Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
7-8. szám - Szesztay Károly: Sokéves tározótérszükséglet meghatározása Krickij Sz. N. és Menkel M. F. statisztikai módszerével
Hidrológiai Közlöny .12. évf. 1952. 7—8. sz. 285 len feldolgozásán alapufó tározási számításnál a sokéves tározótérszükséglet görbéjének 1. kezdőpontját az észlelési időszak alatt előfordult legkisebb évi középvízhozam határozza meg. Ez az érték a vizsgált időszak terjedelme és vízjárási jellege szerint „esetlegesen változik", érthető tehát, hogy csak véletlenül egyezhet meg az előfordulási valószínűség elemzésén alapuló statisztikai módszerrel kapott görbe kezdőpontjával. Hasonló a helyzet a teljesítőképesség'! görbe 7. jelű (a = 1,00 vízfogyasztáshoz tartozó) végpontjával is. Az adatsorból közvetlen számítással vagy szerkesztéssel megbatározott „teljes vízhasznosítású" tározótérszükséglet is nyilvánvalóan változó érték a rendelkezésre állo észlelési sor terjedelme és víz járási jellege szerint. Krickij—Menkel statisztikai módszere, mint már a vízhiány előfordulásának valószínűségi vizsgálatait Krickij—Menkel második módszere • szerint. A statisztikai módszer szerint az előzőekben már meghatározott és a 4. ábrán Ilazen valószínűségi skálájában már ábrázolt vízhozamgyakoriság összegező görbét látjuk az l/a. ábrán lineáris beosztású abszcissza tengellyel. Az ordináta tengelyen megkeresve a a. = 0,80 és a — fi = 0,49 értéket, a görbén leolvassuk az ezekhez tartozó p (a) = 74% és p(a — fi) = 98% előfordulási valószínűségeket. E két érték közötti különbségeket megadja a II. jelű „feltételesen hiányos" évek arányszámát (így kaptuk a 6. táblázat 7. rovatába írt N n + a = 24 értéket), a p (a — p) = 98% és a 100% különbsége pedig a III. szakasz terjedelmét, vagyis a „feltétemlítettiik, az a — 1,0 esethez „végtelenül hoszszú" észlelési sort mutat mértékadónak, tehát nem ad határozott megoldást. Ivi kell mégegyszej hangsúlyoznunk, hogy a fenti két — a vízhasznosítás gyakorlati szempontjánál kevéssé fontos — szélsőértékük eltekintve, a dr. Mosomji Emil által beható hidrológiai tanulmány útján meghatározott teljesítőképességi görbe jellege a 7. ábra szerint teljes összhangban van a Krickij—Menkel első mód s: erével kapott eredményekkel. 2. példa. Végezzük el a Visó Petrovabisztrai szelvényében a. = 0,80 (vagyis q = 0,80 • 36 = =- 28,8 m 3/.sec) vízfogyasztás mellett létesített (5 = 0,31 (F= 352 Inn 3) tározótérfogat esetére 7. ábra. A tározőtérsziikséglet változása a hasznosított vízhozam és a biztonsági tényező szerint. /9 = /(a, p) vényére vonatkozóan. Dr. Mosonyi Emil a tározómedence hidrológiai teljesítőképességét a 7. ábrán kereszttel jelölt pontok által meghatározott görbével jellemezte. A pontok felrakásakor az összehasonlíthatóság céljából a teljes tározótérfogatból természetesen mindig le kellet vonnunk az éven belüli ingadozásokat kiegyenlítő „éves tározótérfogat szükségletet" (285 htm 3). Mint azt az ábrán látjuk, az így meghatározott pontok az első (1. jelű) és utolsó (7. jelű) pont kivételével igen jól illeszkednek a Krickij—Menkel első módszerével megszerkesztett p = 95%-os görbére. Az 1. jelű pontnak a görbétől való eltérését azzal magyarázhatjuk, hogy az adatok közvetu 36 <b 35 ~r o g> ci 2 S í? * § sí í. * Tarozöterszükséglet — S hm 3 [millió m 3)
