Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Szadovnyikov: Talajtérképezés Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt

Hidrológiai Közlöny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 33 toknak egyes részeit ábrázoló talajtérkép is. Ezeket a talajtérképeket Dokucsajcv munkatársai, A. F. Barakov, P. A. Zamjatcseszkij, A. Sz. Georí/ijeoszkij és A. R. Ferhmin készítették. Dokucsajevnek a nizsnyij-no vgorodi kormányzóság talajainak tanulmányozásakor és térképezésekor végzett munkásságát nem mindenki értékelte kellőképpen. Dokucsajev munkamódszere a talajok tanulmányozásának és térképezésének szigorúan tárgyilagos módszere erős kritikai megítélés alá került, néhány akkori tudós részéről. De kemény bírálatot gyakoroltak Dokucsajev munkássága fölött a zemsztvók vezetői és a földhecslő statisztikai hivatalok munkatársai is. Ennek következtében — jóllehet a talaj tanulmányozásának és térképezésének Dokucsajevtöl kidolgozott módszere nyilvánvalóan jobb és alaposabb volt, sok zemsztvó továbbra iis a statisztikai módszert alkalmazta a talajtérképek elkészítésében. Kivétel csak a Poltava kormányzóság zcmsztvója volt. Ez a zemsztvó 1888-ban indította meg Dokucsajev vezetése alatt a kormányzóság természeti és történeti talajkutató munkálatait és ez a munka 1894-ben a poltavai kormányzóság 10 verszt =1 hüvelyk (1:420.000) mértékű talajtérképének kiadásával fejeződött be. Egyidőben kiadták a talajnemek és a talajképző tényezők leírását is. Dokucsajcvval egyidőben különböző zemsztvók megbízásából a föld adózású szempontból való megbecsülésére és értékelésére talajkutató munkát végzett R. V. Rizpolozsenszkij, geológusokkal és botanikusokkal együtt. (A. V. Nyecsajev, Lavrovszkij, B. I. Krotov, A. J. Gordjayin.) Ez a tudós társaság végezte a talajkutatási munkákat és készítette el a talajkutató térképeket a XIX. század végén Kazán, Szimbirszk, Perm és Vjiatka kormányzóságok területéről, Penza és Kosztroma kormányzóságok jelentős részéről, a XX. század elejém pedig ugyanezek a tudósok végezték el a pétervári kormányzóság talajkutatását és készítették el ennek a guberniumnak a talajtérképét. Rizpolozsenszkij a talajkutatásban szintén a természeti-történeti módszert alkalmazta, de az ő módszere élesen elütött Dokucsajev ntódszerétől. Az ő véleménye szerint „az osztályozás morfologóiai elve" az egyetlen termékeny módszer és egész figyelmét a talaj morfológiájának, rétegeződési feltételeinek tanulmányozására fordította, a talaj kémiai és mechanikai összetétele nem érdekelte. A talajtérképek elkészítésénél Rizpolozsenszkij a maga sajátos módszerével élt. Térképein nem ábrázolta az egyes talajnemek elterjedésének a határait, csupán meglelhetősen széles kiterjedésű rayonokat ábrázolt, amelyeken egyik vagy másik talajnem uralkodott, vagy amelyeknek a talajneme többé-kevésbbé egynemű volt. Rizpolozsenszkij tehát lényegében nem talajtérképet készített, hanem a talajrayonok sematikus térképeit szerkeszetette meg. A térképek eredeti rajzai 1 :420.000 (10 versztül hüvelyk) mértékbe készüllek, míg a nyomtatott kiadáson 1 hüvelyk 3 30 vagy 40 versztnek felel meg, vagyis a önérték 1 : 1,126.000 és 1 : 1,080.000. A föld értékének felbecsülése nem történhetett megbízható módon az ilyen durva talajtérképek alapján és ezért a kormányzósági zemsztvók földhecslő és statisztikai osztályainak vezetői sok kifogást emeltek ellenük. A XIX. század végén azokban a kormányzóságokban, amelyeknek zemsztvó önkormányzatuk volt, három különböző módszerrel történt a talajnemek tanulmányozása és a talajtérképek szerkesztése a földadó mértékének megállapítása céljából: az első a szubjektív statisztikai módszer volt, a második V. V. Dokucsajev objektív természeti-történeti módszere és a harmadik R. Rizpolozsenszkij objektív természeti-történeti módszere. 1891 végéig 22 kormányzóságban és 182 járásban történt meg a talajnemek felvétele a statisztikai módszer alapján. Azoknak a területeknek a száma, amelyek nem bírtak ugyan zernsztvós önkormányzattal, de a talajnemek felvételezése bennök mégis megtörtént, a következő: 5 transzkaukázusi kormányzóság, 2 nvugatsziibériai és 2 keletszibériai kormányzóság (16). 1894-ig Rizpolozsenszkij módszerével négy kormányzóság talajviszonyait állapították meg teljes mértékben és két kormányzóságét részben. Dokucsajev professzor módszerével 1894 előtt csak két kormányzóságban történt a talajnemek vizsgálata. A 900-as évek elején igen éles kritikát mondóit a talajtérképezés dokucsajevi módszeréről G. F. Nyefjedov talajkutató, akihez később A. I. Nabokih professzor is csatlakozott. Nyefjedov azt igyekezett kimutatni, hogy Dokucsajev talajtérképezési módszere, amely minden egyes talajnem valamennyi genetikus összetevőinek tanulmányozásán, kölcsönös összefüggésük és rétegezésiik feltételeinek megállapításán alapul, helytelen, Dokucsajev talajtérképeit nem támasztotta alá kellő mennyiségű tömeges empirikus adattal és ez okból térképei nem pontosak. G. F. Nyefjedov azt javasolta, hogy nem a határozott genetikai ismérvekkel rendelkező talajkomplexusokat térképezzék, hanem a talaj egyes tulajdonságait : színét, a luimuszmennyiséget, nitrogén^ és foszforsavtartalmát stb. Nyefjedov nagyon helyesen rámutatott arra, hogy „a talajtérkép értelme és célja az, hogy szemléltetően és lehetőleg teljesen és pontosan ábrázolja a valóságos talajt". De tökéletesen helytelenül értelmezte mind a szemléletességet, mind a pontosságot, mind a tényleges talajt. Ez Nyefjedovnak arra a helytelen felfogására vezethető vissza, hogy ő a talajt a felszíni kőzetek véletlen keverékének tekintette, nem pedig természeti-történeti testnnek, amelynek a genezise, tulajdonságai és földrajzi elterjedése a természet törvényeitől szigorúan meg van határozva és szigorú összefüggésben áll a természeti földrajzi feltételekkel. Nyefjedov a talajnak ebből az értelmezéséből kiindulva kétségbevonta