Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
1-2. szám - Szesztay Károly: Naponkénti vízhozamok meghatározása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekintésével
42 Szesztrjy K.: Naponlkénti vízhozamok meghatározása Q,m 3/sec 3. ábra. Stout—Kolupaila módszere értékét keressük, a vízhozamgörfbéről nem a ténylegesen észlelt H vízállásnál, hanem az észlelés időpontja szerint meghatározott A H javítás figyelembevételével meghatározott Hj H,±. A H javított vízállásnál olvassuk le a vízhozam értéket. Ez az eljárás akkor ad jó értékeket, ha a AH javítások grafikonját megfelelően sűrűn (a szovjet tapasztalatok szerint 2—5 naponként) végzett vízhozammérések alapján állítjuk össze. Minthogy a AH korrekciók meghízható idősorának megszerkesztéséhez szükséges gyakori vízhozammérést rendszerint nem tudjuk biztosítani, célszerű az idősor megrajzolásakor a „közepes fenékszint" idősorát felhasználni. A „közepes fenékszint" idősorát a vízállás-idősorból, a közepes vízmélységek értékének levonása után kapjuk, Minthogy a közepes vízmélység meghatározásához csak a nedvesített szelvény ismerete szükséges a közepes fenékszint idősorát megfelelő részletességei megrajzolhatjuk, ha a szelvény terültet mérését a kívánt időközönként elvégezzük. A közepes vízmélység értékét a nedvesített szelvény területének a vízfolyás szélességével való osztás útján kapjuk. Síkvidéki (lapos) szelvényeik esetében ügyelnünk kell arra, hogy a szelvényerii letet mindig azonos szélesség értékéhez viszonyítsuk. Az eljárásihoz szükséges „kiindulási" közelítő vízhozamgörbe megrajzolásához is célszerűen felhasználhatjuk a közepes fenékszint idősorát, (különösen, amikor a mérési pontok erősen szóródnak). Ilyenkor az egyes mérések közepes fenékszintjét valamely alapul választott (kezdeti, közepes, vagy alkalmi) fenékszintre redukáljuk 4/6 ábra. Kolupaila módszere a Stout-javítások meghatározására Kolupaila Sz. I. prof. Stout módszerét oroszországi vízfolyásokra alkalmazva, vizsgálatokat végzett a AH korrekciók és közepes fenékszin5/(t áb r a- A li eredmények ábrázolása Az árhullámok közötti átmeneti időszakban a meder változásai miatt feltevésekre vagyunk utalva. c) Stout — Kolupaila módszere szerint a közelítő vízhozamgörbéhez tartozó {A H) javítások görbéjének megszerkesztésekor a mérési pontok közé szerkesztett kiegyenlítő alap-görbének szemmérték szerint való megrajzolása után megállapítjuk az egyes mérésii pontoknak az alapgörbétől mért AH függőleges eltérését és ezeket az eltéréseket idősor szerint rendezve ábrázol juk. (3. ábra). Amikor valamely vízálláshoz a vízhozam és a redukció értékének megfelelően a vízhozam mérési pontokat is eltoljxik (4ja és 4lb ábrákon 78, 94, 95, 96 pontok). Nuemon, Kaunas. 1929 "o "-0.32 Mözepse fenskszintre reauhdjf gdrbek • mereti pontok o redukált pontok H.cm 4/a ábra. Redukció a közepes fenókszint szerint A kiindulási vízhozam görbe megrajzolása után a vízhozammérések időpontjában megkapjuk a A H idősor egy-egy pontját (4/b ábra felső görbéjén 78' 94 ' 95' 96' pontok) és ezek alapján (a jelzett és jelzés nélküli pontok közötti távolságot felezve) meghatározhatjuk a „redukció-vonalat" is. A közepes fenékszint ingadozás idősorának a redukció vonal szerinti, áttükrözésekor a Stout-javítások idősora megfelelő részletességgel adódik. Nyemon, Kaunas 1929. —i—m— Stout jovttasok tdosora
