Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Vörös Márton: Pécs város vízellátásának fejlődése

136 Vörös M.: Pécs vízellátásának fejlődése VI 7 FI I ÁTÁ Q A tanulmány része annak a hata'imas méretű tudományos munkának, V I í- C L LM I M O amely a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet irányítása mellett Pécs város és a Mecsek-hegység vízrajzi kutatását végzi és előkészíti a városi vízellátás korszerűsítését és javítását is. firdekes módon indokolja a szerző a város felelt ' fakadó források évszázadok óta tartó lassú elapadásának kérdését és mutat rá arra, hogy a múltban a város elégte'en vízellátásának oka mindenkor a helytelen társadalmi fejlődésben keresendő. A víz és a vízhasználat joga jórészt csak a kiváltságosaké volt. A pécsiek életében a vízért vívott küzdelem szomorú tapasztalatait, melyekkel szintén bőven fog'alkozik e tanulmány, nagyszerűen fel lehet majd használni tervgazdálkodásunk során a pécsi ivóvíz- és ipari vízkérdés végleges rendezése alkalmával UDC 628.1 (093) (439.127 Pée») Pécs város vízellátásának fejlődése

1 DR. VÖRÖS MARTON Az 1950. év nyarán, főként ennek július havában, Pécs város lakossága leküzdhetetlen vízínség közepette szenvedte át a szárazsággal járó országos rekord hőséset. Kevesen tudták, hogy a víz nagv megbecsültségének e nehéz heteiben Pécs várostörténetül ének minduntalan visszatérő ínsége jelentkezett. A néhány ínséges hét elegendő volt arra mégis. hogy sokan elgondolkodjanak a víznek közösséget szolgáló legelsőrendű életfontosságán. De ugyanekkor szorongással gondoltunk vissza 1946. nvarára is, amikor a városnak teljesen üres vízvezetéki rendszere fölött tehetetlen tömegek között égett le az azóta úijáénített, sőt kibővített Soniana gépgyár Jelentős része. Azóta főként tudiuk. hogy a víz az egyik alapja a társadalmi biztonságnak s hogy e természeti elem teljes biztosítása nélkül nem lehet városfejlődés. A város életének egyik legfontosabb alkotó eleme, a víz kérdésének a tárgyalásánál elmondhatjuk elöljáróban, hogy kevés olvan magvar város van. melynek történelmében a vízellátás kérdése annvi harcot, küzdelmet, szenvedést és járványt Jelentő veszélyeket jelentett volna, mint épnen Pécs esetében. Mivel a város környékének hidrológiai sajátságai a legkiválóbb szakértők érdeklődését már a mult század folyamán is felkeltették. a vízellátás okozta anomáliák oedig a nécsi katasztrófa nvomán e,gv nemzetközi orvoskongresszust is foglalkoztattak, érdemes a város vízellátásának természeti körülményeit és történelmi keresztmetszetét megadnunk, márcsak a többi városközösséget szolgáló előrelátó és hasznos okulás érdekében is. Pécs sorsa és fejlődése várostörténelme előtti időkben is a Mecsek-hesvséghez kötött volt. Az emberi település alapiát képező hidrogeológiai viszonyai azonban a Mecsek széles karéián nem mutattak egységes kénét. A legelső t"lenülésnek. maid városfejlődésnek a hidrológiai viszonyok szabták meg alaktani kifejlődését. Leggazdagabb vizetadó réteg a Mecsek triász mészkőzónáia, viszont a permi üledékek forrásszegények. A Dunántúlon ma nyilvántartott és megfigyelt mintegy háromezer forrásból területi arány szerint legtöbb a Mecseken van, amelynek 1 Rövid összefoglalás a „Pécs-Baranya történelmi népegészségügye" című készülő műnek hasonló című részletes fejezetéből. 1282 négyzetkilométernyi aránylag kicsiny területén 457 forrás működik.

2 Ezekből 325 állandó, főként a Pécstől elhajló északi oldalon; 132 pedig időszakos forrás, többnyire a Pécs fölötti déli oldalon, ahol megjelenésüket az esetenkénti csapadék biztosítja rövidebb-hosszabb időre. Az északi leitő gazdagabb vízerezetű, mert az áteresztő alatt záró pannóniai rétesek fekszenek, melyek szintjében törnek fel a bővizű állandó források. A triász mészkövek forrásai hegyszerkezeti adottsá"úak. vízben leggazdagabbak. Részben mint földalatti patakok felszínre törései (Tettye, Melegmánv, Gvulaforrás'

1; részben mint hasadéki túlfolyások jelentkeznek. Pécs vízellátásának vizsgálatánál, a települési formaalakító szerepet is tekintve, a következő források szerepelnek.

3 1. Csoronika. a hasonló nevű völgy déli végén. regényes fekvésű kertkultúra földién. A XIX. század hetvenes éveiben még a mai vízmennyiségnek többszörösét nvu jtotta. A werfeni rétegekről lefolvó forrás a környék legtisztább és legjobb ízű ivóvize, mely évi hőmérsékletét alig változtatja. 2. A fíálics völcni felső forrása Kelemen-forrás néven ismeretes. 1874. évben nani 2100 hektoliter vizet adott. Földalatti alsóbb kifolyása a völgv délibb leitőién mint Förster-forrás szerepel évi 1600 hektoliter vízhozammal. Vizük csekély szénsavas meszet tartalmaz .s í.gy ivásra nem annyira alkalmas, mint az előbbi. 3. Petrezselem-forrás, a Frithweiss-völsv Iiász rétegeiből tör elő. Naüi átlagos víztermelése a mult század utoló negyedében is még 450 hektoliter volt. Ásvánvtartalma kedvezőbb a Bálics völgyi forrásokénál. 4. Szemináriumi-forrás, a Kálváriadomb tör'uelékleitőjén. Központi fekvése miatt teljesen kihasznált forrás. A mult század utolsó negyedében napi 560 hektoliter vizet adott, tehát nem tartozott a bővízűek közé. Sok egészségügyi zavart okozott, mert a mindössze 2—3 méterről feltörő, mészben gazdag homokkőoadon gviilemlő víz a vékony fedőrétegen át gyakran fertőződött. 5. Kniffer-íorrás. Valójában a nagy Tettyevíz gyűjtőterületéhez tartozik. Az anyaforrás 8 A háromszorta nagyobb Bakonyban kevesebb. " Már a XIX. század elején térképezték, t