Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Wein György: Hidrológiai adatok a Bükk-hegység keleti részéből

16 Wein Gy.: A keleti Bükk hidrológiája Miskolc-tapolcai csoport 24. Miskolc Tapolcai Vízművek hidegforrása (122 m t. sz. f. magasság). Gyűjtőterülete mint azt már Papp Károly is megállapította, a forrás felett és tőle Ny-ra húzódó hatalmas kiterjedésű középső triász-kori mészkőfennsík. A vízgyűjtő­terület pontos kiterjedése nem állapítható meg. De annyit tudunk, hogy nagyobb záporok alkal­mával a hidegforrás vize zavaros lesz, ami feltét­len bizonyítéka annak, hogy itt is közvetlen ösz­szefüggés vain a felszín víznyelői és a forrás között. Ugyanez az összefüggés már nem mutat­ható ki a tőle mintegy 50 m-re felfakadó meleg­vizű forrásoknál. A forrásrendszer a Bükk-hogységet DK-en határoló törések mentén lesüllyedt mediterrán­kori rétegek mellett tör fel. A felduzzasztott és megnyitott magas karsztvíz a mélyreható törések mentén felfelé áramló mélykarszt melegvízzel keveredve jut felszínre. Maga a Vízművek hideg­vizű forrása egészen kis mértékben kevertvizű forrláís. A Vízművek kútjából jelenleg állandó vízszint mellett két szivattyú 9600 1/p-et szállít el. Ugyan­akkor a patkóalakú gyű jtőcsatornában a túlfolyó vízmennyiség 6660 l/p, melyet a kifolyó nyitott csatornában usztatással mértünk. Az összes víz­hozam tehát 16260 l/p. Hőfoka 11 C°. Slipos mé­rése szerint 1929. február 7-én az összes túlfo­lyás leállított szivattyúk mellett 20160 l/p volt. Hőfoka 11 C°. Ezek szerint ez a forrás is erősen megérezte a több éven át tartó és úgylátszik az idei rendkívül száraz télben kulmináló csapa­dékszegény évjáratokat. Mai vízhozamot véve alapul, pillanatnyilag 6660 l/p vízfeleslege van a Vízművek forráscso­portjának. Ennek a jelenleg túlfolyó vízmennyi­ségnek nagyrésze valószínű a meglévő forrásfog­laláson keresztül is kiiszívható. Amennyiben a távolabbi források és a főforrás közt nem lenne olyan élénk az összeköttetés, úgy további fogla­lásokkal kellene összegyűjteni a mellékforrások vizeit. Mint már említettem, a vízvezeték forrásának valószínű gyűjtőterülete Ny-i irányban elnyúlik egészen a Nagy Som—Csókás-tető vonaláig. É-on pedig a Poklos-tető Messzelátóhegy vonaláig ter­jedő mészkőfennsíklig. Távolabbi gyűjtőterületén tekintettel arra, hogy azt erdő borítja, szennye­ződési lehetőség nem forog fenn. Ellenben a for­rás közelében Ny-i irányban mintegy 500 m távolságban levő MÁK mészkőbánya lakótelepé­nek az a része, mely a csupasz mészkősziklákra vagy az alig eltakart karsztra települ, minden két­séget kizárólag állandóan szennyezi az ivóvtizet. Az udvarokon lévő trágya- és szemétdombok, valamint az emberi ürülék alig 500 m hosszú repe­désen át rendszeresen fertőzhet egy ivóvízzel el­látó forrásrendszert. Hogy elháríthassuk ezt az állandó szennyezési lehetőséget, melyet jelenleg a víz állandó klórozásával ellensúlyoznak, fel­tétlenül szükséges lenne a lakótelep egy részéneik kitelepítésére. Maga a bánya legfeljebb annyira befolyásolja a vizet, hogy nagyobb záporok ese­tén zavarossá teszi a vizet a forrásjáratokba be­mosott agyag. 25. Miskolc-Tapolcai út melletti foglalatlan melegforrás (120 m t. sz. f. magasság). Ahol a bánya iparvasútja Ny-felé bekanyarodik, a mész­kőbánya irányában a műút DK-i oldalán kis tó­ban tör fel az általam 28 C°-nak mért melegvíz. Tekintettel arra, hogy ivóvíz szempontjából nem igen jön számításba, sok előkészületet igénylő vízhozammérést nem eszközölhetünk. Sipos sze­rint kb. 900—1200 l/p vízhozamú és 30 C°-os. Megállapítható, hogy a Miskolc-Tapolcai meleg­forr ásóiktól távolabb felfakadó gyengébb vízho­zamú forrásnál ugyancsak a mélykarszt meleg komponense dominál. Mlint melegvizet kellene felhasználni és hasznosítani. 26. Miskolc-tapolcai fürdőforrások (122 m t. sz. f. magasság). Csak teljesség kedvéért emlí­tem meg ezéket a kellemes melegforrásokat, me­lyeket balneológiai szempontból már többen leír­tak. Sajnos vízhozamuk megmérése már nem volt lehetséges, mert a csónakázó tavat teleengedték vízzel és így a befolyó csatornák, ahol a mérése­ket eszközölni lehetett volna, víz alá kerültek. De még így is a számos elszivárgási lehetőség miatt csak hozzávetőleges adatot kaphattunk volna. Sipos régebbli adata szerint 8640 1/p-et mért 31,5 C° hőmérséklet mellett. En a fürdő­medencében csalk 30 C°-ot mértem. Sipos meny­nyiségmérését a fürdő újjáalakításakor eszkö­zölte, amikor egy helyre tudták terelni a kifolyó vizet. Sajnos így nem állapítható meg, hogy a jelenlegi, évek óta tartó száraz időjárás befolyá­solta volna-e ennek a kétségtelenül mélykarszt­jellegű melegforrásnak vízhozamát. Ivóvízellá­tás szempontjából ez az értékes gyógyvíz ugyan­csak nem jöhet számításba. Karsztvíz-fúrás 27. Lillafüredi mélyfúrás. (313 m t. sz. f. ma­gasság) . Pávai-Vajna Ferenc lillafüredi fúrásával értékes adatokat szolgáltatott a Bükk-hegység karsztvizeire vonatkozólag. Ismertetése szerint 397—407 m-ben, 466 m-ben és 655 m-ben bő karsztvíz-szinteket harántolt a mészkőben. Itt a víz hőfoka 18 C° volt. Felszökő vizet természete­sen nem kaptak ilyen magasan a tengerszíne felett. A csőben a felszín alatt 14—17 m-ben állt meg a víz. A 734 m talpmélységű fúrás valószí­nűleg alsó triász-kori palákban állt meg. Itt egész gyenge- de melegebb vízlhozzáfolyást ész­leltek. Rétegvizek Szintén a csapadékvizekből származnak, me­lyek a földre hullva leszivárogtak a kőzetrétegek közé és ott a jó vízvezető (homok, kavics) réte­gekel megtöltötték. A vízvezető rétegeket egy­mástól vízrekesztő rétegek választják el, melyek megakadályozzák egyrészt a víznek lefelé való elszivárgását, másrészt a felszínről való szennye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom