Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - A Szovjetunió békeművei

242 A Szovjelunió békeimflvői A Volga folyó igen nagymennyiségű, évente lefolyásra kerülő vize (255 milliárd m

3) a szélsőséges éghajlat miatt nagy százalékban tavasszal zúdul le és nyár végén már olyan kicsi a vízhozam, hogy a gázlók bénítják a hajóforgalmat. Ezen a cári Oroszországban úgy segítettek, hogy kísvízek idején állandóan kotorták a gázlókat és így 1,2—1,6 m vízmélységet tudtak elérni. A fejlődő hajózás követelményeit ezen módszer egyáltalán nem tudja kielégíteni akkor, amikor 6—7 ezer tonnás hajók biztos hajóútjának megteremtéséről van szó. A Szovjet kormánynak tehát éppen a legfejlettebb mezőgazdasági és ipari teriileteket szelőkét nagy folyó, a Volga és Don állandó hajózhatóságának biztosítása fontos feladat volt. Ezt a kérdést ugyancsak maradéktalanul megoldották a folyóba épített duzzasztóművekkel. Lenin sokszor idézett mondása szerint : »a kommunizmus egyenlő szovjet hatalom plusz villamosítás.« Ezt a tételt a szovjet kormány soha egy pillanatra sem tévesztette szem elől, ezért a legnagyobb erővel látott hozzá a villamosenergiatermeléshez. A mezőgazdaság vízszükséglete és a hajózás merülési mélységigénye egyaránt duzzasztóművek beépítését kívánta. Kézenfekvő tehát, hogy duzzasztóművek mellé egyben vízerőtelepeket is építsenek be, s ezzel jelentős energiatermelő egységeket létesítsenek. Ez a hármas cél a mezőgazdasági öntözés, a hajózás forgalmának biztosítása és az energiatermelés hozták létre a Szovjetunió hatalmas vízialkotásait, amelyek egymás után ejtik bámulatba a világot. Először a Donon, a Volga felső részén és a Kámán készítettek »kisebb« duzzasztóműveket és erőtelepeket, míg most a Nagy Honvédő Háborúból megerősödve, győztesként kikerülű Szovjetunióban hozzáláttak a nagy Volga-terv legnehezebb részéhez, a Volga alsó szakaszának csatornázásához. Először a kujbisevi, majd a sztálingrádi erőművek építkezéseinek megkezdésekor fordult a világ szeme a hatalmas békeépítkezések felé. Amint olvastuk, a kujbisevi és sztálingrádi mű egyenként 10—10 milliárd kWó villamosenergiát szolgáltat majd évente. A kitűzött néhány éves építési határidő szinte lehetetlennek tűnt akkor, amikor csak betonból 6 millió m

3 beépítéséről van szó egy-egy műnél, tehát ötéves tervünk egyik büszkeségénél, a Tiszalöki vízerőműnél hetvenszerte többről. Nem sokkal később a Donon épült cimljanszki duzzasztó- és vízerőmű építésének befejezésének híre járta végig a világot. És ma a Volga-Dont összekötő Lenin-csatorna megnyitásánál Saskornak, a folyami flotta miniszterének beszéde cseng a fülünkbe : »A Lenin-csatorna hatalmas építési munkáinak befejezése lehetővé tette, hogy a Szovjetunió európai részének valamennyi tengerét : a Fehér-, a Balti-, a Kaspi-, az Azóvi- és a Fekete-tengert egységes víziközlekedési rendszerben egyesítsük és megkezdjük a tömeges teherszállítást az új víziúton. A hajózható Volga-Doncsatorna felépítése nem csupán a víziútak fejlődését jelenti, hanem megoldja a népgazdaság energetikai ellátásával és a természet átalakításával kapcsolatos fontos problémák egész komplexumát is.« A Lenin-csatorna is, mint a nagy Volga-terv minden más építménye, a szárazság elleni küzdelemre is készült, és a mellette elhelyezett víztározókból hatalmas területek öntözésére van mód. A hatalmas és ma már meglehetősen előrehaladt állapotban levő nagy Volga-terv megvalósítása esetleg a Kaspi-tenger és Volgavölgy vízháztartásának felbomlását eredményezné. Ezt a veszélyt el kellett hárítani és a fejlett szovjet technika és tudomány talált is rá megfelelő megoldást : a Davidov-tervet. A már említett, mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas hatalmas területek összesen 10 000 m

3/sec-nyi vizet igényelnek. Összehasonlításul : a Duna középvíze átlagos évben — 2100 m

3/sec Budapestnél. 10 000 m

3/sec vízigény kielégítése igen nagy feladat. Nem csoda tehát, ha a munka is a terv nagyságához arányul. Az+említett igen száraz területekkel határos Szibéria bővizű vidéke, ahol a folyók minden gazdasági hasznosítás nélkül az Északi Jegestengerbe ömlenek. Az Ob és Jeniszei völgyben az összes öntözési lehetőség »mindössze« 10—12 millió hektárnyi. Összes vízigény 32 km

3 évente. Ugyanakkor a két folyó évi vízhozama 900 km

3. Ennek a rengeteg víznek egy részét át kell vezetni az aszályos Aral-Kaspi vidékre és máris minden háztartás egyensúly visszabillent, hiszen a Jegestengerből vajmi kevéssé hiányzik majd a víz. A gigászi tervet Davidov mérnök oldotta meg úgy, hogy Bjelogorje községnél 78 m magas völgyzárógáttal felduzzasztja a vizet és az Ubogán és Turgáj közötti vízválasztón keresztül átvezeti a vizet az Aral-tóba, onnan pedig szintén régi medrek felhasználásával jut a víz a Kaspi-tengerbe. A 400 km-es hosszból 125 km esik mesterséges csatornákra. A teljes földmunka 18 milliárd m

3-nyit tesz ki ! Csak maga a Bjelogorjei gát megépítése előtt 400 millió m

3 földmunka elvégzésére van szükség, a gáthoz pedig 10 millió m

3 betonmunka szükséges. A Bjelogorjei gáthoz vízerőművet létesítenek, 8500 m

3]sec kiépítésre. Amikor az Aral-Kaspi medencébe és a Turáni síkságra át kell már vezetni a víz nagy részét, nem maradna elég a Bjelogorjei gáthoz, ezért átvezetik ide a Jeniszej folyót és így pótolják az erőmű víszükségletét. A Davídov-terv segítségével 25 millió hektár terület öntözése válik Uhitővé és 20 millió hektárnyi sivatagi terület lesz lakhatóvá téve. Rövid pillantást vetettünk a Szovjetunió egyedülállóan hatalmas vízimunkálataira. A komplex vízhasznosítás és a gondos, egykézbe összefutó tervezés olyan példáját láthatjuk itt, amilyent a történelem folyamán még soha. Magyarország területét sokszorosan felülmúló területek öntözése, több tízmilliárd kWó energia termelése és a belvízi hajózás hatalmasarányú fejlesztése csak úgy lehetséges, ha az egész ország minden erejét ezeknek a világon egyedülálló békeműveknek a megtervezésére összpontosítják. A Dont a Volgával összekötő hajócsatorna elkészítése, megvalósítása biztosíték arra, hogy ezeket a hatalmas terveket a szovjet tudósok és mérnökök vezetésével a szovjet nép sikeresen megoldja és ezzel a természet mostoha karmaiból sokmillió hektár sivatagot rabol el és gazdagon termő szántófölddé alakítja és ott, ahol ma a szél csak a homokot hordja új virágzó szocialista városok alapjait rakják le a szovjet emberek.