Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
7-8. szám - Horváth Lajos: Adatok a budapesti gyógyforrások összefüggésének kérdéséhez
I ?i (M >lógiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 295 Gyula megfigyelése szerint a fúrás azonnal hatással volt a Juventus forrásra és ezért eltömték. A Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén működő Forráskutató Osztály rendszeres liozam-mérési és forrás megfigyelési munkáival kapcsolatban is több alkalom nyílt a for-* rások összefüggésének kérdését vizsgálni. Papp Ferenc megfigyelései szerint a Rudasfürdőnél lévő új Hungária II. forrás próbaszivattyúzásakor a Török-, Mátyás-, Gül-Baba források vize igen jelentékenyen apadt. A Rudas fürdőnél 1932-ben létesített kutaknak 1947. augusztusában végzett tisztításával kapcsolatban Horváth József a következőket észlelte: a II. fúrásnál, illetve Juventus kútnál 1,0 méteres depressziót létesítve percenként 1090 liter vizet elvéve az I. sz. fúrás, az Attila kút túlfolyó vize teljesen elapadt. Az apadás 12 perccel a depresszió kezdete után jelentkezett. A leszívás megszüntetése után 8 perc múlva az Attiia-kútban a víz a túlfolyóig emelkedett, ma jd 2 perc múlva elérte az eredeti szintet. 1943—1944. években a Vízművek szivattyúzással süllyesztették le a Malomtó vizének szintjét. A Forráskutató Osztály megfigyelése szerint a tó vizének süllyesztésekor a környező forrásoknál, sőt a Rudas-fürdő forrásainál is vízhozam csökkenés volt észlelhető. E mérések alapján Vendl Aladár a következőket írta „Budapest Gyógyforrásainak közös védőterülete" című munkájában: „Mindezek az adatok kétségtelenül bizonyítják, hogv a budapesti meleg és langyos források járatai között előre meg nem állapított összefüggések állnak fenn." 1951. november 17- 18-án a Tudományos Akadémia anvagi támogatásával méréseket végeztünk a budapesti északi forráscsoport, nevezetesén a Dagály-utcai Béke-forrás, az Elektromos Művek sportpályáján lévő kút. a Margitszigeti I sz. (Vízesés) és a Margitsziget III. sz. 0 200 iOO 600 eoo 1000 m I—I—l—I I I—J í—I—I I LEPTEK 1. ábra. Budapest északi forráscsoport helyszínrajza. (Csárdandvari) kút összefügésének vizsgálatára, t. ábra. A vizsgált területen a Duna-üledék és az oligocén tengerből leülepedett agyagréteg alatt az eocén- és trászmészkőből álló hegység foglal helyet. A vizsgált kutak e mészkőbe vannak süllyesztve. Ez a kőzet a budai oldalon a felszínen van, azonban a pesti oldalon nagy mélységbe siillH'cdt le. A (földalatti összetöredezett, vetődésekkel összeszabdalt hegy repedéseiben, néhol barlamgszerü járataiban patakbőséggel áramlik a víz. Ez a víz részben a budai oldal vízvezető kőzetein keresztül a mélybe szivárgó csapadékvíz, részben az igen nagy mélységből eredő juvenilis és kiizzadt (dehidratizációs) víz. 100 200 n NY DUNA I. III. MARGITSZIGET Holocért ú/eőék Kiscelli ogyog Eocén márga Eocén mészkő 2. ábra. Vázlatos geológiai szelvény a vizsgált fonásokon keresztül. Ez a keveredett víz a hidrosztatikai nyomás és a könnyebb fajsúlya következtében a vízzáró agyagréteg alsó (nyugat felé emelkedő) síkja mentén felfelé áramlik és a budai oldalon források alakjában jön a feliszínre. A budai oldalon beszivárgó víz és a mélyből felfelé törő víz keveredési aránya nagyon különböző lehet. Ezt bizonyítják többek között a budapesti gyógyforrások különböző hőfokú vizei. A Budapesten felszínre jutó forrásvizek közt elméletileg tehát összefüggésnek kellene lenni, éspedig minden irányban a különböző helyzetű vetődési síkok közvetítésével. Természetesen a közlekedő csatornák, repedések esetleges eliszaposodása, eldugulása a melegvíz egységes összefüggését megszukíhatják. Ez azt jelenti, hogy a budanesli hévforrások nem csupán egyetlen forrásmedence felszínre kivezető nyílásai lehetnek. A források összefüggésének lehetősége azonban nincs kizárva, de sajnos, aiz összefüggés mértéke előre ki nem számítható. 1951. novemberi méréseink ennek az esetleges összefüggésnek megállapítását célozták a vizsgált forráscsoportnál. Megfigyeléseinket az alábbiak szerint terveztük: 12 óra állt rendelkezésünkre, amikor a kuták v'zével mi gazdálkodhattunk. A Margitszigeti I., III. és a Dagály-utcai kutakból egy kezdteti nyugalmi állás, vagyis >elzárás után 2 óra időkülönbséggel indulva 6 órán keresztül folyattuk a vizet. A Margitsziget III.-as és a Dagály-u'cai Béke-forrásnál higanyos manométerrel mértük volna a kútfőiben lévő nvomást. illetve vízsz'ntválltozást. Sajnos, azonban ezeket a manomé'ereket használni nem tudtuk, mert a liiktetésszerüen (kiömlő víz a higanyszálat úgy rcmegte'te, hogy azon legfeljebb centiméter pontosan lehe-