Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
5-6. szám - Finály Lajos: Szennyvíztisztítási eljárások a Szovjetunióban
234 Finály L.: Szennyvíztisztítás a Szovjetunióban Hasonló képlet szolgál a keveredés után t nap múlva várható biokémiai oxigén-igény megállapítására is: BOI, = BOI 0 X 10-K.' ahol BOI n a keveredés pillanatában mért biokémiai oxigénigényt jelenti, a K, szorzó n°dis a hőfoktól függő tényező, mely 0°-tól 30°-ig 0,04— 0,16 között lineárisan változik. Felismerve annak fontosságát, hogy a szennyvíztisztítás mértékével nem szabad ti'iHőní n c álon, a sztálini ötéves terv az idevonatkozó kulaiás feladatául tűzte ki: a befogadó víz öntisztító képességének minél teljesebb kihasználását ' a szennyvíztisztítás egyszerűbbé és olcsóbbá tétele érdekében. A Szovjetunió óriási kiterjedésű mezőgazdasági területei és az azokon folytatott, mind b°lterjpsrlhb. tudományosan ellenőrzö't és irányított gazdálkodás, igen kedvező alkalmakat adnak a városi szennyvizek és termékeik mezőgazdasági hasznosítására, és az ezzel kapcsolatos nagyszabású kísérletek végzésére. Odesszában 1883-ban Kieuben 1894-ben. Moszkvában 1898-b-m kezdték meg a szennyvízzel való öntözést. Főképpen rétön'özéses gazdálkodás folyik, ami mellett, illetve vele kapcsolatban természetes talajszűrés ú'ján tisztítják meg és távolítják el az ön'özési-e fel nem használható szennyvíz mennyiséget. Molotov az 1946—50. évek ötéves tervében: efv'k céhil a szennyvíz-öntözésnek a burgonya, zöldség-félék, vetemények és takarmánynövények termelése terén való kikísérletezését és a módszerek kidolgozását tűzte ki. Szennyvízöntözéssel kapcsolatban jó vízáteresztőképességű talajt, a szennyvíz olajtól és lehetőleg zsíroktól való mentességél és a terhelésnek a talaj jellegéhez, a szennyvíz minőségéhez, valamint.az éghajlati és csapadékviszonyokhoz való igazodását kívánják meg. A szennyvíz előzetes tisztításával a terhelést, vagyis az évenkint és hektáronkint széténtözhető víz mennyiségét, a termelési terület vízszükségletének határáig lehet fokozni. Melegebb éghajlatú, déli vidékeken általában. jobb eredménnyel jár az öntözés, mint hideg éghajlaton, mert a szerves anyagok bomlása gyorsabb és a termelési időszak hosszabb, tehát a terület víz- és trágyaigénye egyaránt nagyobb. Kísérletek folynak a szennyvízzel együttesem a városi szemét talajjavításra és trágyázásra való felhasználásával. A nagyobb eleveniszapos berendezések tekintélyes mennyiségű fölös eleveniszapját, általában az előülepítők friss iszapjával együttesen, rothasztó medencékben szokás kezelni A keletkező methángáz értékesítése megoldott és közismert probléma. Eközben azonban az iszapgáz egyik részét alkotó szénsav veszendőbe megy. Ennek megmentése és hasznosítása szintén kísérletek tárgya éppúgy, mint a fölös eleveniszapnak kiroíhasztása és ezt követően trágyázásra való felhasználás helyett közvetlenül takarmánnyá való feldolgozása. Az öntözéses gazdálkodásra és természetes talajszűréssel való szennyvíztisztításra alkalmas talajokat Sztroganov a következőképpen csoportosítja: 1. folyami kavics- és homoktalajok. Talajvízállás 4 m alatt. Öntözéses gazdálkodás előtt a lerület talajszűréssel kezelendő. 2. Szélhordta Ihomoktalai legalább 2 m vastagságban, talajvíz 4 m alatt. Talajszűrésre igen alkalmas, rétöntözésre csak előzetes talajszűréses kezelés után. 3. Vékonyabb homokrétegek, 2 m vastagság alatt, egyébként mint előző. Mind talajszűrésre, mind öntözésre alkalmas. 4. Iszanos homok, folyami homokkal keverve, talajvízállás 3 m alatt. Öntözéses gazdálkodásra igen alkalmas, talajszűrésra alkalmas. 5. Nem egynemű, szabálytalanul rétegezett iszapos homok és iszapos as»vas. kanilláris tulajdonsággal. Ta^arvíz k'spb bmetységbeui. Ré'öntözésre igen alkalmas. Talaiszvirés re alkatmas. Az ön'ö-'ö't területeket lehetőleg teliesen sík, kis IH'ésű táblákra oszt iák és egymásból 1 m távolságban húzódó 50 cm mély barázdákkal végigszántják. A víz szé'osztiására áthelyezhető lyukasztott csővezetékeket is szoktak használni. A cső átmérője 100—200 mm. A mély barázdákban az öntözés télen is folytatható. A jég a barázdák fölött összefüggő lemezzé fagy össze, amely megakadályozza a barázdák behavazását. Földalalti alagcsőhálózaltal való allalajöntözésnél a 75—100 mm átmérőjű égetett agyag-csöveiket 10 cm vastagságban 6—10 mm szemnagyságú kavicsággyal veszik körül. Az egyes cső-rakatokat egymástól 4—5 m távolságra fektetik. A szennyvizet a hálózatba való bevezetés elölt oldó (rothaszló) medencében, vagy két-szintes ülepítőben tisztítják. A csapadékvizet a derítő után vezetik be a hálóza'ba. A különböző talajminőségek szerint hasznosítható szennyvízmennyiségek a következő táblázat szerint állapíthatók meg: m'/ha/nap homok finom iszapos homok iszapos agyag "gyg talajszűrésre 100—300 50—100 25—50 15—25 rétöntözésre 50 35 25 15 Kievben, tehát hidegebb éghajlatú vidéken 26 m 3, Odesszában, meleg éghajlat alatt 40—60 in 3, az egyébként hasonló talajon elöntözhető vízmennyiség naponkint és hektáronkint. Előzetes derítés esetén a talaj vizfelvevőképessége 1,25— \ ,5-szeresre nő. Rétöntözéses gazdálkodásnál bizonyos területet tartalékolni kell arra a célra, hogy talajszűrés útján lehessen eltávolítani a szennyvizet, vagy annak egy részét, amikor a gazdálkodás érdekei nem igénylik, illetve csak részben igénylik a szennyvizet. A talajszűrésre tartalékolandó területnek az öntözött területhez való arányát a szétöntözendő szennyvíznek az összes öntözővízhez való aránya, továbbá az az arány szabja meg,