Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Leél-Össy Sándor: Az ürömi víznyelő barlang

126 Leól-össv S.: Az Ürömi víznyelő barlang alja. Mindkettő kb. 34 méterrel van a bejárat fel­színe alatt (kb. 175 m a tengerszint felett). In­nen már nem tudtunk tovább lefeléhatolni — bár többfelé is kísérletet tettünk rá, mert a mé­lyebb járatokat az agyagos hordalék teljesen el­tömte. A barlang azonban feltétlenül továbbter­jed lefelé, és egészen a karsztvízszintig le kell nyúlnia, mert különben az agyaggal eltömődött barlangfenéken össze kellene gyűlnie a víznye­lőbe folyó víznek. Ez azonban sohasem követke­zik be. Pár nap alatt a legnagyobb felhőszakadás után is minden víz elszivárog a barlangból. Le­hetséges, hogy az eltömődés alatt újabb nyílt szakaszok vannak! — Minthogy az Óriás-terem és a Szabó J.-terem alja kb. 140 m a tengerszint felett és a karsztvízszint területünkön 110—11.5 m magasan lehet (a Duna szintje Budapestnél 100 m!), még kb. 25—30 m. mélység van hátra a karsztvizszintig. • Barlangunkat a tektonikus mozgások és a karsztosodás (korrózió és erózió) együttes mun­kával hozták létre. A tektonikának nagy szerepe volt az Ürömi-víznyelő barlang keletkezésében: az összes járatok egyben tektonikus hasadékok is, melyek létrejötte nélkül sem a víznyelő, sem a barlang nem tudott volna kialakulni. Mégsem lehet a barlangunkat egyszerűen tektonikus ha­sadékbarlangonak tekinteni! A döntő szerepet ugyanis mégis a karsztosodás játszotta (amely egyrészt korróziójával még jobban kioldotta és kibővítette a hasadékokat, másrészt eróziójával továbbvájta és alakította őket. Tehát a tektonika csak „preformálta" barlangunkat: megszabta a járatok irányát és alakját. Karsztosodás nélkül solm sem szélesedett volna ki eléggé a barlan­gunk. hanem csak járhatatlanul szűk hasadékok­ból állott volna, mint legbelső részén, ahol a korrózió már nem igen működött. A kőzetanyag, a nummulinás-mészkő mái­említett természete folytán barlangunkban a korrózió elég kismértékű. A barlang falai nem korrodáltak (karrosodtak) eléggé. De így is elég szép oldásos formákat találtunk, helyenként, fő­leg az alsóbb részeken .(Óriás-terem). Itt kisebb­nagyobb beöblösödések és lyukak láthatók a barlang oldalain, bizonyítva a korróziót. A kor­rózió viszonylagos gyengeségével magyarázható, hogy az Ürömi-barlang járatai általában igen szűkek, és csak 'ritkán szélesednek ki kisebb termekké. A szűk járatokban a karsztos erózió sem tudott nagy munkát kifejteni. A karsztos erózió hatását az a körülmény is erősen csök­kenti, hogy barlangunkban nincs állandó víz­folyás, csak ritkán, nagy záporok alkalmával folyik benne rövid ideig víz. De a barlangban solklfelé található, a felszínről besodort kavics­szemek bizonyítják, hogy időnként a karsztos erózió is működik benne. Hévforrásos nyomokat — a leggondosabb keresés mellett — sem találtam sehol a barlang­ban. A gömbölyded, vagy boltozatszerű bemé­lyedések főleg a barlang oldalfalain és néhol a a mennyezeten nem hidrotermális eredetűek, hanem a karsztos korrózió eredményei. Bár a hévforrásos eredet feltevése könnyű és kézenfekvő lett volna, hiszen a környéken sokfelé figyelhe­tők meg jelentős hajdani hidrotermális működés nyomai: az Ürömi-,,amüteatrum" és a Rókahegy nagy kőfejtő kőzetmetamorfózisa, aragonit kép­ződményei és kicsiny hévforrásos barlangjai. Mégis az Ürömi-víznyelő barlangot semmikép­pen sem tekinthetjük hévforrásos barlangnak. Még utólagosan víznyelővé átalakult hévforrásos barlang sem lehet, mert valami nyomának kellett volna maradni a hévforrásos működésének. Mint mindenütt a természetben, a barlangok­nál sem választható el az építő erők munkája a pusztító erők munkájától; a kétféle erőhatás mindig egyszerre működik. A pusztulás a bar­langokban vagy kitöltődés, vagy felszakadás alakjában nyilvánul meg. Az Ürömi barlang­nál elég nagymértékű a pusztulás. Erősen folyik a barlang eltömődése a beszivárgó és a befolyó víz által bemosott barlangi agyaggal. Elég jelentős barlangunkban a cseppkőképződés is, amely elsősorban traverlinós bekérgeződés formájában nyilvánul meg; nagyobb stalaktit és stalagmit nem található. Minthogy azonban a barlang víznyelője — ha nem is állandóan, de — rendszeresen működik, jelenleg a korrózió és erózió munkája felülmúlja a barlang kitöltődé­sét, tehát barlangunkat aktív, élő barlangnak kell tekinteni. Ez különbözteti meg az Ürömi­barlangot a legjobban a Buda—Pilisi-hegyvidék összes többi barlangjától, amelyek mind száraz, pusztuló és eltömődő barlangok, akár karsztos, akár hévforrásos eredetűek. A genetikai vizsgálatok eredményeit össze­gezve, az Ürömi-víznyelő barlangot tektonikus törésekkel preformált karsztos víznyelő barlang­nak kell tekintenünk. Legközelebbi rokona a Csobánkai Macskabarlang. • Ami barlangunk korát illeti, ezt — biztos adatok híjján — nem tudjuk pontosan megálla­pítani. Zártsága folytán az Ürömi-barlang soha

Next

/
Oldalképek
Tartalom