Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
3-4. szám - Dr. Sebestyén Olga: Egy balatoni élőlénytársulás ökológiai kiértékeléséről
100 Sebestyén. 0.. Egy balatoni élőlénytársulás a) Szírt; beszáradúshoz hasonló állapot. A jégbefagyott fonalak (1938, jan. 21.) chromatophorjai szín és alak tekintetében is, részben normálisak, a legtöbb azonban lilás vagy élénk rózsaszínű, összehúzódott, hasonló a kiszáradt fonalakéhoz (3. ábra 6). Amint a jég olvadt, a szem előtt bontakoztak ki a chromatophorok, s felvették elágazó alakjukat. A fonalak egy része üres volt. A begyűjtés idején a fonalakat tartalmazó jég teljesen átlátszó volt, hótakaró nélküli. A fényellátásban nem igen lehetett hiány. Más alkalommal (1950. febr. 2 ; befagyás jan. 12.) vastag hótakaró alól kikapart jégbefagyott fonalaik elevenek voltak, normális színű és alakú chromatophoroklkial. Erősen lehűlt vízben hosszabb ideig alámerült tenyészet színe (1950. febr. 16.) a jégpáncél eltakarodása után, sárgába hajló rőt, a mélyebb részeken sötétebb, a víz színe felett levő nedves gyepé, mely hosszabb ideig a köveket bevonó jégkéregbe volt fagyva, sárgás. A szín részben a chromatophor állapotával függ össze, alámerült fonalakon ugyanis az a sejt közepén jól körülhatárolt tömeget alkot, körülvéve a pyrenoidot (3. ábra 7i). A nedves környezetben levőkén a centralis színes tömeg széle kevésbbé határozott. A színtelen plasma az alámerült fonalakon nagyvakuolás (3. ábra 7), a mélyebben levőknél ilyen plasma csak a felületen van, mélyebben apró habos szerkezetet mutat (3. ábra 8). A nedves köveken levő fonalaik sejtjei apró szemcsések. A pár nappal később (febr. 22.) u. innen gyűjtött fonalaik igen különböznek a sejt alakja, a chromatophor elhelyezkedése és alakja, a plasma szerkezete és a sejt physiológiai állapota szerint. Általában igen sok fonall sejtjei osztódnak. A kiszáradt fonalakhoz hasonló sejtfalmegduzzadás és a sejttartalom tömörülése megfigyelhető akkor is, ha a fonal nem vízhiány miatt kerül kedvezőtlen körülmények közé (jégbefagyott fonalak [I. fent), mikro- és aquariumi tenyészetek^. A tömörülés! az említett tenyészetekben megelőzte a vörös színanyag eltűnése, minek következtében a fonalak kékeszöld színt vettek fel. Aquariumi, hidegvízzel locsolt „tenyészetben" (1. alább) kb. két hónap múlva csak igen kevés fonal maradt eleven, ezek plasmája a zöld chromatophorral a periferián helyezkedett ej, körülvéve egy hatalmas vacuolumot. (150. márc. 11.) b) Szaporodás; terjedés. Vájttárgylemezes mikrotenyészetben (1950 jan.) a monospórák egyrésze kilép a fonal sejtjeiből, megfigyelhető az amoeboid mozgás, az új fonalak fejlődése, melyek lapítottak, és hyalin korongszerű résszel és rhizoidszerű nyúlvánnyal tapadnak az alzathoz (3. ábra 1—3). A fiatal fonalak növekedése csakhamar megállt, a sejtek nyugalomra tértek (fényhiány?). A monospórák sok esetben a fonalon belül indulnak fejlődésnek. Ilyen, sok fiatal fonalat és monospórát hordozó „anyafonalat" a rák megtapadhatnak bármely kézügyben fekvő alzaton, pl. üres C/adop/iora-fonaldarahkán, mely körülmény a terjedésben is szerepet játszhat (1950. febr. 24.).' Az alámeriilten telellt egysejtsoros fonalakon gyakori volt szomszédos sejtpárnak talán töredezésre vezető elkülönülése (1950. febr. 16, 24). (3. ábra 4.) Azt is megfigyeltem, hogy külső behatásra elszakadt fonal végső sejtje hyalin nyúlványt fejlesztve, újrarögzült (mikrotenyészet ; 3. ábra 5). E jelenségeknek szintén a terjedés szempontjából lehet jelentősége. c) Aquariumi megfigyelések, tenyésztési kísérletek. Tapadás. Nedves kamrában tartott vájttárgylemezes mikrotenyészetet 4 hétig sikerült életben tartani (1. fentebb). Aquariumba eredeti alzatával együtt behelyezett Bangia-gyep csakhamar elpusztul, még akkor is, ha a víz állandó be- és kifolyása biztosítva van. Foltokban megmarad oly helyeken, ahol a levegőztető készülék apró légbuborékai a fonalakba ütköznek (nyári megfigyelések). Ha valamely berendezéssel (vízsugárforgatta kerékV lehetővé tesszük, hogy a vízellátás némileg ha sonló legyen a locsolás terének ritmikus vízellá tásához, hosszabb ideig elevenen megtartható az. bár néhány hét múlva határozottan romló tendenciát mutat (1950. jan., febr.). (A becsurgó víz hőmérséklete 8°—9°C ; az aquarium alján levőé 8—10; a laboratórium levegője 15°—18° C.) A január elején behelyezett Bangia-tömcg február végére megzöldült és a legtöbb fonal latens állapotba jutott, bár még március közepén is voltak eleven fonalak. A tenyészetnek az a része, mely ilyen körülmények között állandóan víz alatt van, behelyezés után 2—3 napra megszürkült a fonalak felületére tapadó iszap stb. részecskéktől. Egy moszatgomba is elszaporodott a fonalakon (3. ábra 9—10 ; v.ö. 38 ; 157, 160). A szakaszosan locsolt fonalak jellemző színe megmaradt, idegen testek jóformán nem tapadnak a felületre, bár gomba ezeken is fellépett. A fonalakat körülvevő víznek a locsolással járó szapora kicserélődése, úgylátszik nemcsak 0 2-elIátás szempontjából fontos, hanem biztosítja a fonalak felületének olyan állapotban való megtartását, mely kedvezőtlen a tapadásra. A tapadást u. i. vagy mechanikai okok nehezítik meg, vagy pedig a sejtfal marad az állandó kicserélődés következtében olyan állapotban, mely tapadás szempontjából kedvezőtlen (v. ö. 2:2—5). Amint a fonalakat állandóan víz borítja, még akkor is, ha a víz nem nyugodt, a sejtfalra idegen részecskék tapadnak. Oly bevonatból való fonalak, mely heteikig jégpáncél alá zárt, erősen lehűlt vízbe volt merülve, tiszták, ellentétben az említett aquariumi lelettel. Ez arra utal, hogy alacsony hőmérséklet szintén kedvező a sejtfal eredeti, nem tapadó tulajdonságának megtartására. Amellett a jég alatt az ülepedés zavartalan, kevés a lebegő részecske a vízben. Jégbefagyott fonalakon is csak elvétve találtam epibiontot (Characium, 1950. febr. 2). A hullámmosta fonalak a természetben bármely időszakban csaknem teljesen mentesek a tapadástól, epibiont (kovamoszat) csak igen korlátozott számban fordul elő, ellentétben a Cladophora-fonalakkal.
