Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Hajós László: Nagy-Miskolc ivóvízellátásának fejlesztése

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—-10. sz. 339 adatok aránylag gyér voltára való tekintettel — igen nagy körültekintést igényel. A lervet ezért óvatos kiértékelések alapján úgy készítettük el, hogy annak tiszta gravitációs része maximumban 170 liter/sec vízmennyiséget legyen képes levezetni. Az V. sz. forráscsoportban ezen felül — a foglalás megfelelő kiépítésével további 00 liter/sec állítható a vízellátás szolgálatába, így a tervezett új vízmű kereken 20 000 ni

3 napi vízmennyiséggel állhat Nagy-Miskolc lakossága rendelkezésére. Ez utóbbit — az egésznek 25%-át kitevő mennyiséget, — a forráscsoport magassági fekvésénél fogva ugyan már emelni kell, azonban ez az emelési magasság azonos medenceszintet feltételezve csak mintegy fele annak, amit a tapolcai vízműnél kellene teljesíteni, hiszen ennek a forráscsoportja mintegy 60 m-rel mélyebb szinten fakad, mint az V. számozásúé. A gazdaságossági számítások alapján kimutatható, hogy minden 1000 m

3 napi víztöbblet az előbb említett önköltségi árak figyelembevételével egv évre kiértékelve mintegy 100 000 forint megtakarítást eredményez, ha ezt gravitációs úton szállítjuk és éppen a tervezetnek ezt a gazdasági vonatkozását kívántam mint a hozzászólásra engedélyezett idő rövidsége miatt kiragadott legjellemzőbb részletet, hozzászólásom központjába állítani. Világos tehát, hogy az új Garadna-völgyi vízművet éppen ezért nem lehet, sőt nem szabad a minimális forrás vízhozamokra számítani, mert az átlag vízhozamra alapított terv beruházási többlete már rövid egykét év alatt amortizálódik éspedig mindjárt a vízmű kiépítésekor, amikor még a diósgyőri városrész felfejlődése csak kezdetleges állapotban lévén, a többlet vízmennyiség a számított olcsó áron azonnal a régi' a tapolcai vízmű hatósugarába eső területek vízellátásának jobb kiszolgálására előnyösen felhasználható. E fölös vízmennyiség átadásának lehetővé tétele érdekében fekteti a vízmű az Andor-utcai vezetékszakaszt, amelyen keresztül a régebbi és az újabb vízmüvek közvetlen kapcsolata máris létrejöhet. További vizsgálat fogja eldönteni, vájjon az összes körülmények mérlegelése után milyen további kapcsolatok létesítendők a kél vízmű összeműködésének intezívebbé tétele érdekében. Ebből a megoldásból kettős előny származik: az egvik a garadnavölgyi beruházások azonnali teljes mértékű kihasználása és amortizálódása, amikor tulajdonképpen még az itt rendelkezésre álló vízmennyiségre a diósgyőri városrészben nem volna szükség; a másik pedig, hogy ezen átmeneti idő alatt teljesen ki lehet érlelni a tapolcai vízmű rekonstrukciójának a tervét, amely vízműnek a jövőben mindig csak annyi vizet kell majd a közös csőhálózatba juttatni, amennyi a nyugatról történő, gravitációs szállítás hiánya. Természetesen lesznek végső kifejlődésben az évnek olyan időszakai is, amikor a tapolcai vízműnek is teljes kapacitással kell dolgoznia, s a folyamatos vízmérés és az üzemi tapasztalatok 2* lögják majd a két vízműrészleg leghelyesebb kooperációjának módját és lehetőségét megszabni. A források közül az I. számúnak a foglalása elkészült, míg a IV. számúnak a foglalása, ill. részben még a feltárása folyamatban van és így csakis a kivitelezési munkák ütemezésén múlik, mikor lesznek e források legalább részlegesen a vízellátás szolgálatába állíthatók. A rendelkezésre álló időm letelvén, hozzászólásomat befejezem. A mű nagy terjedelme, a megoldandó problémák sokasága és a tervezett létesítmény fontossága olyan tervezet kidolgozását tette szükségessé, amelynek ismertetésére a kiszabott 5 perc természetesen távolról sem elegendő. Ezért annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az összes még megoldandó részletek tisztázása után abban a helyzetben leszek, hogy az ország második legnagyobb városának ezt a fontos közmüvét önálló előadás keretében ismertethessem. Habán György: Nagymiskolc vízellátásának jelenlegi, de különösen a város nagyarányú fejlődését figyelembe véve, jövőbeni problémáihoz, melyet az előadó és az előttem szólók kellőképpen megvilágítottak, főleg egészségügyi szempontból szeretnék hozzászólni. Egészségügyi szempontból különösen a nagyobb településeket ellátó vízvezetéki vizet két tényező figyelembevételével kell elbírálni. Az egyik tényező a víz mennyisége, a másik pedig a víz minősége. A víz mennyiségét illetően nekünk egészségügyi dolgozóknak az a követelésünk, hogy az a legmagasabb igényeket is kielégítse. Éppen ezért nem érthetek egyet Hajós kartárs azon megállapításával, hogy Nagymiskolc vízműhálózatának kiépítésénél fejenként és naponként 150 liter vízfogyasztással kell számolni, ami 250 000 lakossal számolva, napi 50 000 köbméter vizet jelentene. Egészségügyi szempontból arra kell törekedni, hogy a napi vízfogyasztás a 200— 250 liter fejenkénti mennyiséget elérje. Ha ilyen követelményekkel számolunk, s figyelembe veszszíik azt, hogy az ötéves tervek során Nagymiskolc lakossága már a közel jövőben is elérheti a 300 000 lélekszámot, akkor a létesítendő vízműveknek napi 60—70 ezer köbméter vizet kell szolgáltatniok. Ha most figyelembe vesszük Nagymiskolc környékének geológiai viszonyait és azt, hogy a kitermelhető vízmennyiség túlnyomó része úgynevezett karsztvíz, mely a csapadéktól függően nagy ingadozásokat mutat, akkor nyugodtan állapíthatjuk meg azt, hogy Nagymiskolc városának olyan vízszolgáltató berendezésekre van szüksége, melyek naponként mintegy 80 ezer köbméter vizet szolgáltatnak. Ilyen vízmű a város lakosságát csapadékszegény, úgynevezett aszályos esztendőkben is kellő mennyiségű vízzel fogja ellátni. A minőséget illetően a víznek olyannak kell lenni, hogy azt sem a fogyasztó közönség, sem