Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
7-8. szám - Dr. Leél-Össy Sándor: Karrosodás és karros formák
Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 9—-10. sz. 299 nem idősebbek a növényzetnél, sőt-ma is fejlődnek. (1.). Kétségtelen, hogy a növényzet letompítja a karrosodást a talajképződéslben való közreműködésével. Bár itt látszólag ellentmondásba ütközünk, mert hiszen a növényzet fokozza a víz szénsavtartalmát, és így azt várhatnánk, hogy a fedett karrokon a talaj alatt még fokozottabb karrosodás fejlődik ki. Minthogy azonban a nem karsztos talajon a víz egyrésze lefolyik, és a növényzet is jelentős mennyiségű vizet használ fel, a fedett karrokon sokkal kevesebb mennyiségű, bár szénsavban dúsabb víz jut a karr felszínére, és így kisebb arányú lesz a karrosodás is. A lermészeben végzett megfigyelések is azt igazolják, hogy minél kopárabb egy karr, annál vadabb a felszíne. Ha a barázdák túl sűrűek, akkor nincs talajkitöltődés és növénytakaró, csak járhatatlan, terméketlen, rideg, sivár és csupasz sziklatarajokat, sziklaéleket láthatunk. Ami a karrosodás folyamatát illeti, — mint már említettük — ugyanazon tényezők fejlesztették ki, minit a karsztosodást, elsősorban tehát a mészkő (CaC0 3) szénsavas vízb°n való nagymértékű oldódása és az ezt megkönnyítő repedéses, hasadékos kőzetszerkezet. Minél jobban át van járva a mészkőréteg repedésekkel és hasadékokkal, annál több karr-barázda alakul ki rajta. Az is kedvező körülmény a karrosodás szempontjából, hogv a mészkőnek aránylag nagyon kevés a málladéka. és így a barázdák n°m tudnak gyorsan eltömődni. Ha rétegfeiek kerülnek a felszínre, az is karrosodást növelő tényező. Minél vastagabb padokban települt a mészkő, annál nagvobbmérvű rajta a karrosodás. \ vékony mészkő kevésbbé alka'mas rá. Ezenkívül még a felszín lejtésviszonyai is fontos hatással vannak a karrosodásra. (A lejtésviszonyok szerepéről később részletesen lesz szó.) Ezzel s/cmb: r<n, ha a mészkő nem tiszta, hanem agvagosmárgas tartalmú, akkor az agvagos málladék eltömi a repedéseit, és nem lesz rajta igazi karrosodás. Genetikus erőhatásnak főleg a felületi horrozint tekinthetjük (2.), tehát ugyanazt a dedudációs hatást, amelv a karsztok belsőiében — a karsztos-erózióval együtt — a karsztos formákat hozza létre. A felszíni víz. — amely egvnránt lehet csanadék vaffv olvadékvíz, sőt a tengernnrlokon esetleg a hullámverés vize is, (3 ) a mészkőfelií'eteket szelektíve oldia kii. elsősorban a reoedések és hasadékok mentén A korrozió hatására először csak seké'v rovátkák és IVeskenv járatok keletkeznek a mészkő felületén, maid ezek idővel ecvre mélyülnek és szélesMn^lki, valamint sűrűsödnek, egyre fokozva a felszín harázdáltságát. A korrozió mellett a többi erőhatásnak nagyon alárendelt a szerepe. A felületi erózió (korrózió vagv areális-erózió) hatása egészen mellőzhető, mert a felszínre lehullott csapadékvíz — némi oldó munka elvégzése után — hamarosan elszivárog a repedéseken és hasadékokon át a karszt belsejébe, és mint karsztvíz ott folytatja tovább a felszínen megkezdelt korróziot. A mélybe szivárgó víz talajrészecskéket is sodor magával, ezáltal egyre újabb mészkőfelületeket hozva napvilágra és téve ki a karrosodásnak. A karsztfelszínen is létrejöhetnek ugyan vízfolyások, de <1 lineáris-eróziónak a karrosodásban enyhe lejtésű térszín esetén semmi, és erős lejtés esetén is csak csekély szerepe van. Ez utóbbi esetben ugyanis kis vízmosások keletkeznek a felszínen a korrózió által létrehozott barázdákban, és továbbmélyítik azokat. Az inszoláció és a kifagyás hatására bekövetkezett aprózódás a karrosodástól lényegesen különböző folyamat és más formákat is hoz létre. Minthogy az aprózódás főleg a dolomitfelszíneken jelentős (míg a mészkő denudációjában jelentéktelen a szerepe), azért később, a dolomit karrosodásával kapcsolatban lesz róla részletesebben szó. Hasonlóképpen később a dolomit-karrosodásnál tárgyaljuk a szintén főképp a dolomiton bekövetkező kőporosodást is amely valószínűleg hévforrásos tevékenység eredménye. Az aprózódás nélküli fagyrepesztés tágíthatja a karr-barázdákat. így — ebből a szempontból — a kifagyásnak is van szerepe a karrosodásban. A karrok nincsenek egy meghatározott klimához kötve. Mindeféle éghajlaton előfordulnak (kivéve sivatagokat), bár természetesen bővebb csapadék esetén jobban képződek, mint a száraz területeken. A hideg, száraz szteppe-klimájú, de el nem jegesedett pleisztocén-kori periglaciális övezetben a karrosodás sokkal kisebbaránvú volt a mainál. Helyette az aprózódás működött a mainál jóval nagyobb erővel nemcsak a dolomiton. hanem a mészkőfelszínen is. Ttatzel felfogása, hogy a karrok mindig maghatározott magasságban: a hóhatár közelében helyezkednek el, (ezzel magyarázza a karr-biráizdáik párhuzamosságát!), és hogv a pleisztocén glecserek olvadékvize hozta őket létre, az újabb kutatások szerint téves. U. i. nemcsak a hajdani pleisztocén korban eljegesedett területeken fordulnak elő karrok. Ez Fhillipson, Supan és Cviiíc véleménye is. (1, 2, 3.) • A karrok formakincsét vizsgálva két eltérő arculatú karros felszínt különböztethetünk meg (köztük természetesen nagyszámú átmeneti formával) az egyik típust nevezzük karr-mezőnek > a másikat karr-lejtönek. Az arculat különbségének az oka tisztán a rétegdőlés erősebb vagy gyengébb volta, maga a lepusztító erőhatás mindkét karros formánál ugyanaz: a korrozió. (1.) Karr-mező nagyjából sík vagy enyhe lejtésű mészkő, ill. dolomit felszíneken jön létre a korrozió hatására. Tehát rendszerint karsztplatókon található. A felületi és lineáris eróziónak alig van valami szerepe a kialakításában. A karr-barázdák a repedések és hasadékok mentén alakulnak ki. éspedig annál sűrűbben, minél jobban megfelelnek a körülmények az előzőkben vázolt feltételeknek (sűrű repedéshálózat, vastagpados település, elegendő csapadékmennyiség). Különösen kedvező a karrosodás számára, ha a mészkő
