Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Páter János: A balatonmenti vasúti kutak vizsgálatának hidrokémiai tanulságai

154 Papp Sz.: A balatoni üdülők ivóvízellátása Az első és talán éppen a Balaton ivóvízellátásának fejlesztése szempontjából a legfontosabb lehetőség és természeti adottság" a nyers Balaton-víznek feldolgozása vízellátási célokra. A vízkezelési és az ezzel kapcsolatos hidrokémiai eljárások ma már annyira fejlettek és tökéletesek, hogy mindazokon a helyeken, ahol nagymennyiségű felszíni víz áll rendelkezésre, nem is volna szabad más megoldásra gondolni, mint a felszíni víznek ülepítéssel, alumímíniumszulfáttali való derítéssel, majd szűréssel, utána pedig fertőtlenítéssel történő feldolgozására. Az ivóvízellátás ezen módozatának két példája a siófoki és a balatonföldvári vízvezeték, melyek nyers Balaton-v.izet dolgoznak feli és amely víz korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, úgyhogy helyes technikai kivitelezés esetében vízhiánnyal a vízműveknek küzdeni nem volna szabad. A másik lehetséges megoldási mód a fúrótt kutak útján történő víznyerés. Fúróit kutak létesítésére különösen a Balaton, déli és délnyugati szegélyein van meg a hidrológiai adottság, amely partsávokon aránylag csekély, kb. 70—90 m mélyen bővizű rétegek tárhatók fel. Szép példája a fúrótt kutakkal való vízvezetéktáplálásnak a balatonlellei, a balatonbogiári és a keszthelyi vízművek esete, amely helyeken kb. 80 m mélységből megfelelő minőségű és mennyiségű víz tárható fel. Harmadik módozata a balatoni vízvezetékek táplálásának a karsztvízzel való ellátás, amire különösen a Balaton északi partvidékein nyílik lehetőség, amennyiben egyes helyeken nagyobb mennyiségű karsztvíz tárható fel. így példaként megemlítem Balatonfüred vízmüvét. amely karsztvízforrásokból táplálkozik. Negyedik módozata a vízszerzési lehetőségnek a Balaton partján még az ú. n. parti kutak létesítése. Ezek a kutak tulajdonképpen ásott aknás kutak, melyek a parttól néhány méter távolságban készülnek és ezáltal természetesen szűrt Baláton-vizet szolgáltatnak. Előnyük, hogy az ilyen kutak rendkívül bővízűek, mert hiszen az utánpótlásuk a Balaton felől szinte korlátlan mennyiségben biztosítva van. Ilyen parti kútnak előnyös felhasználása a tihanyi vízműnél! álható, ahol egyetlen 11 m mély aknáskút az egész község vízszükségletét fedezni képes. Ásott aknáskútból nyeri vizét a szigligeti vízmű is, ez azonban parti kútnak nem tekinthető, mivel a Balatontól távoli van. Amint láthatjuk, a vízvezetéki víz nyerésének itt a Balaton partján valamennyi módozata, tehát a felszíni víz, a mélységbeli víz, a karsztvíz és a parti víz földrajzilag aránylag kis területen adva van és a felsorolt négyféle megoldási mód közül a még vízvezetékkel el nem látott üdülőhelyeknél könnyen meg lehet találni azt a módot. amelv a helyi geológiai és hidrológiai viszonyok mellett a legolcsóbb és a legcélravezetőbb, higiénés szempontból pedig a legmegfelelőbb. Bár a balatoni körvezeték, vagv a Balatonpart nagyobb sávjait ellátó körzeti vízvezetékek megépítésére egyelőre még nem kerülhet sor. mégis, ha valamely kisebb üdülőhely közelében egy másik üdülőhelyen már vízmű van, nem szabad elmulasztani, ha eleinte csak korlátolt mértékben is, a csatlakozást. Nagyobb egységek kétségtelenül kisebb költséggel tudják a vizet termelni, tehát a bekapcsolandó üdülőhely okvetlenül jobban jár, mintha külön vízmű építésével igyekezne vízellátását megoldani. Erre gyakorlati példa Balatonújheiy, mely Siófokkal szinte öSszeépült, szükséges tehát, hogy ivóvízellátását a siófoki vízmű kiépítése útján nyerje. Ezeknek a megadott irányelveknek a követésével a Balaton vízvezetéképítési programmját az elkövetkező ötéves tervek folyamán teljes mértékben megvalósíthatónak tartom. Az azonban, hogy a vízvezeték a legtökéletesebb és legkívánatosabb megoldás, még koránt sem jelenti azt, hogy ha annak létesítésére egyelőre nincsen mód, a vízellátás továbbfejlesztésének kérdésével egyáltalában ne törődjünk. Hiszen éppen a balatoni üdülőhelyek nagy részében, de különösen a déli parton a talajvíz igen magasan áll és ezért az ásott kutak nem szolgáltatnak megfelelő ivásra alkalmas vizet és emellett a látogatottság éppen a legveszélyesebb nyári hónapokra esik, amikor az elhanyagolt ivóvízellátás súlyos járványos megbetegedésekhez vezethet. Ha tehát az egyes üdülőhelyeken központi vízmű nem létesülhet, egyik legfontosabb teendőnek tartom a megfelelő nagyobb közületi és vállalati üdülőkben legalább házi vízvezetékek megépítésével a jó ivóvíz biztosítását. A házi vízvezetékek táplálására lehetőleg fúrott kutak készüljenek. Különösen vonatkozik ez a Balaton déli partvidékére, aholl 80—100 m mélyről megfelelő mennyiségű és minőségű víz nyerhető. Az egves üdülők házi vízvezetékeinek ásott kutakból való táplálására inkább csak a Balaton északi partján kerülhet sor. aholl a fúrott' kutaknak a létesítése teljesen bizonytalan. Az ásott kutak helyének kitűzésénél azonban igen nagv gonddal szükséges eljárni, mivel az ásott kutak túlnyomó része ezen a partsávon ivásra nem alkalmas vizet szolgáltat. Ugyancsak alkalmatlan ivásra az ásott kutak vize a déli partvidéken is, ahol tőzeges, lápos eredete miatt a víz íze is kellemetlen. Felhasználhatók házi vízvezetékek táplálására szabályszerűen foglalt források vize is, amire különösen Balatonalisa és Balatonvilágos környékén van meg a lehetőség. Az itt fakadó források elvégzett vizsgálataink szerint ivásra alkalmas vizet szolgáltatnak. Azokban a közületi és vállalati üdülőkben, ahol még házi vízvezeték létesítésének sincs meg egyelőre az anyagi feltétele, szükséges, hogy legalább jól megépített fúrott, vagy ha lehetséges, ásott kutak biztosítsák az üdülők ivóvízellátását, ne pedig többszáz méter távolságról hordókban szállítsák az ivóvizet, ami által annak szennyeződési lehetőségei fokozódnak. Sajnos, nagyobb számmal találtunk olyan üdülőket, amelyek ivóvízellátásukat egyelőre még ilyen módon oldják meg. Az elmondottakból! kitűnik, hogy a balatoni üdülők ivóvízellátását, illelve annak továbbfej-