Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Finály Lajos: Szennyvíztisztítási eljárások a Szovjetunióban

Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 235 ahogyan a talaj szűrésre való terhelhetősége a rétöntözésre való terhelhetőséghez viszonylak. Botlik a kiszámításra a következő képletet ajánlja: T _ aT

r * nt — n ahol T„ a talajszűrésre tartalékolandó területet, T

r a rétöntözésre rendelkezésre álló területet jelenti hektárokban, a jelenti a szennyvíznek az összes öntözővízhez való arányát, n pedig a q„: q

r arányt, hol q„ a naponkint és hektáronkint tala.jszűréssel eltávolítható szennyvízmennyiséget, a q

r pedig a naponként és hektáronként rétöntözésre fordítható szennyvízmennyiséget jelenti. T„ érteT.íét T

r százalékában kifejezve a fenti képlet alapján, a következő táblázat adja: ha a ™ 0,5 0,75 1,0 akkor n = 2 esetén 25°/o 37,5% 50% n = 2,5 esetén 20°/„ 30 % 40% Az a értéke általában a középhőmérséklettől is függ. így 5°-rál a = 1,0; 10°-nál a = 0,75, 15°-náll a = 0,50. A második világháború utáni sztálini ötéves terv nasvaránvú programmot tarta'maz a szennyvíztisztítás fejlesztése és szennyvíztisztító telepek létesítése terén is. Por'os számítási és mér^t-zári elv

rlk és módszerek kidolgozása, a kü'önböző anyagok minél teljesebb visszanyerésére és értékesítésére szolgáló lehetőségek felkutatása és eljárások kikísérletezése, valamint gyakorlatba vétele a programúi elméleti része; míg a gyakorlati megvalósítás vonalán nagyméretű bi<"'óg

;ai szennyvíztisztító berendezések tervezése. (Kharkov). a nasvterhelésű biológiai csepegtető tesfek kísérleti kidolgozása. (Moszkva. Kbarkov), az 1929 óta üzemben levő moszkvai Aerofi'ter-hereindezés. toválbbfpil

osz

tése, nasvátmérőiű r^d'á'is ülepítő-medencék iszapeltávolításának tökéletesítése és a szűrőrácsok gépi tisztító-berendezésének továbbfejlesztése a programúi kiemelkedőbb pontjai. Aiz ötéves terv

7 naev súlyt helyez az elmélet és a gyakorlat kö'csönös kancsolatának, valamint a szennyvíztisztítás tudománya és más tudományágak közötti kapcsolat minél szo^osnbbá tételére, továbbá a kutatásban az egyéni képessegek érvényesülésére való minél tágabb lehetőségek nyújtására az egész kutatás és tervezés állmai iránvítá'ánalk biztosítása mellett. Új szennyvíztisztító lierendiezések méretezésénél a szennyvízmennyiséget lakósonkint és naponkint 150 bel irányozzák elő. A szennyvízlefolvás e

f

rv napon belüli változásait általában 1.5 pniirrlőtleméqi ténvezővet veszik számításba. Vagyis a berendezéseket hidraulikai szempontból úgy méretezik, mintha a napi szennyvízmennyiség 1.5-szeres értéke egész nap egyenletesen folynék le. Oldó (rothasztó) medencéket végleges jelleggel csak kisebb berendezésekben, 200—250 lakóig terjedő terhelésre alkalmaznak. Napi 10 m

3 szennyvízmennyiségig a napi szennyvízmennyiség 4-szeresére, ezenfelül 3-*szorosára méretezik a legalább 2, nagyobbaknál 3 kamrából álló medencét. Ülepítő berendezésekben a szennyvíz elméleti átfolyási sebességét 5 mm/mp, az ülepedés sebességét pedig 0,3—0,6 mm/mp értékek körül vesz

;k fel. Minthogy ülepítési kísérletet kisebb mé'ységü edénnyel lehet csak végezni, míg az ülepí'ő medencék hasznos mélysége 1,5—2,0 m körül szokott lenni, az ülepítési, illetve átfolyási időtartam átszámítására a következő képletet használják: ahol K értéke 0.67—0,77 között váltakozik és középértékben 0 72-vel vehe'ő számításba. //, és tfo a két mélységet, f, és fo pedig a hozzátartozó ülepítési időket jelöli. Ezek szerint látható, hogy ha a mélység kétszeresre emelkedik, vagvis H

2 = 2H!, akkor t

2 = 1,44 t

x vagyis az ülepedési idő csak mintegy másfélszeresre nő. Az ülepített iszap kezelésére legelterjedtebb a rothasztási eljárás. A kirothadt iszapot szárítóágyakon víztelenítik, amelyeket hideg éghailat alatt gyakran üvegházszerű építményekkel látnak el. Előfordul az iszap préseléssel és vákuumszűrővel való víztelenítése is, sőt van példa a friss iszap ilvmódon való kezelésére is (Moszkva). A szárítóágyakat egymástól 2—3 méterre fekvő alagcsövezéssel látják el, amely felé a fenék 2%-al lejt. A 20—25 cm vastagságig teriedő iszapterítés alatt rendszerint 25 cm vastag 15—30 mm szemnagyságú kavicsréteg, ezen 15 cm vastag, 5—10 mm szemnagyságú finomabb kavicsréteg és legfelül 10 cm vastagságú homokréteg van. A friss iszap mennyiségét 95% átlagos víztarta'om mellett fejenkint és naponkint 0,7 1-el veszik számításba. Kétszintes ülepítők iszaprothasztó terét a különböző szennyvízhőmérsékletnek megfelelően az alábbi táblázat szerint állapítják meg: A szennyvíz köréphrímérsék'ete C° Iszaprothasztó tér lakosonként, liter A szennyvíz köréphrímérsék'ete C° 2000 lakosig 2000 lakón felül 9—10 75 60 11—12 60 45 14—15 45 30 A Szovjetunióban szerzett tapasztalatok szerint kirothadás során az iszap átlagos víztartalma 95%-ról 90%-ra, ezzel mennyisége 50%-al, gázosodás és oldódás következtében pedig menynyisége ugyancsak mintegy 50%-al csökken. A kirothadt iszap térfogata fejenkint és naponkint így 0,7 • 0,5-0,5 = 0,175 1 lesz. A rolhasztótér méretezésénél az egyenlőtlenségek miatt ennek háromszorosát, 0,525 l-t vesznek számításba. A különálló rothasztó medencékbe vezetett friss iszap rendesen hígabb. Mennyisége 0,7—0,9 l/fej/nap, de 97—98% víztartalom esetén