Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Vörös Márton: Pécs város vízellátásának fejlődése

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 137 alatt 57 méterre tör fel. Vízbősége jelentős és egészségügyi biztonságát kőzettani viszonyai védik. A mult század utolsó harmadában napi 8000 hektoliter vizet adott. 6. PüspöA>forrás, szintén a Tettye vízháztartásának délibb mellékkifolyása. Napi vízhozama 3000 hektoliter még száraz időben is. 7. Balokány-torrás, mely az alatta elterülő hasonló nevű tavat táplálja. Száz év előtt e ma szerényen csorgó kútnak napi 150 hektoliter vízhozama volt. A forrás osak egy kis részét szol gáltatja a környéken apró forrásokként feltörő vízgyüjtőrendszer anyagának, melyet ez apró források jelentős és azonos évi hőmérséklet ingadozása is igazol. 8. Madarász-forrás. Az említett források vidékétől elszigetelten a város délnyugati részén alluviális réteg felső szintjén fakad. Vízmennyiségváltozása meglepő, mert gyér hozama mellett olykor 10 000 hektolitert is adott egykor. 9. Teffi/e-forrás. a város történelmi főellátó forrása, egészen a XIX. század végéig. Az 1874. évben a város vízellátást szolgáló részmennyiség 14 300; a patakmenti vízművek üzemeit szolgáló részmennyiség pedig 24 000 hektoliter volt naponta. A forrásnak esőktől fü"s?ő ingadozása igen nagy s így a vízszolgáltatási biztonsága, különösen a XIX. század végén, nvugtalanító volt. Feljegyzések alapián

4 a legkisebb vízhozama a legutóbbi évszázad alatt 1893. január 20-án volt. napi 650 köbméter. U.gvane forrás nani vízhozama 1891. máius 13-án egy óriási éjjeli felhőszakadás után 90 000 köbméter, vagyis az előbbinek száznegvvenszerese. Ilyenkor a Tettye árvízjelenségek között zúdult le a völgybe, óriási károkat okozva útiában. Az 1893—1930. évek közötti közel négyévtizedre Vadász Elemér a nani vízszolgáltatás átlagainak maximális és minimális értékviszonyát a következőkben számította ki:

5 1893—1902. évtizedre 1903—1912. évtizedre 1913—1922. évtizedre 1922—1930. nvolc évére 14 14 átlagérték. 14.05 átlagérték. 11 08 átlagérték. 10.02 átlagérték. Az átlagértékek nyilvánvaló csökkenésére, mely kérdésünknek fontos része, később külön kitérünk. A tettvei karsztvíz záróréte.gp werfeni Dala s ennek felső határán tör fel a víz. A forrás vízháztartásának rendkívüli és indokolatlan változása még kutatásra szorul és különös okkal magyarázható. Figyelembe kell vermünk azt a zavaró érdekességet is. hogy a Tettve környéke a történelem folyamán jelentős mesterséges változást szenvedett. A magyar középkor egyik legnagyobb robotmunkája volt a XIII. századi nécsi vár építése. A legnagvobh kö'énkori magvar várfalak, melyek mernv'cégíiVkH mé.g Pécset is túlszárnyalták, negyedmillió köbméternyi anyagát a Tettve térségéről, énpen a forrásfei környezetéből emelték ki. A Tettye amfiteátrumának 4 Városi Levéltár adatai szerint. 6 Vadász Elemér: A Mecsekhegység. 125, old. mintegy félmillió légköbméternyi, valamint a Tettye romok alatti terraszokat feltöltő anyagát a tatárjárs után mozdították meg. A Mecsek legkiválóbb szakértője, Vadász Elemér, a forrás fölötti meredek falat mesterséges kőfejtésnek tartja. A triászkori mészkőből álló mesterséges sziklaaréna a város legfestőibb része.

6 Egészen bizonyos, hogy ily nagymérvű szerkezeti megbolygatásnál a karsztpatak geológiai folytonossága is megváltozott. A forrásfej mintegy nyolcvan méterre mai hellyétői délre, a romok közelében lehetett. A Tettye-patak egy része a XVIII. században a romoktól keletre folyt le s csak a XIX. század elején, a mecseki gyalogközlekedés érdekében kapott új medret a romoktól nyugatra. A középkori bontással szétszabdalt mésztufa anyagot az építkezésen kívül a lefolyó víz is pusztította s lehordta. Egy részével a patak forrás alatti, előzőleg mélyre vájt medrét feltöltötte, melynek eredetileg ugyanolyan mély teknője volt. mint ettől délre a mai völgy. Feltehető, hogv a délibb Kniffer- és Püspök-források ekkor keletkeztek, a középkori nagyarányú törmeléklerakódáskor. A tengerszín fölötti 234 méter magasságban kibuggyant forrás nemcsak a Mecsek, de az ország egvik leggazdagabb vízszolgáltatója. Pécs városi kialakulásának egyiki legfontosabb alakító tényezője. E gondolat jutott kifejezésre, amikor az önkormányzatot . nyert egykori püspöki város az 1780. évben szerkesztett heraldikájában jelképei közé felvette az ezüst patakot. a következő magyarázattal: .....balról a Tettyehcgy, melynek tövéből a hasonnevű patak zöld mezőn keresztül folyik".

7 A Tettye karsztpatak hidrográfiai sajátosságait ma sem ismerik teljesén. Félévszázadnyi vizsgálatok szerint a vízmennyiség maximuma április—május hónapokra esik. Vadász helyes következtetéssel arra gondolt, hogy a téli hócsapadék tavaszi olvadása táplálja a maximumot s a kevés csapadékú nyáron át a forrás a tavaszszal nyert víztartalékát fogyasztja. Egyébként vízrajzi szabállyal alig magyarázható aránytalanságokat mutat a forrás állandóan, mely a csapadékmennyiség, a gyűjtőterület és a kőzetek minősége, e három főtényező alapján módosul. Mivel a csapadék sokévi átlaga körülbelül változatlan, a gyűjtőterület és a mélységi viszonyok módosulásában kell keresnünk a változást. Az elsőt, a csapadékviszonyokat tekintve, sokévi vizsgálat alapján a pécsi déli lejtő forrásai, elsősorban a Tettye, erős kilengést mutat. Az átlagos évi csapadékmennyiség az 521—1211 milliméter szélsőségei között ingadozik. A két határérték közötti 689 milliméter különbség sokszor okozott a város vízellátásában elviselhetetlen zavart. A Mecsek déli lejtőjére hulló csapadék viszonyában az utolsó évszázad folyamán 8 U. o. 123. old. 7 „ . .. a sinistro altér Mons Tettye cernitur, e cuius radice nominis ejusdem fluviolus per Pratum viride profluit". Anno 1780. Városi Levéltár. Pécs felszabadulási oklevele.