Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
7-8. szám - Juhász József: Törpe vízerőművek
282 Juhász J.: Törpe vízerőművek sainkon a vízállások ismerete sokszor nélkülözhető. Ezekre a meggondolásokra azért volt szükség, mert míg nagyobb folyóknál a vízállások ismereteseik és azokból számítják a vízhozamot, 'kis vízfolyásainknak esak csekély töredékén van mérce és még kevesebbnél van több ismert vízálláshoz tartozó vízhozammérés is. Ilyen vízfolyásokon első teendőnk a vízfolyás valamely jellemző szakaszán, vagy egy tervezett ipartelep helye közelében vízmércéket elhelyezni, és ott vízhozammérési sorozatokat végezni. Azonban addig, amíg kellő hosszú észlelési sorozat rendelkezésre nem áll, csak meteorológiai adaokból és a vízgyűjtőterület jellemzőiből következtethetünk a kérdéses kisvízfolyás vízihozamtartóssági görbéjére. Egyedül a vízgyűjtőre hullott csapadékból táplálkozó vízfolyások vízhozamtartóssági görbéjének számítására több eljárás használatos. Ezek közül a teljesen empirikus képletek adják kétségtelenül a legpontosabb eredményt, amelyet növelni lehet azáltal, hogy a vizsgálatokat még több hasonló vízfolyásra kiterjesztjük. Hátrányuk viszont az, hogy csak a felállításnál kivizsgált, vagy ahhoz nagyon hasonló esetekre használhatjuk, vagyis (dkalmazási terük nagyon korlátolt. Hátrányuk még az is, hogy iki nem vizsgált esetre való használatuk esetén a hiba nagyságát lehetetlen megállapítani. Az elméleti alapon levezetett képletek általában kevésbbé tudnak a helyi viszonyokhoz alkalmazkodni, viszont kétségtelen előnyük az empirikus ok felett, hogy minden esetben alkalmazhatók, vagyis általánosan használható, de erősen közelítő képleteik. Vízerőhasznosítási, de egyéb vízhasznosítási szempontból! is elsősorban a pontosság a lényeges, ezért előtérbe kerülnek a teljesen empirikus képletek. Elősegíti használhatóságukat az a tény is, hogy szinte minden kisvízfolyásunk hasonló meteorológiai viszonyok között van. Legrészletesebb és hazai viszonyaink között is jól alkalmazható képlet a Jacohi-féle. ill. annak módosított formája, amely jó értéket ad csapadékból táplálkozó kisvízfolyás esetén. Jacobi Róbert doktori dolgozatában teljesen empirikus alapon erdélyi patakok adataiból határozta meg a róla elnevezett képleteket. Az öt képlettel a vízhozamtartósisági görbe legjellemzőbb pontjait határozhatjuk meg. A középvízhozam meghatározása: Qi 5 Qn YF -0,7 Az előfordulható maximális vízhozam: 4 __ 12 (F'l> — 0,01 F — 3,5 YF) ftg a (b„ + 0,2)3 A 355 nap 'tartósságú vízhozam értéke: _ b w + 0, 3 YF + 358 1355 — , i Q ' Vm t + 3 A minimális vízhozam: n . _ Q 5^+0,3 x min — V355 ° I 200 0,0018 Yf t + 3 Az előfordulható minimum (abszolút minimum) : Qa> min = <?min ^^ Í 9< 5 ~ "iM 0 * + 3 l r p) A képletekben szereplő mennyiségek. F = a vízgyűjtőterület nagysága km 2-ben, A' — a vízgyűjtőterület átlagos évi csapadéka m-ben; , tg a — A völgy átlagos esése a vízválasztó és a vizsgált szelvény között; b w a vízgyűjtőterület erdőborítási arányszáma. Teljesen kopár: 0, teljesen erdővel borított: 1, Jacobi szerint 1 :200 000 térképről mérendő. t a vízgyűjtőterület átlagos évi középhőmérséklete. A tartóssági görbe megrajzolásához először felrakjuk a Qk, Q v Q : m és Q mi n értékeket. (2. ábra.) A Q 35 5 és Q k közötti részt egyenessel kötjük össze, a Q 35 5 és Q m i„ közöttit érzés sze r rint egy görbével, a Qk és Q 1 között pedig úgy húzzuk meg a tarlósági görbét, hogy az a megfelelő területeket kiegyenlítse (ábrán a és b-vel jelölve). Ezeket a görbéket legtöbb esetben jól használhatjuk. Hazai viszonyainkra használható ínég Ogijevszkij professzor valószínűségi alapon meghatározott képlete is, mivel azonban hazai viszonyokra a szükséges paraméterek és együtthatók nem állnak rendelkezésre, használata igen bonyodalmas számítási munkát igényelne. Q k = 0,006 y FN + 30 FN 0,03 5 FN í + 6ytga S0,9 31i 5 A középvízhozam tartóssága napokban: T = 176-^ 5(f + 3 ) a 16 YF(b w + 0,6) Az egy napos tartósságú vízhozam meghatározása: A képletek adta értékek kontroljául ne mulasszuk el kiszámítani a középvizet a csapadékmennyiség. vízgyűjtőterület és a lefolyási tényezők szorzataként, (V|m 3] = a F N). A lefolyási tényezőt (a) ha nincsen rá közvetlen kísérlet útján kapott érték, valamely ismert táblázat ai'apján számíthatjuk. Az előbbiek szerint meghatá-
