Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

SZALAI TIBOR: Vitális István

Vitális István 1871—1947 Anyaegyesületünk, a Magyarhoni Földtani Társulat néhai elnöke Vitális István dr. 1871. március 14-én Szentetornyán született, s 1947. november 9-én Budapesten hagyta el az élet színterét. Mestere idősebb Lóczy Lajos volt, aki tehetséges lanitványat apaként támogatta. Vitális élete munkájával, jellemének tisztaságával élete végéig hű maradt hozzá. Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen végezte, s a földrajz—természetrajz szakos tanárjelölt eljegyezte magát a geológiával és a paleontológiával. Elsó tudományos cikke 25 éves korában, életében az utolsó 1947-ben jelent meg. összesen 130 közlemény hirdeti a kutató 55 éven át tartó munkájának emlékét. Vitális István az Alíöld szülötte, de hegyvidéken, Selmecbányán élte meg élete talán legnagyobb fordulatát. 1894-ben a Selmecbányái Evangélikus Főgimnáziumhoz nevezték ki tanárrá. Böckh Hugó, a világszerte ismert geológus, 1903-ban a Bányászati és Erdészeti Akadémia (1904-től Főiskola) ásvány-földtani tanszékén az adjunktusi teendők ellátásával bízta meg. Akkor még, légen Garamberzencéről kis döcögő szuszogott az emelkedő úton, a fenyőkoszorúzta hegyek közé rejtett ősrégi bányaváros felé. Ezen^érkezett Vitális István Selmecbányára. Így az Alföld szülötte hegyvidék lakója és kutatója lett. A kincset rejtő hegyek városában az érctelepek arany-, ezüst-, ólom- és rézérceket tartalmaznak. A bányák a Garam-völgyig terjednek. Már a rómaiak űztek itt bányászatot. Vitálisnak Selmecbánya közelében, Bélabányán az ércterület újabb feltárására vonatkozó gondolatai érdemelnek figyelmet (Bány. és Koh. Lapok XLIX. 1916. 1. 225—237.). 1912-től 1941-ig, nyugalomba vonulásáig Böckh Húgó utódaként tágas látókörű tudása, szóban és írásban kimagasló közlési képessége világszerte elismert bányászgenerációt nevelt. Selmecbánya után 1919-től a Főiskola Sopronban jutott fedélhez. A tanszék újjáteremtése után kezdődött tanári működésének második, áldásos korszaka. A Hidrológiai Szakosztály 1948. február 4-i évzáró ülésén elhangzott nekrológ. 2