Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

SZALAI TIBOR: Vitális István

Kutató munbájanak súlypontja gyakorlati jellegű volt. Főképpen a szén kutatásával foglalkozott. A szénkutatásban legnagyobb sikerét a másoktól félreismert előfordulások helyes felismerésével érte el. így pl. a Németegyházai medencében — amelyet a Magyar Altalános Kőszénbánya Rt. feladott — 1923-ban javaslatára új kutatófúrás létesült. Ez a fúrás ragyogó sikerként a tatabányaihoz hasonló minőségű szenet tárt fel. Szénkutató munkássága során Magyarország szénvagyonát a Dunántúli Középhegység területén 25%-kal gyarapította. Foglalkozott kőzettani, vulkanológiai, őslénytani, vízföldtani és tektonikai kutatásokkal is. A szénkincs gazdaságos kitermelésével összefüggő vízföldtani kérdéseket felvető tanulmányai közül a „Felszálló víz okozta veszély a mátraalji lignitbányászatban" (Math. és Term. tud. Ért. LX. 1941. 816—835.) című az északi Alföld peremi artézi vizekkel, a „Szénkészletünk, a vízveszély és a védekezés" (Bány. és Koh. Lapok LXXX. 1947. 173—178.) című — még életében megjelent utolsó — tanulmánya pedig a dunántúli eocén barnakőszénmedencék — a bányászatot fenyegető — karsztvizével és annak leküzdésével foglalkozik. A zircvidéki, a csolnoki Kecskehegy — Borókáshegy környéki és a németegyházai (nagyegyházai) paleogén szénkutatásairól a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain LXXIX. 1946. 15—40, LXXX. 1947. 331—336. és LXXXI. 1948. 97—108.) megjelent tanulmányai nemcsak a szénteleptan, hanem a gyakorlati vízföldtan szempontjából is iskolapéldául szolgálnak és sokoldalú éleslátásról tanúskodnak. A mátraszöllősi lajtamészkőben lelt cápafogak felkeltették érdeklődését, s ezeket tanulmányozva rámutat a paleontológusok hibájára: arra az igen gyakori esetre, amikor ugyanazon fajhoz tartozó példányokat egyéni eltérések alapján új fajként írnak le. Erre az eredményre a Notidanus genus tanulmányozása nyomán jut. Ez irányú eredményeivel a paleontológiái kutatás magas szintjét érte el (Geol. Hung. Ser. Paleontologica, Fasc. 18. 1942. 1—18.). Ki volt ez a rendkívüli teremtő erő, a világ értékmércéjét is megütő férfi: Vitális István volt, Nem akart hatalmasat alkotni, igazat akart alkotni. Szerény volt, bölcs és megbocsátó. Jellemének felsőbbrendűségét az is igazolja, hogy életének végnapjain halálos ágyán sem hagyta abba a tudományos munkát. így Goethéhez vált hasonlóvá, aki utolsó napjaiban is kővé vált növényekkel foglalkozott. A férfi, akire most emlékezünk, példaadásával művet alkotott. Azzal a büszke öntudattal halt meg, hogy szellemének és lelkének kincseit a tudomány, barátai és tanítványai javára fordította. Szalai Tibor dr. £ 3