Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Finály Lajos: Szennyvíztisztítási eljárások a Szovjetunióban

236 Finály L.: Szennyvíztisztítás a Szovjetunióban 1,4—1,9 l/fej/nap értéket is elérhet. A medence méretének megállapításánál a napi terhelés a medence köbtartahnának *-!£! %•« telheti ki, ahol T a rothadási hőfoknak megfelelő kirothadási időt jelenti napokban. Ennek értéke 20°C-nál 15 nap, 25°-nál 12 nap, 30°-nál 10 nap, 50°-nál 5 nap. Ebből a medence köbtartalma a következő, képlettel számítható: lakosszám X frissiszap V — X 100 K A nyílt iszapszárító ágyak friss iszap szárítása esetén évenként 1 m, kétszintes berendezésekből származó kirothadt iszap esetén 1,5 m, különálló rothasztó medencéből származó iszap esetén 3 m réteggel terhelhetők. A Szovjetunióban a biológiai tisztítás valamennyi módszerét kipróbálták és alkalmazzák. A csepegtető testek terhelése függ a szennyvíz töménységétől és hőfokától. A testmagasság általában 1,2—-2 m között mozog. A test BOI terhelésének megállapításánál az ülepített víz 5 napos biokémiai oxigén igényét 40 g/fej/nap értékkel veszik számításba. A kisterhelésű csepegtető test oxidáló képessége megfigyelések szerint —10°C téli közepes léghőmérsékletű északi vidékeken 100 g^m

3/nap + 2° téli közepes léghőmérsékletű déli vidékeken 250 gin

:

inap. A változás lineáris. 1 m

2 testfelület terhelése 1—2 m/nap. Helyesen méretezett és jól működő biológiai csepegtető test után a tisztított víz NH

3 tartalma 100—70, N

2 0

5 tartalma 30—80 mg/l. A Szovjetunióban aerofilternek nevezett nagyterhelésű csepegtető testek BOI

5 terhelése 600 g/m

3 körül, a felületi terhelés 16 m/nap körül szokott lenni. A töltőanyag szemnagysága általában egyenletesen 25 mm-es. Néhány nagyszabású eleveniszapos biológiai berendezés (pl. Moszkva) működik a Szovjetunióban sűrített-levegős rendszer szerint. Ezek közvetlen hatásfoka BOI

2

n-ban kifejezve átlagosan 50%-os, ami azt jelenti, hogy a szellőztető me,dencékbe bocsátott és az útóülepítő medencékből kifolyó víz 20 napos biokémiai oxigénigénye kőzött a csökkenés 50%. A szellőztető medencén átvezetett 1 m

3 szennyvízre vonatkoztatott levegőszükséglet meghatározására Korolijikov a következő képletet ajánlja: n — — Vra3 K-Mh ahol fíj a bevezetett, B

2 a kifolyó víz 20 napos BOI-ét M a szellőztető medencében levő vízmélységet, h a szennyvíz oxigénhiányát jelenti, K levegő kihasználási tényező értéke pedig porózus lapokkal való légbevezetés esetén 12—14, lukasztott csövekkel való légelosztás esetén 6—7. A szennyvizek egvik kevésbbé ismert tisztítási módjának az elektrolitikus derítésének kutatásáéval a Szovjetunióban már régóta foglalkoznak. Scserbakov és Bazjakin régebbi kutatásai alapján a háború után Jakovlyev a moszkvai kísérleti telepen fél-üzemi méretű kísérleteket végzett. Eredményei igen figyelemreméltók nem teljesfokú tisztítás szükségessége esetén. Az alkalmazandó áramerősség függ az elektroda-távolságtól. Előnyös az elektródákat minél közelebb helyezni. 10 mm-nél kisebb köz azonban nem ajánlható, mert az elektródák gyors elrakódására vezet. 10 mm elektródaköz esetén az áramerősség a felület minden dm

2-ére 0,12—0,25 A körül van. A kezelés időtartama kb. 15 perc. A vízbe belépő vasionok, mint koaguláló anyag, nagy pelyheket idéznek elő, amelyek jól ülepít hetők A közben felszabaduló hidrogén-gáz buborékai a pelyhek egy részét a felszínre ragadják magukkal és ott uszadék képződik. A szükséges ülepítési idő 1 óra. Előzetes levegőztetéssel az ülepedés javul. Az ehhez szükséges levegő mennyisége 1 m

3 szennyvízre vonatkoztatva 0,5-—2,0 m

3. Az iszap elég nagy mennyiségű, sok vasat tartalmaz és víztartalma 97—98%. Kezelése a szokásos eljárásokkal történhetik. Az 1 m

3 vízre vonatkoztatott villamos energia szükséglet 0,13 kwó, a vasfogyasztás 43 g. A Szovjetunió gazdasági viszonyai között az elektrolitikus szennyvízderítés üzemköltsége mintegy a fele a sűrített levegős eleveniszapos eljárásnak. KIVONATOS IRODALMI ÁTTEKINTÉS : Botuk, B. O.: Házi szennyvizek tisztítása. Moszkva— Leningrád 1949. Archangetszkij, I. A.: Külső csatornázás. Leningrád, 1932. Bazjakina, N /*.; Szellőztető medencék oxigén-mérlege tel jesfokú tisztításhoz. 1936. Bazjakina N- A.: Biológiai szűrők technológiája. 1948. Rjezenov, V. V.: Nagyterhelésű biológiai szűrők. 1948. Dialroptou, B. N.: Odesszai rétöntözés. 1898. Zsukov, A. I.: Vízszintes ülepítő medencék működése és számítása. 1930. Zsukov, A. I.: Ipari szennyvíztisztító berendezések tervezése. 1949. Zsukov, A. /.: Csatornázás. 1051. tvanov, V. F.: Lakótelepek csatornázása. 1935. Kalabina és Mudrecova: A biológiai hártya keletkezése és oxidáló működése. 1934. Kozsinov, V. F.: Vízellátási és csatornázási zsebkönyv. 1937. Konsztanlinova és Zacharov: A klórozás hatása a szennyvízre é's az oxidációra. 1937. Korohjkov, K. JV.: A szennvvíz-iszap bomlása anaeiobikus feltételek mellett. 1926. Koszti/akov, A. N.: A talajjavítás alapvonalai. 1933. Makerov, N. Sz.: A szennyiszap eltávolítása és hasznosítása. 1928. Mejen, V. A.: Szennyvíz tisztítása tóban és hailtenyésztéssel. 1932. Obszjannikova, *K. A; Szennyvíziszap termofil ki rothadása. 1938. Orlov, A. E.: Ko: szerű módszerek szennyvíziszap kezelésére. hasznosítására és eltávolítására. 1931. Ortovszkij, Z. A.: Városi szennyvíz-iszap mechanikus víztelenítése. 1939. Orlovszkij, Z. A.: Városi szennyvizeik tisztítása szellőztető medencékben. 1948. Pavlov, V. A.: Vízellátás és csatornázás. 1951. Pavlovszkij, N. N.: Hidraulikus ugrás és vízmérés. 1931. Panov. N. N.: Függőleges átfolyású ülepítő medencék. 1927. Panomareva, .4. JV.: Csepegtető oxidáló testek. 1933. Remezova. T. Sz.: Aktív-iszapos szellőztetéssel való nitrifikáció tanulmányozása. 1938. Srlronanov. Sz. N.: Bothasztó medencék számítása. 1930. Sztroqanov. Sz. ff.: Szennyvíztisztítás. 1934. Sztronanon. Sz. A'.: A biológiai szennyvíztisztítás módszerei. 1933.