Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Gerhardt József: Fúrott kutak vízadórétegeinek vizsgálata

t 182 Gerhardt J.: Fúrott kutak melyeket a „Fúrt kutak műszaki feltéleleit" tartalmazó MNOSz. 5199. számú szabvány is tartalmaz. 1. táblázat Ha a szemnagyság olyan, hogy akkor a megengedett belépő sebesség m/ sec alanti szitabőségnél mm az áteső mennyiség % akkor a megengedett belépő sebesség m/ sec 3 10 0,008 2 20 0,005 1 20 0,002 0,5 30 0,001 0,25 40 0,0005 A megvizsgált homokminták 55%-a a szemnagysági követelményeknek nem felel meg, mivel a 0,25 mm-nél kisebb szemcsék súlyszázaléka meghaladja a 40%-ot. A kuitiak kb. 40%-ániál a szűrőfelületre vonatkoztatott sebességek a megengedett belépő sebességeket szintén túllépik. Ebből kitűnik, hogy a megvizsgált kutaknak kb. fele olyan vízadórétegre van telepítve, amely az érvényben lévő előírásoknak nem felel meg. Igen aggályos továbbá, hogy az apró szemcséjű vfzadíórétegeknél az alkalmazott szitaszövet lyukbősége olyan nagy, hogy azon a száraz állapotú homokmintának a 70—80 %-a is átesik. Ezen a szitaszövet lyukbőségének a csökkentésével sem lehet lényegesen javítani, mert az alkalmazott 10/80, 40, 32, illetve 26. számú szitaszövetek is igen megnehezítik a víz bejutását a vízadórétegből a kútba. A kutaknak aiz elhomokolódása többnyire ezzel magyarázható. Megfigyeléseim szerint a felszökő vizet szolgáltató kutak elhomokolódása ritkábban következik be, mivel itt a vízelvétel folyamatos, szemben, a szivattyúzott kutakkal, aholl a gyakran váltakozó depresszió hatására az apró szemcséknek a szitaszövet külső felületén kialakult egyensúlya könnyen megbomlik. Az erőteljes szivattyúzás, vagy kompresszorozás hatására a szűrő körül szabaddá válik a rétegváz, azonban a megengedettnél nagyobb sebesség a szűrőcső külső felületén, a kút hosszabb üzemeltetése után az elhomokolódáshoz vezet. A kút mosatása és ismételt kompresszorozása jelentős költséget jelent. Ezért helyesebbnek látszik, különösen az apró szemcséjű vízadórétegeknél a szitaszövetes szűrő mellőzése és egyéb szűrőzési mód alkalmazása. A többféle szűrőzési lehetőség közül, melyek ismeretesek, részletesen kívánok foglalkozni a sodronyos kavicsszűrővel. Ennek leírása megtalálható a ,.Fúrt kutak műszaki feltételeit" tartalmazó MNOSz. 5199. sz. szabványban. Alkalmazása hazánkban néhány kivételes esettől eltekintve, a gyakorlatban nincs elterjedve. Szerintem ezen szűrőzési eljárás mellett a kutakból kitermelhető vízmennyiség a jelenleginek a többszöröse, az építési költség lényeges megváltozása nélkül. Kisebb mélvségű kutaknál, célszerűen 100 m-ig alkalmazható, ahol a kavicsolás könnyebben elvégezhető. A kavicsolás és a drágább szűrőcső kiképzési költségei megtakaríthatók a kompresszorozási költségkülönbözeten, mivel a szokványos 300—400 óra helyett 100—150 óra alatt, vagy ennél rövidebb időn belül is kialakítható a rétegváz olyan mértékben, hogy a homokolás megszűnjön és a víz kis ellenállással bejusson a kútba. A sodronyos kavicsszűrő előnyeit számítás útján kívánom igazolni. A Szovjetunióban F. S. Bojctrincev mérnök-hidrotechnikus „Nagyteljesítményű fúrott kutak tervezése és kivitelezése" című, 1949-ben Moszkvában megjelent könyve közöl a fúrott kutak hozamszámítására vonatkozó eljárást. E szerint a szűrőcsőnek a vízadórétegbe való beépítés előtti likacsossága a beépítés után lényegesen lecsökken, mivel a réteg és szűrőcső érintkezési határán ellenállás keletkezik a rétegnek a szűrőcső hézagaira való felfekvése miatt. A szűrőcső vízfelvevőképességének (o

c) meghatározásánál két tényezőt kell figyelembe vennünk, a kiképzett szűrőcső beépítés előtti likacsosságát (g) , valamint a vízvezetőréteg vízátadóképességét (r„). A szűrőcső vízfelvevőképessége valószínűség-számítással bebizonyított tétel alapján a a két tényező szorzata. Qv = e rv A szűrőcső likacsossága (Q) hasított csőváz esetében annak perforálási mértékét, szitaszövetes szűrőnél a csővázra felfekvő elemek által szabadon hagyott felületet juttatja kifejezésre, ha a vízfelvevőképesség meghatározásának analógiájára ezt megszorozzuk a szitaszövet szabad felületével GRT D, = ND, jrD, kiemelésével és tagonkénti osztás útján kapjuk a szitaszövetes szűrő likacsossági tényezőjének meghatározására ázolgáló képletet: m, m Vd

x d

2 E1 m. m

2 n D,1 D, — a Ikiképzett szürőcső külső ámérője mm d

1 — az alátétsodrony átmérője mm m, — alátétsodrony középvonalainak egymástól való távolsága mm d

2 — a spirális szürősodrony átmérője mm m

2 — a spirális szűrősodrony emelkedése mm E — a szitaszövetet összeerősítő forrasztás, illetve bádoglemez szélessége mm rj — a szitaszövet szabad felületének tényezője. Mivel a sodronyos szűrők sem szitaszövettel, sem forrasztással nem rendelkeznek, számításukhoz a képlet egyszerűsödik. \m

1 m

2 /• A szűrőcső kiképzését úgy kell megtervezni, hogy a likacsossága minél nagyobb legven. A talajoknak az osztályozása szitálás útján a szemelosztás megállapításával történik. A rétegmintákat a vízadóréteg minden félméteréből kell venni 1 kg mennyiségben.