Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Jászfalusi Lajos: Mely természetes vizek alkalmasak tógazdasági nemespontyivadékkal való népesítésre

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 5—6. s2. 221 az, hogy tógazdaságainkban, rizsföldön vagy éppen a Balatonban a népesített nemesponty jól növekszik, bizonyos dunai és tiszai holtágban pedig gyengén? Ha közelebbről megnézzük a Balaton életkor ülményeít, úgy hamarosan rájövünk arra, hogy sok hasonlóságot mutat a tógazdasági viszonyokhoz. Nagy terjedelme, a víz sekélysége, aránylag elég magas évi átlag-hőmérséklete, kiterjedt lankás partjai, ahol bőségesen termelődik a természetes táplálék, mind-mind kedveznek a nemesponty gyors fejlődésének. A Balatonba telepített nenuspontyivadélk az első pillanattól nagy mértékben találhatja meg ugyanazokat az életfeltételeket, mint volt eredeti hazájában, a tógazdaságban. De nemcsak a balatoni nemesponty gyarapszik ilyen jól, hanem az egyes dunai és tiszai ártéri sekély tavakban népesített nemespontyivadékok is, mely tavakban életviszonyai szintén sok hasonlóságot mutatnak a tógazdasági viszonyokkal. Nézzük meg most már, hogy mi lehet az oka annak, hogy az egyes dunai-tiszai holtágakba telepített nemespontyok visszamaradnak növekedésükben. Az okokat elsősorban a következőkben kell keresnünk: a) A legtöbb holtág vízellátása rossz és csak nagyobb áradáskor kapnak friss vizet, mivel igen soknak csatorna fokja még ma is el van sáncolva. - fe) A vízi növényzet túlságosan el van szaporodva, vagy teljesen hiányzik, c) Általában igen mélyek, a kanyarok mentén sokszor a 6 m mélységet is meghalad iák és ezért évi hőmérsékleti viszonyuk kedvező életkörülmények kialakulására kevésbbé alkalmas. <l) A lankás partok nagymértékben hiányoznak, miért is természetes táplálékban aránylag szegények. e) A táplálék vetélytárs és a ragadozó halak szintén nagy mértékben el vannak szaporodva. » Ilyen ross életviszonyok közé kerülve a betelepített kb. 5 dkg-os nemespontyivadék, nem csoda tehát, ha növekedésében visszamarad. A betelepített nemespontyivadéknak mindendV előtt alkalmazkodnia kell az új életviszonyokhoz,' meg kell barátkoznia az új tápláléfcféleséggel és az új liidrofizikai viszonyokkal (áramlás, hőmérséklet, oxigéntartalom, vízmélység stb.). Ez az idő általában egy-két évig szokott tartani, de több évig is elhúzódhat. A biometrikai mérések azt mutatják, hogy az aiklimatizálódási idő alatt a betelepített nemesponty testméretarányai is megváltozhatnak, különösen, ha magashátú nemesporityokat telepítettünk. Testük megnyúltabb és szélesebb lesz, tehát küllemük közeledik a vadponty lestformájához, mely a legideálisabb a természetes vízi életviszonyok között. A tógazdasági nemesponty is megváltoztathatja kiilemét, amikor nem kap mesterséges táplálékot. Ekkor testarányai íi tőpontyéhoz közelednek. De olyan megfigyeléseim is vannak, hogy amikor a vadponty jó táplálkozási viszonyok közé jut, hátívelése magasabb lesz, végredményben tehát a nemespontyhoz hasonló testformát vesz fel. Hogyan küszöbölhetők ki az egyes dunai és tiszai holtágakba telepített nemesponty kedvezőtlen növekedését? Elsősorban úgy, hogy kedvezőbb életviszonyokat teremtünk részére, vagyis kiirtjuk a túlságosan elszaporodott vízinövényzetet, mentesítjük a holtágat a hemzsegő szemét és ragadozó halaktól, tehát kedvező vízviszonyokat teremtünk. Minthogy azonban természetes vizekről lévén szó, melyek állandóan, vagy időszakosan összeköttetésben állanak a folyóvízzel, a szeméthalak, ragadozóhalak kiirtása nem remélhető nagy mértékben és még kevésbbé tudnók megváltoztatni a hőmérsékleti és vízmélységi viszonyokat. A megváltoztatás ugyanis óriási költséggel járna, ami viszont nem gazdaságos. Éppen a Soroksári Dunaágba betelepített nemespontyok kedvezőtlen növekedési ritmusából vonhatjuk le azt a tanulságot, hogy mennyire fontosak a betelepített nemespontynak a kiterjedt, lankás partok, a kedvező hőmérsékleti viszonyok. Ugyanis a Soroksári Duna-ág aránylag mély és hideg víz. és ezért a betelepített nemesponty kedvezőtlenül fejlődik és kevésbbé ellenálló a betegségékkel, parazitákkal szemben. A Szovjet Micsurin-Liszenko biológia módszerei alkalmazásának lehetőség^ mutat utat, hogy mivel nem gazdaságos a víz természetes jellegét a betelepített nerhesponty részére átalakítani, tehát új nemesponty fajtát kell kitenyésztenünk, mely már a betelepítés pillanatától is jól érzi magát, illetőleg alkalmazkodni képes az új körülményekhez. Erre a célra legmegfelelőbb volna a nemesponty és a vadponty hibridje. A vadponty hozná magával a legtökéletesebb aklimatizációs képességet, a nemesponty pedig a jó növekedési. Xyikoljukin szovjet professzor (14) már végzett ilyen keresztezési kísérleteket és megállapította, hogy a vadponty és nemesponty keresztezése folytán létrejött hibridek az első nyár folyamán különböző természetes sekély tavakba telepítve jobban növekedtek, mint a betelepített nemesponty vagy vadponty ivadékok. Jövőben haltenyésztési feladatunk közé tartozik, hogy olyan új pontyfajtákat állítsunk mi is elő a nemesponty és vadponty hibridációval, melyekkel az általában mély és hidegvizű gyakori áradásnak kitett holtágak kedvező, előnyös népesítéséhez vezetnek. A Nagy-Duna, a Soroksári Dunaág és a Tisza mentén több ilyen ivadéknevelő telepet kellene felállítani, illetőleg ívólavakat létesíteni, melyekben ezeket a hibrideket őszig 10—15 dkg-ra felnevelnénk és csak azután bocsátanánk be a kérdéses holtágba. A Tisza mentén egyes kubikgödrök vagy rizstelepek kellő átépítéssel megfelelőek volnának erre a célra. E keresztezési kísérleteket nemcsak egyízben kellene végezni, hanem mindaddig, amíg a kívánt tulajdonságok végkép rögzítődnek, mert a hibrideknek a természetben módjukban van visszakereszteződniök a tiszta alakokkal és így előbb utóbb egyik vagy másik szülő sajátosságait veszik fel. Az új pontyfajta tulajdonságairól a kísérletek során feltétlenül meg kell győződni és csak azután alkalmaznánk általános képesítésekre. . Fenti megállapításokat semmi esetre sem szabad úgy értelmezni, hogy ezentúl valamennyi