Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

9-10. szám - Hajós László: Nagy-Miskolc ivóvízellátásának fejlesztése

340 Hajós L.: Nagy-Miskolc ivóvízellátása pedig az egészségügyi ellenőrzést végző szakemberek ne kifogásolják, s amellett a víz mégis megmaradjon lehetőleg természetes állapotában. Ha ilyen szempontokból nézzük Miskolc város jelenlegi vízszolgáltatását, akkor azt kell mondanunk, hogy városunkat a rendelkezésre álló vízművek csak részben tudják teljesen kifogástalan vízzel ellátni. A tapolcai vízmű karsztos jellegű vize egészségügyi szempontból kifogásolható különböző szennyeződéseket tartalmaz. Első helyen kell megemlíteni a víz aránylag magas iszaptarlalmát, mely különösen nagyobb esőzések, hóolvadás után kifejezett és a vizet zavarossá, gusztustalanná teszi. A másik szennyeződés a víz colibacillus tartalma. Igaz ugyan hogy az eddigi vizisgálatok szerint a colibacillus nem a coli communis csoportba tartozik, tehát nem emberi fekáliából származik, hanem főleg a coli aerogenesnek felel meg és valószínűleg madáreredetűnek tartható. A szennyeződés nyilvánvalóan azokban a barlangokban, hasadékokban jön létre, amelyeken a víz út jában áthalad és amelyekben á baktérium életbenmaradásához és szaporodásához a feltételek ma is megvannak. Feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a vízmű olyan módon alakíttassék át, hogy ezek a hibák kiküszöbölhetők legyenek. A vízmüvet tehát ülepítőmedencékkel, kémiai szűrőberendezéssel kell ellátni, mert csak így fogunk tudni az egyébként rendkívül bővizű forrásból jó és kifogástalan minőségű vizet szolgáltatni. Egészségügyi szempontból bizonyos mértékig hátrányos az is, hogy a geológiai viszonyok miatt Miskolc városát csak több vízműből lehet megfelelő mennyiségű és minőségű vízzel ellátni. Ez a körülmény fokozottabb egészségügyi ellenőrzést követel, mert a víz esetleges szennyeződése több oldalról is bekövetkezhet. Éppen ezért különös gondot kell a védőterületek nagyságára is fordítani. Jelenleg az a helyzet, hogy egyes vízszolgáltató, egyébként kifogástalanul foglalt források védőterülettel ellátva egyáltalában nincsenek. Kérem, hogy az új vízművek létesítésénél és a meglevők átalakításánál az egészségügyi szempontokat a legmesszebbmenően vegyék figyelembe. Jaskó Sándor: Az elhangzott előadás Miskolc vízművének kifejlődését, jelenlegi állapotát és tervezett bővítését ismertette behatóan. A magam részéről a miskolci vízmű további fejlesztésének hidrogeológiai lehetőségei ről óhajtok néhány szót szólni. Miskolc város altalaját hidrogeológiai szempontból három részre oszthatjuk. 1. Diósgyőr és Miskolctapolca összekötő vonalától nyugatra a Biikkhe^ség meredek sziklaszirtjei emelkednek. Az alaphegység bonyolult szerkezetű. Pikkelyesen egymásra torlódva Kelet-Nyugat irányú vonulatokat alkotnak a triász mészkő erősen karsztosodott tömegei és a porfiroid palák vízrekesztő tömege. Ezért a Biikkhegységben nem tudott olyan egységes karsztvízszint kialakulni, mint a Dunántúli Középhegységben. A hegvség északkeleti peremtörései mentén fakadó bővizű forrásokban a földtani fölépítés szerint különböző arányokban keverednek a leszálló hideg karsztvíz és a törések mentén felemelkedő thermális vizek. Miskolc környékén, különösen a várostól délnyugatra, Kisgyőr környékén van meg a lehetősége további nagy karsztforrások megnyitásának. Sajnos, a Bükkhecvségnek ez a peremrésze mindeddig a leglakatlanabb, iparilag fejletlen terület és így itt van a legkisebb sziiksé" új víznverő helyekre. Tapolca és Diósgyőr környékén újabb forrásnyitás csak a legnagyobb elővigyázat mellett lehetséges, nehogy a már meglevő források vizét elapasszuk vagy másfelé tereljük. Ezért minden újabb műszaki létesítményt beható hidrogeológiai vizsgálatnak kell megelőznie. 2. Miskolc város legnagyobb része pannonkorú agyagon és felsőmiocén riolittufán épült. A neocén rétegek több víztartó szintből felszálló vizet adnak. Már eddig is több artézi kút van átlag 150—180 m mélységgel, melyek kifogástalan minőségű túlfolyó vizet adnak. Meg van tehát a lehetőség arra, hogy é.jabb artézi kutak fúrásával növeljük a vízmű hozamát. Természetesen ezen kutak által szolgáltatott vízmenynyiség lényegesen kevesebb a Biikkhegység peremén fakadó forrásokénál. 3. Legnehezebben megoldható Pereces környékének vízellátása. Itt ugyanis mediterrán korú, széntelepes rétegek alkotják az altalajt. Ott, ahol a szénbányászat már lefejtette a széntelepeket, a bányaműveletek kapcsán lecsapolták a rétegvizeket, tehát artézi kutakat fúrni nem leheld Azokon a helyeken, ahová a bányászkodás még nem hatolt el, megvan a lehetőség kút fúrására. E kutak körül azonban védőpillért kell hagyni a széntelep lefejtésénél, nehogy ezek vize is elapadjon. Ilyen módon minden artézi kút csökkenti a kibányászható szénvagyont és akadályozza a bányák egységes fejlesztését. íd. Csege András: Nagy-Miskolc ivóvízellátásának kérdéséhez a következőket kívánom hozzáfűzni: Pártunk a Népgazdasági Tanács rendelete alapján életre hívta a Borsodi Vízmüveket azzal a céllal, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye határain belül minden település egészséges ivóvízzel való ellátása biztosítassék. Az igen nagy feladathoz közel másfél évvel ezelőtt fogtunk hozzá, de még ez az aránylag "lóg hosszú idő is kevésnek bizonyult a kérdés megoldásához. A Borsodi Vízművek jelenleg 28 vidéki vízmű vízellátását ellenőrzi és irányítja. Nem is lehet eléggé sötét színnel ecsetelni azokat a közegészségügyi állapotokat, amelyek a vízszolgáltatás terén az átvétel pillanatában voltak és amelynek egyrésze sajnos, még ma is fennáll. Minden rendelkezésünkre áUó időt felhasználtunk arra, hogy rendbehozzuk, korszerű-