Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Galli László: A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei

409 A tanulmány összefoglalja és rendszerezi a különböző természetű I öli! mozgásokat. Ezután a dunai és a balatoni magaspartok összetett mozgásának általános törvényszerűségeit ismerteti. A mozgás megakadályozására három lehetőség áll rendelkezésre. A szálbanálló part szakadásának megakadályozása a part levágásával, a lejtő lábának elmosás elleni védelme és a lejtő kiszárítása. A három lehetőség közül min den partszakaszon a leggazdaságosabbat kell alkalmazni. A part jellegzetes keresztszelvényeinek felmérésével és a nuegrajzolt met szetben különböző magasságig történő átázással megszerkesztett körcsiiszólapoik felvételével lehet, még a részletes feltárások előtt a különböző lejtőszakaszok állékonyságának biztonságáról és a valószínű leggazdaságosabb biztosítási rendszerről képet alkotni. A részletes feltárás is ennek a képnek ;iz alapján indu'hu! el. A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei (.ALLI LÁSZLÓ Mielőtt az ismertetés érdembeli részéhez hozzákezdenék, tisztázni kell a különböző földmozgások természetét és elnevezéseit, mert Magyarországon általában minden földmozgást csúszásnak szokás nevezni annak ellenére, hogy a földmozgások természeti adottságai, mechanikája és lefolyása között élesen elkülöníthető alaptípusok választhatók szét. A következőkben — a későbbiek könnyebb megértése miatt is — ezeket a föibb alaptípusokat fogom ismertetni. Legelsősorban van valóságos csúszás, amikor egy hegylejtől* a felső rétegek egy adott réteglap mentén, — tehát a természet által már előre megszabott síkon, — rendszerint egy homok- és agvagréteg határán, vagy agyagrétegeikben lévő véikony vízvezető homokerek mentén, mozgásnak indulnak. (1. ábra.) Ezekben a rétegekben a réteglap igen sok szór már régebben átázoll és sikos, de a mozgás rendszerint csak akkor indul meg, ha a lejtő lábát átvágjuk, vagy a felső rétegeket túlterheljük. * A Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztályának 1952. évi szeptember lió 24-én tartott előadóülésén elhangzott előadás. A földmozgásoknak ez a formája az irodalomban a legtöbbet szerepel, a valóságban azonban Magyarországon alig fordul elő. Tudomásom szerint egyedül a várhegyi csúszás volt ebbe a csoportba sorolható. Bekövetkezhet azonban valamely lejtő mozgása egynemű rétegekben és külső beavatkozás nélkül is akkor, ha a réteg anyaga valamilyen okból átázik és elveszti nyíróellenállását. Ebben az esetiben a mozgásnak előre megInitározott csúszólapja nincs, mert a xsúszólap minden esetben valahol a réteg önsúlyából eredő legnagyobb belső feszültségek és a legkisebb ellenállások vonalán, tehát az átázás mértékének és a pillanatnyi erőviszonyoknak megfelelő helyen fog kialakulni (2. ábra). Az ilyen természetű mozgást, szemben a valódi csúszással, smmdásncfk nevezzük. :!. ábra. Tulaj vagy sárí'olyas a^yagbáilyüban