Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Páter János: A balatonmenti vasúti kutak vizsgálatának hidrokémiai tanulságai

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 155 lesztését vízvezetékeik létesítése útján tartom szükségesnek megoldani. Nem elegendő azonban k csak a vízvezetékek és vízadóberendezések helyes, szakszerű és gazdaságos megépítésére törekedni, hanem azok karbantartására és környezetének tisztaságára is igen nagy súly helyezendő. » Ebből a célból megemlítem a vízszerző területek védterületének nálunk teljesen mellőzött kérdését, amely úgy a balatoni vízműveknél, mint az ország többi vízmüveinél is számos szennyeződési lehetőség forrása. Hogy a védteriilet kitűzésének és tisztántartásának mekkora a jelentősége, éppen a balatoni vízműtelepek közül a siófoki, valamint a bfilatonföldvári példa mutatja. Mindkét helyen a vizet a Balatonból veszik, ahol a víz kitermelésének környezetét védterület hiányában a kirándulók százai lepik el és a vizet beszennyezik. Ennek megszüntetésére a védterület kitűzésével és körülzárásával, esetleg rendőri intézkedéssel a legsürgősebben törekedni kell. Egy másik említésre méltó szempont, amit szintén nem szabad figyelmén kívül hagyni, y hogy a nagyobb vízvezetékek csak akkor jelentenek előrehaladást és fejlődést az üdülőkre nézve, ha a vízvezetékek építésével egyidejűleg vagy rövidesen utána a szennyvízcsatorna építésére és a szennyvíztisztítóberendezés létesítésére is sor kerül. Ezért tehát arra kell törelkedniink, hogy a vízvezetéki hálózat fejlesztésével! egyidejűleg a balatoni csatornahálózatot is növeljük. A csatornázás egészségügyi jelentőségével azonban most nem kívánok foglalkozni, hiszen valamenynyiiink előtt ismeretes. Befejezésül megemlítem, hogy az egész ország területén az ivóvízellátás továbbfejlesztéséről az ötéves terv keretébn a kormányzat igen erős üteinben gondoskodik, de a Balaton mellett a jó ivóvíz olyan különleges fontossággal bír, éppen a nagyszámú dolgozó és gyermek pihentetése és üdültetése következtében, hogy sokkal gyorsabb és tökéletesebb megoldást kíván, ami az előadottak szerint vízvezetékek létesítésével érhető el. Ennek mielőbbi megvalósításával biztosítható lesz, hogy balatonmenti dolgozóink és gyermekeink mindenütt meg fogják találni azt, ami egészséges üdültetésüknek nélkülözhetetlen alapfeltétele, a jó ivóvizet. (Jegyzőkönyv folytatása a 149. oldalról) szerepeltek, jóllehet a vízgazdálkodás komplex kérdéseit ezek nélkül megoldani nem lehet. Mivel Társaságunk célja a vízzel foglalkozó szakemberek összefogása, hogy a népgazdaságunk által felvetett tudományos kérdéseket egymást segítve oldhassák meg, okvetlenül szükségesnek tartom vízgépészeink mielőbbi aktivizálást, és így a Társaság tudományos munkaterének ezirányú szélesítését. A 'mérnökök fokozatos bekapcsolásával egyidejűleg megindult sajnos a hidrogeológusok eddigi aktivitásának egyre inkább érezhető lanyhulása. Bár ez nagyrészt szervezc-ti kérdés, ezen a helyen kívánok rámutatni, mert ez a jelenség a Társaság tudományos munkájára is erősen rányomta bélyegét. Azér} tekintem! ezt a kérdést döntően szervezési problémának, mert véleményem szerint egyik főoka az volt. hogy mindezideig nem volt társaságunk szervezete tiszta és egységes. Egymás után alakuló szakosztályaink összefogták a lirmiológus. mérnök- és vegyész kutatóinkat, a hidrogeo'iógusoknak és/ balneológusoiknak azonban szakosztályuk nem lévén, az ő problémáikkal közvetlenül az elnökség foglalkozott. Az pedig nyilvánvaló, hogy az elnökség más szerteágazó munkája mellett nem foghatta össze olyan szoros egységbe ezeket a kutatókat, mint ahogy ezt más kutatási ágaknál a szakosztályok vezetősége teszi. Ezért a múltév folyamán megszerveztük két iíj szakosztályunkat, a hidrogeológiai és a balneológiai szakosztályt. Amennyiben a közgyűlés ezek alakításához hozzájárul és a szavazások során vezetőségüket megválasztja, a két szakosztály megkezdheti munkáját. Ezenkívül természetesen az új elnökségnek minden támogatást micg kell adni hidrogeológus kartársainknak, hogy a Társaság életében olyan szép múltra visszatekintő tudományág képviselőit újra aktivizálhassuk. A tudományos munka másik nagy területén, a munkabizottsági munkában Társaságunk a célkitűzéseket, az irányítást és a feladat megoldásához szükséges segítségei mindig és mindenben megkapta az Akadémia Hidrológiai Bizottságától és a MTESz-től. Itt kell rámutatnom arra a szerencsés és számunkra igen hasznos kapcsolatra, ami az Akadémia és a Társaságunk között fennáll, és nem mulaszthatom el, hogy ezért erről a helyről köszönetei mondjak a: Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának. Meg kell említenem azt az örvendetes eseményt is, hogy az elmúlt héten kintjárt akadémiai ellenőrző bizottság átvizsgálva Egyesületünk végzett munkáját és jövőre vonatkozó terveit, azt mindenben megfelelőnek találta és ezért a felvett jegyzőkönyvben Társaságunkat dicséretben részesítette. A munkabizottságok száma különösebb emelkedést az előző évvel szemben nem mutat, de minőségi javulás nagymértékben tapasztalható volt. Ezt elsősorban a bizottságok szervezésével és mlűködésével kapcsolatban a MTESz-től kapott támogatásnak köszönhetjük. Gondolok itt a társadalmi munka megszervezésére és a munkafegyelem biztosítására a Szövetség különböző ülésein elhangzott értéke® iránymutatásra. Nagyjelentőségű ez a minőségi javulás, miért a munkabizottsági munka a legjobb fokmérője a Társaság munkájának. Még több eredményt várhatunk ezen a téren a következő évben al Valkó elvtárs által megindított egyesületek közötti együttműködéstől. Tudományos munkánkról szólva mieg kell emlékeznem még a balatonfüredi ankétunkról, amely az előző évi hévízi kongresszus 'munkáját folyta tvai sokban vitte előbbre a Balaton vízügyi kérdéseinek rendezését. Tudományos életünk hű tükre és a munkában kartársaink jó segítsége volt mindig a Hidrológiai Közlöny. Ezért bizonyára mindenki — éppen úgy, mint én — örvend annaik a hírnek, hogy sikerült a kiadatás és a papírnehézségeket leküzdeni és laz 1952. évi első szám már tördelés alatt van. Reméljük, hogy még ebben a hónapban megjelenik, azután pedig már újra régi formájában eljut tagtársainkhoz a Közlöny. Mint már említettem, szervezési vonalon Egyesületünk sohasem érte el azt a színvonalat, ami tudományos munkánkai jellemezte. Még nagyobb visszaesést jelenteti az elmúlt év, amelynek során Egyesületünk közvl fél esztendeig függetlenített szervezőtitkár nélkül működött. Kétségtelen, hogv ez nalgyrészben az Egyesület hibája volt, de kritika Illeti érte a MTESz-t is. Később azonban a MTESz ezt a hibáját kijavította azáltal, hogy kilünő szervező titkárt boosájtott Társaságunk rendelkezésére és így ai féléves lemaradást azóta nemcsak pótoltuk. hanem a szervezési munkát az elmúlt évi színvonalnál is lényegesen mlagasabbra emelhettük. Szervezési munkánkat ni féléves interregnun után jóformán teljesen újra kellett kezd műnk. Tagnévsorunk nagyrészt elavult, az előadások látogatottsága csökkent, az elnökségi munkabizottságok csak formálisain voltak meg. működésük irányítása jórészt hiányzott. (Folytat á« köv.)