Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Sebestyén Olga: Egy balatoni élőlénytársulás ökológiai kiértékeléséről

Hidrológiai közlöny 32. évf. 1952. 3- 4. sz. 101 .4 Philodina roseola ökológiájáról A Philodina roseola a kerekesférgek Pdelloidea rendjébe tarlozik. E renden belül üobers (p. 25) két ökológiai .csoportot különböztet meg: főképpen litoralis fajokat (Ph is) és főképpen mohalakókat. Az elválasztás tehát nem éles. A Bdelloidea rotatoriák legnevezetesebb tulajdonsága, hogy elviselik a környezet kiszáradását és a reájuk nézve kedvezőtlen időszakot latens á'.'apotban (anabiosis) vészelik át. Ennek a jelenségnek Gislén (p. 5) mélyebb jelentőséget tulajdonít, és a Bdelloidea rotatoriákat, példaképpen, oly szervezetek között emliti, melyek a vízi környezetből áttérőben vannak szárazföldi életre. Minthogy azonban víz hiányában, tehát kiszáradva, aktív életre nem képesek, semiterrestikus alakoknak miiősíti őket. We$enberg-Lund más szerzők kísérleteiből arra következtet, hogy a BdelLoideáknál a kiszáradás nem káros, hanem éppen előnyös jelenség, mert az állatot gyorsabb szaporodásra készteti. Az sem lehetetlen -— minthogy e rendben hímek ismeretlenek — hogy a beszáradás a pete továbbfejlődésében a megtermékenyítést helyettesítő ingerliiént hat (36:96; 37:243—244). A Ph. r. — a sarki tájak kivételével — valamennyi földrészről ismert. Felhatol közel 4000 m magasra (6:6,25; 17: 10.10). A mi vizeinkben is közönséges partlakó (30:111; 31:322; 32 : 282. 33 : 49). B.hatol kevertvízbe i

s (6 : 10). Jellemző lakója nedves helyek mohapárnáinak, előfordul epifitikus májmohokban is (10:163, 165). Fel van jegyezve más természetű, időnként ugyancsak kiszáradó környezetből: esővízcsa'o nákból. víztar'á'yokbó" (8:345; 35:578). E fajról régen ismert, hogy kiszáradt állapotban, amint kedvező körü'mények közé jut, újra életre kel. Heinis szerint ez figyelemreméltó jelenség, ő u. i. szabadonúszó víziszervezetnek tekinti a Philodinát. (10 : 146, 147; 6 : 40, 42). Fajunk a hőmérséklet ingagozása iránt alig érzékeny, megél gleccsereken algáktól vörösre színezett havon Tardigradák és Collembolák társaságában (11:524; 2:201) és hozzájárul a hómezők vörös színezéséhez (37:242). Olasz hévízekben algák közölt 46° C-ig e'őfordul (13:35; .14 : 179). A psammonban és mohapárnákban való előfordulása azt bizonyítja, hogy a napi hőingadozásak iránt sem érzékeny (29:382; 30:104, 111). Éuryoxybiontnak minősíthető, mert előfordul Oí-sz-egény környezetben (hőforrások [v. ö. 3:226); psammon) és Oí-ben gazdag biotópokban (mohapárnák 29 : 382, Balaton locsolás tere). A víz sótartalma töménységével szemben sem lehet igényes, ha hévforrásokban (3, 13, 14), a Balatonban és esővízben is megél. Kolkwitz és Marsson (p. 142) oly Pmesosprobiont szervezetnek minősíti, mely valamivel erősebb szennyezettséget is eltűr (v. ö. 8 : 345). A Philodina roseolának ökológiai valenciája eurythermikus, euryoxybiont és euryhalin volta miatt tágasnak mondható, ezt a sajátosságot még fokozza magasfokú szárazságtűrése. Mindezek megmagyarázzák széleskörű és szélsőséges elterjedését. Euryök szervezet, valódi ubiquista. Néhány alkati sajátságról is érdemes megemlékezni, mint olyanokról, melyek összefüggésben vannak ökológiájával. Testfelülete — ellentétben az ú. n. „Erdrotatoria" csoportéval — sima, mint a kimondott vízi formáké (36:95). Jellemző vörös színe valószínűleg karol inoidoktól származik (v. ö. 36:95—96; 37:242; 17:10.5). Philodina roseola a Balatonban. Laboratóriumi megfigyelések A Ph. r. tavunkból régen ismert (5: Boglár, Tihany, Kis-Balaton). Üjabban előkerült a Cladop/iom-szövedékből (32:282), az aszófői nádasöbölből (31:322), a somogyi homokos part pszammonjának mindhárom emeletéből, mint psammoxen tag. Érdekes, hogy ebben a sajátságos, időnként kiszáradó környezetben talált példányok színtelenek (30:111).* A Kis-Balatonból is vannak újabb adatok (Ceratophyllum között, úszó levelek aljának bevonatában, 33:49). A locsolás tere Banff/a-gyepjében való előfordulását több éve ismerjük (Tihany, Siófok). Egyidejűleg Cladophoráról és Ulothrixról is (1950. jan. 2) fel van jegyezve, de ez nem állandó jelenség, mert a szomszédos Cladophoraszövedélkiből ugyanakkor hiányozhat (pl. 1950. jan. 6). A Can^ín-bevonatból — néhány téli adatot kivéve — az év minden szakában fel van jegyezve, s itt jóval nagyobb népességben él, mint Cladopliorán vagy Ulothrixon, noha a színbeli eltérés miatt zöld moszatok között jobban feltűnik. Lábujjaival tapad a fonalra, s azon szaporán araszol. A legtöbbje élénk paprikavörös, de vannak halaványabb és színtelen példányok is. Hasonló színbeli eltérés beszáradt anyagon is megfigyelhető. Nöha a hőváltozás nacv kilengéseit elviseli, erősen lehűlt vízből hiánvzik (1938. fan. 21, iég alatti hí<?víz: 1950. fehr 17. parton erős olvadás, vízhőmérséklet 15°—2° CL vn<?v ifen kevés e^vedszámbnn található (1950. fehr. 20. víz hőfoka 1°—2° C; fobr 24. víz 1°—1 5° O. Bvénkor valamennvi (1950. feb. 2. kőről lekapart ié^kéresbnl). va«v a leatöhb néldánv (1950. fehr. 16. víz 5 —6 C. alámerült bevonatban isren kevés Philodina. kőről lekapart nedves bevonatban sok) mozdulatlan, dermedt, egészen. félig vnffv alig összehúzódott áltariotban (3. áb

ra 14—15) (v. ö. 6:116L A dermedéssel megszűnik a tapadás, a mozdulatlan egyedeket misem köti a fonalakhoz. Ez lehet a magyarázata az erősen lehűlt vízben alámerülten tenyésző Bangia-hevonnt néptelenségének. A dermedés kb. 6° C-nál kezdődik, abbó] következtetve. hocv 1949. dec. 8-án (vízhőmérséklet 6 Cl a még nagy Philodina-néppsséí* sok taffia már mozdulatlan volt (3. ábra, 13). A hideg előidézte merevség még nem vezet pusztulásra. mert jégkéresbe zárt dermedt példánvok a laboratóriumban pár óra alatt felelevenedtek (1950 fehr. 2). Mozgó példányok 0° C-fokos vízben (óraiivesbe jégdarabkát téve. a víznek esv részét állandóan eltávolítva) csakhamar (1,3,19 perc mnlvn) összehúzódtak. Hogv e jelenség mennyi időn hevül reversibilis. nincs kivizsgálva. Valószínű, hosv a lehűlt víz dermesztő hatása a népességet erősen megtizedeli (a dermedt példányok alkatából következtetve). és alámerülten kevés e.<rvod lelel át. de — miint a parti öv mikrofaunáíának le ff több tatriáről sem — a Philodina roseola átteleleléséről sincsenek adataink. (V. ö. 6:90.) E faj telies életköre sem ismert. Noha a szaporodás időszakát nem vizsgáltam, petés példányokat a hidps víz ideiéről iegveztem fel (1950. ian. 5.. víz hőfoka 2° CL különálló petét, mozgó és dermedt pé'dánvokkal együtt, szintén télen találtam (1950. febr. 16, víz* Színtelenek Budapest Tízvezetékében élő példánvok is (Törők P. in litt).