Zeravsan, űupuü. 1914. Vízállás -idősor --Á -0,80 r n A 8H Q17 36 \í P 31 '3* 2 9 f\ 32 lo. 3 0 26 fa Stout jOl'itÓ sok ic. löson. 7 pe 30 32 3 J i 29 \ 1 — V 31 » 17 $>22 3Í36 '•"íol 13 j. 5 s 12 IV " I Vi vri VII! JX Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 43 tok idősorának számszerű összehasonlítására vonatkozóan. A 5/a ábrán a Zeravsan folyó Dupuli szelvényére az 1914-ben végzett 37 vízhozammérés eredményét látjuk minden módosítás nélkül. A vízhozamgörbe pontjainak erős szóródása (a nagyméretű árvízi hurok) miatt ezen az ábrán a AII korrekciók megállapításához szükséges „kiindulási" görbét nem lelhet megrajzolni, tehát a mérési eredményeket célszerű közös fenékszintvízhozamgörbét már fel lehetett használni a A H korrekciók idősorának meghatározásához. Az 5/a ábra mérési pontjainak az 5/d ábra vízhozamgörbéjétől mért függőleges távolságai szerint kapjuk az 5|!b ábra alsó részén megrajzolt A H korrekció idősort. 5/c ábra. II 0 -- 0,80 fenékszintre redukált görbék *f.M . " i 5/d ábra. A közepes fenékszint vátozásainak félértékevel redukált görbék d) a vízhozam és a közepes vízmélység összefüggését ábrázoló Q =f(h k) görbét Troickij Sz. N. (1915-ben) alkalmazta elsőízben vízhozamok meghatározására. Ez az eljárás azon a megfigyelésen alapszik, hogy a Q = f (h k) összefüggés szerint megszerkesztett vízhozamgörbe kevésbbé érzékeny a mederváltozásokra, mint a Q = f(H) görbe. A H vízállásnak a h k közepes vízmélységgel való helyettesítése gyakorlatilag úgy történik, hogy az egyes vízhozammérések alkalmával meghatározott közepes vízmélységet a vízállás idősorgörbe megfelelő pontjától lefelé felrakjuk és az így kapott pontokat összekötve megkapjuk a közepes fenékszint változásának idősorát (lásd 5/fr ábra;) és így a h k mélységek idősor grafikonját is. A mérési eredményeket Q és h k koordináta-rendszerben ábrázoló pontok rendszerint kisébb szóródást mutatnak, mint a szokásos Q és H koordináták esetében. A kívánt közbenső napok vízhozamát a közepes vízmélységek idősorgrafikonjáról leolvasott h K érték alapján a Q = f(h k) görbéről olvashatjuk le. e) Tliorzsevszkij A. I. a vízhozamok izomeIrikus vonalainak megszerkesztésekor a vízállásgrafikon megfelelő pontjaihoz beírja a mért vízhozamértékeket (6. ábra). A beírt számértékek 5/6 ábra. A javítások meghatározása re redukálni. Az 5/b ábrán a mérési idszaknak (ápr.—szept.) megfelelő vízállás és közepes fenékszint idősort mutatja a két felső görbe. Az 5,'c ábrán Kolupaila prof. a i/ o=0,80 fenékszintre redukált görbéket szerkesztette meg. A redukció helyességét igazolja, hogy a szelvényterületek pontjainál a szóródás nagymértékben csökkent, úgy, hogy az F = f(H) görbe egyértelműen megrajzolható. Amint az ábrán látjuk, a redukcióval a vízhozamok és a sebességek görbéjéből a hurkot nem sikerült eltüntetni, de a hurok körüljárási iránya az eredeti felrakáshoz (5/a ábra) képest ellentétesre változott. A jelenség magyarázatát Kolupaila prof. a mérési szelvény alatt bekövetkezett nagymértékű hordalék lerakodás által okozott duzzasztásban találta meg. Az 5ld ábrán a választott H„ = - 0,80 fenékszintre megállapított korrekciók félértékét véve figyelembe, a vízhozamgörbe „kiegyenesedett", (a pontok szóródása számottevően csökkent). Ezt a
