Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Leél-Össy Sándor: Az ürömi víznyelő barlang

Hidrológiai Közlöny 32. év/'. 1952. 3—4. sz. 131 jelentéktelenek. Nagyobb vízgyű jtő területe csak csak az Üröminek és a Csobánkainak van, és jelentősebb barlang is csak ehhez a kettőhöz tartozik. Kettőjük közül az Ürömi-víznyelő a nagyobb, mely így az egész Buda—Pilis-hegyvidék egyik legnagyobb víznyelőjének tekinthető. Vízgyűjtője kb 1 km

2 nagyságú. Állandóvizű patak ugyan nem folyik bele osak néhány kicsiny, száraz aszó, de ezeknek határozott medrük van, úgyhogy nagyobb záporok alkalmával búvópatakként működnek. Az Ürömi-víznyelőnek eredetileg 2 nyílása volt, melyek egy jellegzetes ÉK— DNy irányú tektonikus hasadékban alakultak ki. Az erős tektonikus preformáció okozta, hogy Üröm mellett a kedvezőtlen körülmények ellenére is nagyobb víznyelő alakult ki. A két nyílás közül az ÉK-i nyílás a nagyobb ós mélyebben fekvő, ez nyeli el a legtöbb vizet. Érdekes, hogy a barlangrendszer nagyrésze mégis a magasabban fekvő, kisebb és szűkebb DNy-i nyílás alatt terül el, sőt a barlangba behatolás is innen sikerült, míg a nagyobbik nyílás alja teljesen el van tömődve. Ma már 3 nyílása van a víznyelőnek, (melyek közül 2 visz le a barlangba); ugyanis a barlang feltárása alkalmával egy új mestenséges bejárati aknát létesítettünk a két régi nyílás között. A víznyelő bejáratai gyengén karsztosodé brvozoás márgában alakultak ki, de a felszíntől 2—3 méter mélységre már jól karsztosodé nummulinás mészkő következik (rejtett karsztosodás). Az Ürömi-víznyelő alatti barlang leírására térve át, először a barlang méreteit közlöm: az összes járatok (folyosók és aknák) együttes hoszsza 214 m, a leghosszabb főfolyosó 36 m, a legmélyebb akna 12 m. A szintkülönbség a barlang bejárata és legmélyebb pontja között 36 m. A kél legnagyobb terem közül a Nagyterem területe: kb 16 m

2 és magassága 3—4 m, az óriásr terem területe kb. 26 m

2 és magassága 3,5 m, Tehát a barlangunk hazai viszonylatban közepes méretű barlangnak számít. Az Ürömi-víznyelő barlang alaprajza meglehetősen bonyolult. (L. a mellékelt barlangi térképeket!) Számos vízszintes folyosóból és függőleges aknából áll, melyek különböző irányúak és különböző szintekben is helyezkednek el, úgy hogy sem tökéletes alaprajzot, sem rendes hosszmetszetet nem lehet a barlangról készíteni. A folyosók és aknák többnyire nagyon szűkek (60—150) cm) és igen nehezen járhatók. „Szorítói" révén barlangunk egyike a legnehezebben bemászható budakörnyéki barlangoknak, jés e réven turisztikai szempontból is igen érdekes. Legszűkebb „szorítók": Attila-szorító (a bejáratnál), Beszterczey-szorító, Irértke-szorító, Névtelen-szorító és a Kutyaszorító- Nagyobb teremmé csak néhány helyen szélesedik ki: Óriás-terem, Nagy-terem, Szabó J. terme. Barlangunk vízszintes járatai mind tektonikus hasadékok (törések), ezt bizonyítja hosszú, egyenes irányuk és szűk keresztmetszetük. A hasadékok helyenként igen magasak (van 8—10 méter magas is a bejárat alall!), másutt alacsonyak aszerint, hogy a felülről behullott és összecementeződött agyagos törmelék mennyire tömte el őket. Valószínű, hogy a hasadékok eredetileg felnyíltak egész a felszínre, csak utólag tömődölt el a felső részük. Az egymás alatti barlangszinteket is részben az eltömődés hozta létre, bár ezek linkább a barlang fokozatos kialakulását jelző barlangi terraszok, (L. később!) Alaprajz szempontjából a barlang 2 különböző jellegű részre osztható. A felső rész — a Bejárattól a Beszterczei-szorítóig — egyetlen hosszú hasadékban kialakult, több különböző szintű, vízszintes barlangfolyosóból áll. Ezek — felülről lefelé haladva: I. Mennyezeti terem, II. Emelet, III. Főfolyosó, IV. Pokol és a vele egyszintű Kutyaszorító alja. A főbasadék csapásiránya: ÉK—DNy, azaz merőleges a szomszédos Bókahegyet É- és D-felől kijelölő, két párhuzamos, ÉNv—DK irányú főtörésre; tehát kereszttörésnek tekinthető. A vízszintes járatokat függőleges aknáik kötik össze (Bejárati akna az Atlila szorítóval, Lépcsőház és Torony, Nagyakna, Kutyaszorító). A barlangnak a Beszterczey-szorítón túli, később feltárt alsó részén jóval bonyolultabbra változik a helyzet. Itt már több különböző irányú, egymásra merőleges vagy egymást ferdén metsző hasadékban alakultak ki — szintén különböző szinten — a vízszintes barlangfolyosók. (I. a Pokollal egyszintű Alvilág, II. Bövid folyosó és Névtelen folyosó, III. Magas folyosó, Óriásterem és Szabó J. terme). Ezeket szintén függőleges aknák kötik össze (Névtelen-szorító, Hoszszú-lejáró, Kút). A szétágazás folytán 2 útcsomópont is jött létre: a) Útkereszt (4 felé ágazik: Bövid folyosó, Névtelen-folyosó, Hosszú-lejáró és Kútfeljáró; b) Fülke (innen az Irénke-szorr tón és a Kúton át a Szabó J. termébe, míg a Hosszú-lejárón át az Óriás-terembe jidhatunk. A hasadékok (ill. barlangfolyosók) csapásiránya különböző. A legtöbb vagy ÉNy—DK irányú (hosszanti törés), vagy ÉK —DNy irányú (kereszttörés), de vannak ettől eltérő irányok is: É—D, és K—Ny. Az Ürömi-barlang feltárt részének két legmélyebb pontja az Óriás-terem és a Szabó J.-terem