Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Horváth Lajos: Adatok a budapesti gyógyforrások összefüggésének kérdéséhez

294 Horváth L.: Eudapesti gyógyforrások összefüggése Ll I P)P C I I A A cikkben ismertetett adatok a budapesi hőforrások közötti szoros kapVJ7 l_ L W \_7 M csolatra mutatnak. Mind ezek, mind pedig a további vizsgálatok eredményei értékesek és szükségesek számunkra, ha a gyógyvizeinkkel való tervszerű gazdálkodás megvalósíáisára törekszünk. UDC. 551.491.54 (439.151) Adatok a budapesti gyógyforrások összefüggésének kérdéséhez* HORVÁTH LAJOS A budapesti melegforrások egymásra hatása, összefüggése már igen régi problémája a hidrológusoknak és geológusoknak. E kérdésben a szakemberek nézetei ugyanazon forráscsoportra is igen eltérőek, sőt több esetben teljesen ellentmondóak. Ez azzal magyarázható, hogy a régebbi vizsgálatok, illetve megállapítások, melyek a források összefüggését, vagy össze nem függését mondják ki, általában egy más műszaki problémával" kapcsolatban, vagy annak következtében merültek feli és csak mint másodrangú kérdések szerepeltek. Voltak, akik csak egy forráscsoportra vonatkoztatva vontaik le következtetéseket például egy építkezés, vagy forrástisztítás alkalmával végzett megfigyeléseikből, de voltak olyanok is, akik általánosítva, nagy területre vonatkoztatva mondtak véleményt e kérdésben. Már 1832-ben Linczbauer Ferenc, majd 1858ban Molnár János írták le azokat az észrevételeiket, melyek szerint a Lukács-fürdői Malomtó lecsapolásának hatására nemcsak a Lukács- és Császár-fürdő forrásainak, hanem még a R"dasfíirdő forrásainak is csökkent a hozama, illetve süllyedt a szintje. 1896-ban P,öckh János, 1927-ben Pálfy Móric a Földtani Intézet akkori igazgatói végeztek igen érték es megfigyeléseiket a Malomtó vizének lecsianolásávail kawsolatban. Böckh János a Földtani Intézet 1896. évi jelentésében a következőket íria: ,.Ez úiabb vizsgálat is minden kételyt kizáró módon konstatálhatta azt, lioav nem a Lukács-fürdő előtti téren foganatosított különben is cspk''lv áfások és fúrások képezték a Császár-fürdő liéwizei elmaradásának, illetőleg apadásának okát. hanem a Lukács-fürdői, vaavis ré"'i nevén Mflor"ló víztükrének a l)°bnltozási munkálatai Ikövetkeztében foganatosított leanasztá^a". A továbbiakban azt íria. hor»v a Székesfőváros, összes thermál vizei genetikailag egymással kapcsolatban állanak. Pálfv Móric részletes met

1 fi ívelései a lénián adatokat közöli a Malomtó leeresztése, illetve duzzasztása és ugvanakkor a Rudas- és Imre-fürdő forrásainak csökkenése, illetve hozamnövekedésével kapcsolatban. Kalecsinszku Sándor 1897—1898-ban végzett jnpn ÓT-»ŐIC°

s és/leléseket f>7. E^sé^et-híd tx'rlrii hídfőiének alanozásával :kanc,<;o1atban. Ekkor usrvanis az egvik munkagödörben melegvíz tört elő Knlecsinszku mepfisvelóspí alVníán a következőket írta: „Ezen forrás kifakadása után már * Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság 1952. január 30-i előadóülésén. másnap a Ráoz-fürdőben, de különösen a Rudas-fürdőben az összes források vízmennyisége nagyon megapadt, úgyannyira, hogy a Rudasfürdőhöz a keletkezett tóból kellett a vizet átszivattyúzni. Ugyancsak elapadt a Hungáriaforrás is, míg a távoleső Lukács- és Császárfürdő forrásainál szemmel látható változás észlelhető nem volt." A vízbetörés sikeres eltömése után a kérdéses források visszanyerték eredeti hozamukat. Kalecsinszky tanulságként a következőket írta: ,,A felsoroltak azt bizonyítják, hogy az említett budai hévvizek közös eredetűek és hogy a víztartót a Duna 0 pontja alatt 9 méternyire megfúrva, a feljebb fekvő források mintegy lecsapoltattak." Ugyanezzel a forráscsoporttal kapcsolatban 1932-ben Pávai Vájna Ferenc a következőket írja: „Le kell szögeznem, hogy az 1898. évi feltárás is azt bizonvítja, hogy úgy a Rudas, mint az akkori Rácz-fürdő forrásai — legfeljebb lényegtelen hányadban — kommunikáltak a hídpillér alatt fakasztott forrással, mert hiszen az ott naponta elfolyó víz a Rudas- és Rácz-fürdő vizeinek 3.8-szerese volt és ezek a régi források csak apadtak, de nem fogytak ell és kérdés nem kellene-e még esetleges Duna-apadásból száríivizó hatással is számolni." Majdl így folytatja: „tehát kétségtelen megáll az a felfogás, liogy a budai- hőforrások thermális vizei még 30—100 méter távolságon belüli is olyan egymástól független. yagy csak jelentéktelenül összefüggő tektonikus vonalakon levő közcsatorna hálózaton törnek a felszínre, hogy azoknak különösen hőfoüfábin. felfakadás niv óiábnn a kísérő gázok minőségében és mennyiségében, a rádiumon emanáció mennvisésben és a víz vesvi összetételében is jelentősen mutatkozó különbségek voltak kimutathatók". Ugvancsaik a Rudas-fürdő mellett 1932-ben fúrással fakasztott három melegforrás, éspedig az T. (Attila). II. fJuventus). és III. möbrentei-, téri) kutak Viqh Gvula szerint semmiféle hatással nincsenek az Imre gvógvfürdő forrásaira* Pávai Vaina Ferenc szerint e kutakból fakasztott s?vóí?vviizek gázainak és rádióaktivitásának különbözősége is azt bizonyítják, hogy más és más repedésrendszerből tör fel a víz, de bizonyítja ezt az a tény is, hogy I„ II., III. sz kutakban a felszálló víz legfelső szintié különböző. Ugyancsak a Rudas-fürdőnél 1935^ben az Erzsébet-híd budai hídfőjétől délre mintegy >100 méterre készült egy próbafúrás, amely a dolomitból 46 C° melegvizet fakasztott. Weszelszky